Külső
Magyarországon elsőként volt lehetőségünk kipróbálni a holland 3D nyomtatógyártó, az Ultimaker legújabb készülékét, a kétfejes Ultimaker 3-at. A gép rengeteget fejlődött az elődhöz képest, és nem kizárólag azért, mert egyszerre két anyagtípussal is képes dolgozni.
A tesztkészülék szinte egyenesen hozzánk érkezett a gyártótól: a forgalmazó, vagyis a FreeDee éppen csak megmutatta előtte képességeit egy kiállításon, és már hozhattuk is. Az átvételkor a korábban általunk is tesztelt Ultimaker 2 mellett találtuk, így azonnal látszott, hogy a különbségek a nyomtatófejben, illetve a gép hátulján figyelhetők meg. Az Ultimaker dizájn tekintetében csak minimális módosításokat eszközölt, melyek a két generációt külön szemlélve nem, együtt azonban azonnal szemet szúrnak. Ilyen, hogy a nyomtatófejhez tartozó kábelek a fekete harisnya helyett fehér műanyagborítást kaptak, illetve teljesen átdolgozták a fejmagot.
[+]
A dobozán továbbra sincs kialakított fogantyú, viszont a gépet tartó hungarocelldarabokat most is nagy teherbírású szalaggal kötötte össze a gyártó, így könnyedén elővarázsolható az eszköz.
Kezdésnek két 350 grammos próbatekercset kapunk, ebből az egyik oldható támaszanyag volt. Újdonság még, hogy a spulnitartóba NFC olvasót építettek, ezt az Ultimaker 3 alján elhelyezett csatlakozóba dugva és a gyári tekercseket használva külön beállítás nélkül felismeri a nyomtató, milyen anyaggal kívánjuk etetni.
A bolondbiztos rendszert erősíti az anyagfelismerésen kívül az EEPROM chip, ami a fúvókákat észleli, illetve figyelmezteti a felhasználót, ha nem megfelelő beállításokat próbál használni.
[+]
A csomag részeként három darab 0,4 mm-es fúvókát kapunk, ebből kettő AA jelölésű, egy pedig BB feliratozást kapott.
A némileg átalakított tálcakialakítás előnye, hogy könnyebb és mégis merevebb, így csökkenteni lehetett a vibráció kellemetlen hatásait, viszont hátránya, hogy az üveglap és a tálca közötti résekbe könnyen behullik a szemét, illetve akár egy kisebb pendrive is, mi is így találtuk meg a nyomtatóhoz gyárilag mellékelt, 16 GB-os példányt. Akik olvasták korábbi Ultimaker tesztünket, már nyilván rájöttek, hogy újabb változtatásról van szó, hiszen míg az előd SD kártyával működött, az új széria már USB kulcs fogadására lett felkészítve.
Sajnos továbbra is hatalmas és nehéz tápot mellékel a gyártó, melynek szerencsére nem csak megjelenése, a teljesítménye is jelentős, így meglehetősen gyorsan képes felmelegíteni a fejeket, illetve a tálcát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
