10!
A legelső, ami mindenkinek feltűnhet, az a verziószám. Az Opera fejlesztésének története egészen 1994-ig nyúlik vissza, nem csoda, hogy az ismertebb böngészők közül elsőként érte el ezt a mágikus számot. A fejlesztők ennek kapcsán egy furcsa jelenséggel is találkoztak. Kiderült ugyanis, hogy bizonyos oldalak hibásan dolgozzák fel a böngészőazonosítót, és Opera 10 helyett Opera 1-nek nézik a szoftvert. Ezért vagy elavultságra hivatkozva elutasítják, vagy hibás adatokat küldenek neki. Mivel a felhasználó szemszögéből mindkét megoldás problematikus, a fejlesztők úgy döntöttek, hogy meghamisítják a verziószámot, és a valós értéket az azonosító karakterlánc végére illesztik. Emiatt találkozhatunk egyes helyeken Opera 9.80-nal, amely valójában a 10-es verziót takarja. Mindenesetre érdekes lesz látni, hogy az Internet Explorer mit kezd majd a problémával a nem is túl távoli jövőben...
Nagyobb projektek esetében bevett szokás, hogy az aktuális verzió fejlesztésével egyidejűleg a következő változaton is dolgoznak. Nem volt ez másképp az Operánál sem: miközben a lelkesebb felhasználók még a 9.5-ös előzeteseit próbálgatták, a háttérben már javában készült a következő nagy dobás. Ennek is köszönhető, hogy a 9.5 kiadását követően mindössze fél évvel megjelenhetett a 10-es alfája. Ekkor adtak ki egy meglehetősen vázlatos fejlesztési menetrendet is. E szerint az alfa főként a megjelenítő motor terén hozott újdonságokat, az új funkciók a 2009-es év közepére prognosztizált bétában kapnak helyet, amit egy bizonytalan ideig tartó véglegesítési folyamat követ.
Ha az ábrát összevetjük a valós megjelenési időpontokkal, láthatjuk, hogy nagyjából tartják az ütemtervet, hiszen a félév végére elkészült a béta. Ez hozott is néhány újítást, de a fejlesztőmunka java részét a korábban megismert változtatások finomhangolása emésztette fel, legalábbis ez következik a most bemutatandó termékkel szerzett tapasztalatokból.
Telepítés, első benyomások
Az alfa- és béta-verziók általában az Opera főlapjáról is elérhetőek, nincs ez másképp most sem. Az új verziók bemutatására létrehozott Opera Next oldalon olvashatunk az újdonságokról, és természetesen mindjárt le is tölthetjük jó néhány operációs rendszerre (Windows, Mac OS, többféle Linux) – de csak angol nyelven. Ez részben érthető, hiszen például a magyar fordítás nincs még készen, de lehet, hogy csak a telepítő korábban tapasztalt problémáit voltak lusták kiküszöbölni. A felajánlott Classic és „normál” telepítő egyébként annyiban különbözik, hogy előbbi a régi Setup API-ra, utóbbi a Microsoft Installerre épül, funkcionalitásukat tekintve megegyeznek.
Az újdonság alapértelmezésben külön könyvtárba települ, és nem befolyásolja a már telepített böngészőket sem – az Opera korábbi verzióit is beleértve. Ha kívánjuk, ez utóbbit frissíthetjük is, de ezt több okból sem javaslom. Egyrészt béta-verzióról van szó, amelyben előfordulhatnak hibák, másrészt az Opera 10 egységesebbé tette a mappaszerkezetet és a levelek tárolásának módját, így problémás lenne visszaállni az előző verzióra.
A telepítés során már találkozhatunk az újfajta dizájnnal, a piros színéről ismert Opera ezúttal kékbe öltözött. A vizuális változás a program indítását követően is észrevehető. A téma az angol John Hicks keze munkáját dicséri, akit külön a 10-es változat arculatának megtervezésére alkalmaztak az operások. Ő tervezte többek közt a Firefox rókás logóját is. A máshol is tapasztalható béta jelleg itt hangsúlyosan jelenik meg, a látvány egyáltalán nem végleges. Az átdolgozott ikonokat és témát leszámítva az Opera 9.64-hez hasonló kép fogad minket, az elrendezés szinte semmit sem változott. Én ezt személy szerint nem bánom, az eddigi verzió is teljesen megfelelt, főleg, hogy minden eszköztár testre szabható.
Éppen ennél a pontnál bukik ki az első különbség. A korábbi változatokban a fogd és vidd módszer remekül működött, ha az elemek átrendezéséről volt szó. A 9.5-el kezdődően ehhez már egyidejűleg a Shiftet is nyomva kell tartani, a véletlen módosítások elkerülése érdekében. Most még továbbléptek, és a gombok eltüntetéséhez is egy új almenün keresztül vezet csak az út. Ezzel kétségkívül még „üzembiztosabb” lett a böngésző, de a telepítés utáni rutinszerű átrendezés körülményesebbé vált – szerencsére ezt csak egyszer kell elvégezni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
