A közös jogkezelőkről

Mi az, hogy közös jogkezelő? Mik a feladatai és jogosultságai? Miben különböznek ezek a jogtulajdonosokétól?

A közös jogkezelés körében a közös jogkezelő szervezet a felhasználás engedélyezése vagy a díjigény érvényesítése érdekében megállapítja a jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit, figyelemmel kíséri a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, beszedi és felosztja vagy felosztás céljára másik közös jogkezelő szervezetnek átadja a jogdíjakat, valamint fellép a szerzői jog vagy a kapcsolódó jog megsértésével szemben.

A közös jogkezelő feladatai szerteágazóak. Egyrészt meghatározza és beszedi a közös jogkezelés körébe vont jogdíjakat, és szabályzatában rendelkezik azok felosztásáról a jogosultak számára. Bár eltérő koncepciók is léteznek, Magyarországon ezt a feladatot elsődlegesen az ARTISJUS látja el, mely egyesületként működik. Ettől függetlenül a különböző szerzői teljesítmények tekintetében jelenleg 9 közös jogkezelő működik hazánkban.

Közös jogkezelés a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elő vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. Vagyis a közös jogkezelésből származó - például az adathordozókat terhelő – jogdíjigényüket a szerzők vagy más jogosultak kizárólag a közös jogkezelőkön keresztül tudják érvényesíteni, mely egyebekben következik a jogdíj rendszer működési elvéből is.

Az adathordozókat terhelő jogdíjon kívül más területeken is történik közös jogkezelés, például a nyilvános előadás és nyilvánossághoz közvetítés tekintetében. A közös jogkezelő elsődleges feladata tehát a jogdíjak meghatározása, beszedése és azok felosztása a jogosultak között. Emellett együttműködnek a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel, figyelemmel kísérik és mérik az egyes művek közös jogkezelésre tekintettel történő felhasználását, illetve reprezentatív felmérést készítenek a magáncélú másolatkészítés volumenéről.

Végső soron természetesen érdekvédelmi feladatokat is ellátnak, mely részben következik az egyesületi jellegből is, azonban korántsem ez tekinthető elsődleges feladatuknak. Az egyesületi mivoltból következik továbbá például az állami beavatkozás problémaköre a beszedett jogdíjak egy meghatározott részének „einstandolását” illetően.

Azt is felrótta, hogy a korábbi híradásba bekerült a terjesztés fogalma is, mint írja: „A terjesztés nem feleltethető meg a magáncélú másolatkészítésnek. A terjesztés nem képezi a magáncélú másolatkészítés, így a jogdíjrendszer tárgyát sem.” A híradásba azért került bele a torrent, mivel – hogy egy sokszor emlegetett probléma is előjöjjön – ez a technológia egyszerre, szétválaszthatatlanul jelent magáncélú másolást, illetve tartalommegosztást (terjesztést). Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezzel az új jelenséggel a technológiai sokszorosíthatóság hagyományos formáira alapuló szerzői jog máig nem tudott mit kezdeni – se lenyelni nem tudja, se kiköpni.

A torrent technológia szerzői jogi értelemben egyik oldalról részben megfeleltethető a magáncélú másolatkészítésnek, másfelől azonban a felhasználó egyben lehívásra hozzáférhetővé teszi a szerzői művet. Ez utóbbi nem tartozik a szabad felhasználás esetkörébe ezért jogsértő felhasználásnak tekinthető. A magáncélú másolatkészítés ugyan szabad felhasználásnak minősül, azonban ez nem értelmezhető kiterjesztően. A magáncélú másolatkészítés törvényi definíciója: természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Sem ez, sem egyéb szabad felhasználási esetkör sem ad lehetőséget a torrent technológia alkalmazása során szükségszerű lehívásra hozzáférhetővé tételnek.

A szerzői jog ennek megfelelően nem a torrent technológiával áll szemben, a szerzői jog jogosultja bármikor dönthet úgy, hogy ezt a terjesztési módot kívánja preferálni. A jogsértés akkor következik be, ha a kérdéses szerzői mű mások általi lehívásra hozzáférhetővé tételére a szerző vagy a szerzői jogok kezelője nem adott engedélyt. A torrent technológia használata során a lehívásra hozzáférhetővé tétel kikapcsolásával, valamint a magáncélú másolatkészítés kereteinek a betartásával a torrent technológia használata nem eredményez jogsértést olyan művek esetében, melyekről magáncélú másolatkészítés egyébként megengedett.

A szerzői jog célja a szerző védelme, ezért nem elsődleges feladata, hogy az új technológiák fényében egyre bővítse a szabad felhasználási esetköröket. A szabad felhasználás esetkörei mindig is szűk körűek és kivételes jellegűek voltak. Arra vonatkozóan, hogy a szabad felhasználás követelményeinek megfelel-e egy konkrét felhasználás, egy úgynevezett háromlépcsős tesztet dolgozott ki a jogi dogmatika: az egyes lépcsőfokokat a vizsgálat során sorban végzik, és így értelemszerűen egy sikertelen lépcsőfok esetén a szabad felhasználás további aspektusait felesleges vizsgálni, mivel az nem megengedhető. A három lépcső nevesítve: a szabad felhasználásnak egyedinek és kivételes esetnek kell lennie, nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és nem károsíthatja a szerzők jogos érdekeit.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!