Hány csillag van az égen?
A Tesla befektetői alig várják, hogy végre nyereségessé váljon a vállalat, miközben a realitás talaján maradva ők is pontosan tudják, hogy akár évek is kellhetnek ahhoz, hogy beinduljon a folyamat. Az Apple háza tájáról érkező pletykák, illetve új igazolások kapcsán a General Motors egyik prominens vezetője jegyezte meg, hogy ezen a területen bizony nagy a verseny, a profithányad pedig alapvetően elég alacsony. Az ehhez hasonló kijelentések ellenére a pénzüket az autóipari újoncba helyezők bizakodóak.
Egy majdnem sikerült landolás
A lelkesedés nem alaptalan, bár nem feltétlenül a kerekes szerkezeteknek szól, sokkal inkább Elon Musk személyének, aki több fronton is próbál érvényesülni. A másik vállalkozása például, amelyik az űrbe repít dolgokat, igen sikeresnek mondható. Amikor pedig azt írom sikeresnek mondható, arra gondolok, hogy a SpaceX Exploration Technologies 4,2 milliárd dolláros szerződést kötött felszerelések és utánpótlás szállítására, illetve asztronauták űrbe juttatására. Az űrbéli cél egyelőre a Nemzetközi Űrállomás, ide érkeznek majd az űrhajósok és a szállítandó dolgok. A Pentagon is bizakodó, arra számítanak, hogy hamarosan harcászati felszereléseket is szállíthat majd Musk űrvállalata.
A SpaceX befektetői közé (ahogy arról az IT café is beszámolt) jelentős tőkével megérkezett idén a Google és a Fidelity Investments, a csoport 1 milliárd dollárt tett a vállalkozásba, ezzel a papírok 10 százalékát birtokolják, a SpaceX értéke pedig meghaladja a 10 milliárdot. A keresőóriás nem jótékonykodik, konkrét céljai vannak a négyezer főt foglalkoztató űrvállalattal: többéves tervük az űrből internetet juttatni a nehezen hozzáférhető helyekre, ezáltal még több reklámot szórva és még nagyobb bevételre szert téve. Emellett persze fontos a műholdképek gyakori frissítése és egyre jobb minőségű leközlése is, bár ez utóbbival már most sincs probléma, ahogy az a lenti videóból jól látszik.
A fentiek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy mitől ennyire sikeres a SpaceX. Egyrészt olyan rakétahajtóművel rendelkeznek, amihez fogható csak az oroszoknak van. A SpaceX által fejlesztett Merlin 1D a valaha gyártott legmagasabb tolóerő-súly aránnyal rendelkezik. Az oroszok RD-276-os hajtóműve ettől nem sokkal marad el, viszont az ukrajnai háború miatt az amerikaiakat rengeteg kritika éri, amikor nem amerikai hajtóműveket alkalmaznak, hanem Kelet-Európából vásárolnak meghajtást. Másrészt Musk a vetélytársaihoz képest nagyon olcsón képes tárgyakat az űrbe juttatni, ha pedig sikerül egyben visszahozni a hordozórakétát (amire jó kilátásai vannak), az a jelenlegi, 60 millió dolláros költségeket a töredékére szoríthatja le. Tegyük hozzá, hogy a United Launch Alliance (ULA, a Lockheed Martin és a Boeing közös vállalata) 225 milliót kér egy-egy fellövésért, tehát jelenleg nem lennének versenyben, ha a SpaceX is indulhatna közbeszerzéseken. Ami miatt azonban mégis az ULA az egyetlen partnere az amerikai Légierőnek az nem más, mint a nemzetbiztonsági átvilágítás, amin eddig még nem esett át Musk vállalata.
Fejleszteni márpedig kell
Musk eddigi próbálkozásai a hordozórakéta visszatérésével kapcsolatban azonban nem jártak sikerrel, az egyik esetben nem függőlegesen érkezett vissza az egység a földre, így felrobbant a szerkezet, másodszorra pedig nem is próbálták meg a szárazföldre tenni a gépet, hanem vízi landolást hajtottak végre a SpaceX mérnökei a nagy szélre hivatkozva. Legközelebb áprilisban próbálkoznak újra. Ha sikerrel járnak, azzal a fent említett 60 milliós költséget 2-300 ezer dollárra szoríthatják vissza.
Musk impozáns tervei azonban nem állnak meg az állami megrendelések teljesítésében, a vállalat eltökélt célja a Mars kolonizálása. Ennek első lépéseként 15 éven belül el is indítanák az első embereket a vörös bolygó felé.
A katonai akciókat leszámítva egyeduralkodó SpaceX mégiscsak egy magánkézen lévő vállalat, ha pedig nekik sikerült néhány év alatt ilyen impozáns eredményeket elérni, másnak is fog. Ebben reménykedik az ULA is, amelyik jelenleg főleg a fent említett állami megrendelésekből tartja fent magát, derül ki a tavaly nyáron kinevezett vezérigazgató, Tory Bruno hétfői nyilatkozatából. A Washington Postnak nyilatkozva azt mondta, kinevezése óta azon dolgozik, hogy átalakítsa a vállalatot, és megszorongassa Elon Muskot. Egy új kilövési rendszert fejlesztenek, ami abszolút érthető. Az amerikaiak eddig sem nézték jó szemmel, hogy Oroszországtól kell vásárolni a rakétahajtóműveket, mióta pedig az ukrán konfliktus eszkalálódott, még nagyobb rajtuk a nyomás. Bruno úgy fogalmazott, hogy elég nagy rizikót vállalnak azzal, hogy a relatív új, mindössze néhány éves múlttal rendelkező SpaceX után loholnak, de jelenleg nem tehetnek mást.
Néhány hónappal ezelőtt még kényelmes helyzetben voltak, kizárólagos szerződéssel rendelkeztek a Légierővel, azonban Musk megtámadta a ezt a bíróságon, jelezvén hogy képesek versenyre kelni az ULA áraival és technológiájával. Azóta már sikerült rendezni az ügyet, a SpaceX ígéretet kapott arra, hogy néhány hónapon belül, amennyiben a nemzetbiztonsági átvilágítás pozitív eredménnyel zárul, indulhatnak a közbeszerzéseken.
Mivel az oroszok RD-180-as hajtóművét valahogy ki kell váltani, az ULA együttműködést kezdeményezett az Aerojet Rocketdyne vállalattal (ez Jeff Bezoshoz köthető, őt itthon leginkább az Amazon alapítójaként ismerik), hogy saját, amerikai hajtóművet gyártsanak. A BE-4 névre keresztelt fejlesztés azonban messze le van maradva konkurenseitől. Tory Bruno szerint az első próbarepülésekre 2019-ig nem is fog sor kerülni, a Pentagon jóváhagyására pedig legalább 2022-23-ig várni kell. Ezt erősítette meg az amerikai Légierő is a Kongresszus múlt heti ülésén, ahol a témával kapcsolatban Deborah Lee James megjegyezte, 2019 nagyon közel van, és nem biztos benne, hogy elkészülnek addigra. Bruno ezzel kapcsolatban a Washington Postnak azt nyilatkozta, hogy rengeteg támogatójuk van az amerikai politikusok között, így azt várja, hogy a Kongresszus megérti majd a problémakört, és enyhít az elvárásain.
Az oroszok még a spájzban vannak
Az ULA egyébként 29 darab RD-180-as hajtóművet rendelt, amivel kihúzhatják 2019-ig, de ennél tovább semmiképp. Ez viszont azt jelentené, hogy 2019 és 2023 között kizárólag a SpaceX lesz képes elfogadható áron és minőségben kilövéseket végezni. Szakértők szerint, ha nagyon muszáj, bevethető az ULA Delta IV-es rakétája is, ami nem használ orosz hajtóművet, de szignifikánsan drágább megoldást jelentene. Bruno szerint ez sem lehet akadály, ugyanis meggyőződése, hogy sokkal biztonságosabb az ULA rendszereivel az űrbe indulni, mint a mindössze néhány éves tapasztalattal rendelkező SpaceX-re bízni az ilyesmit. „Nekünk tökéletes mutatóink vannak a küldetések és az időzítések kapcsán is, illetve komoly múltunk” – tette hozzá.
Ezt a kijelentést persze nem hagyta szó nélkül a SpaceX szóvivője sem, John Taylor írásban válaszolt az őket ért kritikákra: „mind a Légierő, mind az adófizetők többet érdemelnek az ULA-tól és az új vezérigazgatótól egyaránt, akinek a kritikája szándékosan félrevezető, ám korántsem váratlan”. A közleményben arra is kitért, hogy a korábbi években tapasztalt monopóliumot hamarosan elvesztő ULA fejlesztés és a kesztyű felvétele helyett azzal próbálkozik, hogy rossz színben tüntesse fel a SpaceX csapatát, pedig be kell látniuk, hogy a kényelmes éveknek vége.
A nemzetbiztonsági átvilágítás után a SpaceX mindenesetre jóval olcsóbb ajánlatot fog tudni tenni az ULA sajátjánál, ami a látottak alapján alaposan megrémítette Tory Bruno csapatát. Érdekes fejlemény még, hogy a vezérigazgató azt nyilatkozta, csökkenteni kezdik az áraikat, egészen le tudnak menni az eddigi ajánlatok feléig, és terveik szerint ezt követően hamarosan újra megfelezik azokat. Pontos számokat nem közölt ugyan, de a 225 milliós költség negyedelésével elérhető 56 milliós ajánlat sem elképzelhetetlen. A probléma ezzel csak annyi, hogy ez még mindig sehol sincs a SpaceX által belengetett két-háromszázezer dolláros költséghez képest. Bruno azt ígéri, áprilisban teljesen új rendszert mutatnak majd be, ami teljes egészében felválthatja majd a jelenleg is használt Atlas V és Delta IV rakétákat.