Hirdetés

Programozás mindenkinek

Bevezető

Az alkotás vágya egészen új – virtuális teret – nyert a számítógépek elterjedésével. Kezdetben csak a régi, 8 bites mikrogépek BASIC-jén élhettük ki alkotó kedvünket. Az ügyesebbek persze szerezhettek fordítóprogramokat és az igazán elszántak belevághattak a gépi kódú programozásba is, hogy jobban kihasználhassák a kor gépeinek visszafogott lehetőségeit. A PC és a fejlettebb nyelvek elterjedésével, majd a Windows (és más grafikus kezelőfelületű rendszerek) térnyerésével a lehetőségek is jócskán bővültek, azonban az évtizedek során sokáig változatlan maradt a munka módszere. A felületes szemlélő számára a programozó töpreng, konzultál, rajzolgat a noteszébe, de a legtöbb időt azzal tölti, hogy végtelen szövegtengereket gépel be, aztán ezeket pofozgatja, míg a végeredmény elő nem áll. Akármilyen sokat fejlődött is a tervezési módszertan, a fejlesztőfelületek csak lassan mozdultak el vizuális irányba.

Hirdetés

Szövegtengerből egér akadálypálya

Ismerős még valakinek a DOS-hoz mellékelt GW BASIC, majd a Quick BASIC? Esetleg a Turbo Pascal és a Turbo C? Alapvető különbségek voltak a ma már retrónak számító rendszerek között, de közös volt bennük, hogy a program szövegsorokból állt össze – ahogy ez így van a legtöbb modern fejlesztőrendszer esetében. A szövegszerkesztés, „matatás” kínjain sokat segítettek az integrált fejlesztőkörnyezetek, de sokat kellett várnunk arra, hogy az ablakos kezelőfelületet ne kódsorokból kelljen kiraknunk. Még az első windowsos fejlesztőrendszerek sem igazán támogatták a vizuális felülettervező módszereket, programsorokban paraméterezve kellett létrehozni az ablakokat és komponenseket, így a felület elkészítése még mindig nehézkesen, papíron vagy fejben történt.

Visual Basic for MS-DOS
Visual Basic for MS-DOS

Az első széles körben ismert és használt vizuális felülettervezővel rendelkező rendszer a Microsoft Visual Basic volt, ami 1991-ben indult hódító útjára. Egyszerűen megtanulható nyelv volt és nagyban építkezett a korábbi BASIC nyelvekre, így a mikrogépeken edződött közönség könnyen szívébe zárta. A kezelőfelületeket egérrel, alapvetően kattintásokkal és vontatással állíthattuk össze, az eseményvezérlő modulokat automatikusan elkészítette, fejlécezte az integrált fejlesztőkörnyezet (IDE), mely a rendszer fejlődésével egyre hatékonyabban támogatta a munkát, például automatikus kódkiegészítéssel, „kitalálva”, hogy mit szeretnénk írni. Persze a rendszer nem volt (strukturálisan sem) hibátlan, de használható annál inkább, hagyományait megújult alapokon viszi tovább ma is a Visual Basic .Net, mely a Visual Studio termékcsalád része. (A Microsoft ma már csak a rajongók kedvéért viszi tovább a nyelvi struktúrájában a kor követelményeihez igen nehezen igazítható Basic modult.) Jó alapul szolgálhatott (valószínűleg) másoknak is, így hasznos szolgáltatásai és vizuális szerkesztője visszaköszönt az 1995-ben megjelent Borland Delphi 1.0-ban és máig népszerű utódaiban (ma már Embarcadero néven működik a cég). Persze azóta nem találni olyan sikeres rendszert, melyhez ne lenne vizuális kezelőfelület összeállítására alkalmas modul, ami jelentősen gyorsítja egy alkalmazás fejlesztését, de azért a kód írását ezekkel sem lehet kiküszöbölni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények