Vizuális vagy elvont?
A Visual BASIC óta sok verejték lefolyt a fejlesztők homlokán és nem hiába, a fejlesztőkörnyezetek egyre jobbak, modernebb nyelv-verziók és platformok jelennek meg. Csakhogy a vizualitás sem mentesíti a programozót – a hagyományos esetekben – az absztrakciótól. A munka során a valós világ elemeit, folyamatait elvont megfelelőikkel (objektumok, folyamatok, döntési sémák, adatstruktúrák) kell helyettesíteni úgy, hogy a végén egy megfelelően működő alkalmazás álljon össze. Ha adatbázis-kezeléssel kapcsolatos a folyamat, akkor tudnunk kell, hogy mik azok a normál formák, adattípusok, adattároló- és lekérdező nyelvek, kiszolgálók. De ha játékot szeretnénk írni, akkor sincs egyszerűbb dolgunk és mindenképpen meg kell ismernünk a változók, tömbök, listák, objektumok természetét – ezek ugyanis a programok felépítésének standard eszközei, legalábbis a hagyományosnak mondható programfejlesztő eszközök esetében (még ha azok igen jól használható felülettervezővel, grafikus adatbázis kapcsolat szerkesztővel és intelligens kódkiegészítéssel, hibakereséssel dolgoznak is). Azok, akik hajlandóak a programozás rögösebb útját járni és szívesen felújítanák a BASIC, Fortran, Pascal vagy épp Z80 assembly kóddal kapcsolatban megszerzett programozói készségüket, ma rengeteg eszköz közül válogathatnak, melyekből alább találnak is egy nyálcsorgató ajánlót, csak aztán győzzék szabadidővel.
Ha nem szeretnénk belemerülni a zárójelek és pontosvesszők világába, hanem inkább a bölcsész vagy menedzser oldaláról szeretnénk egy kis szeletet a programozás világából, akkor is vannak lehetőségeink.
Terminátor, készíts egy rántottát!
Teljesen laikusként először talán nem egyértelmű, hogy mit kell ennyit molyolni a programozással, hiszen két mondatban el lehet mondani, hogy milyen alkalmazást szeretnénk. Akkor válik lassan világossá, hogy mi mindent tartunk magától értetődőnek, egyértelműnek, ha a mondandónkat pontokra, elemekre próbáljuk bontani, felsoroljuk, mit kell tárolni, kirajzolni, bekérni, feldolgozni. Talán egyszer a – nem is túl távoli – jövőben a háztartási gépek is értenek majd a szóból és nem kell nekik lépésenként elmagyarázni, hogy mit tegyenek, elég lesz rendelni egy takarítást vagy egy ebédet. Persze igazi megoldást a mesterséges intelligenciával felszerelt virtuális személyek jelenthetnének, akiknek egy megbeszélésen elmagyarázhatnánk, hogy mire gondolunk, bevezethetnénk új fogalmakat, koncepciókat és néhány konzultáció után összeállna a „program”. (Valahogy úgy, mint ahogy jelenleg a megrendelő a rendszerszervezővel/projektmenedzserrel és a programozóval konzultál.) Addig is, míg ez megvalósul, kénytelenek leszünk beérni a vizuális programozási eszközökkel, melyek – túllépve a felülettervezésen – az adatstruktúrák ábrázolását és/vagy a program lényegének leírását tekintve is szakítanak a gyakorlatilag egydimenziós, szöveg alapú kódbevitellel. Átütő sikerről még nem tudunk beszámolni a vizuális fejlesztőrendszerek terén – és egyelőre az sem egyöntetű, hogy pontosan mit értsünk ezek alatt –, mindenesetre kerestünk-kutattunk és sikerült találnunk jó néhány olyan eszközt, melyek a billentyűzet minimális használatával teszik lehetővé használható szoftverek készítését.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
