Teljes gázzal a zsákutcába
Rosszkor, rossz helyen: a SED
Az ezredforduló tájékán már világosan látszott, hogy az évtizedeken át egyeduralkodó CRT technológiának lassan harangoznak. Csak még azt nem lehetett tudni, hogy mi fogja leváltani, hiszen több cég, és rajtuk keresztül több eljárás is versenybe szállt, hogy megkaparintsa a tévépiacot, vagy annak legalábbis egy részét. Az LCD, a plazma, a projektoros kijelző és az OLED mellett felbukkant a SED (Surface-conduction Electron-emitter Display) névre hallgató megoldás is. Ez utóbbinál elektronokkal bombázzák a panelben található foszforréteget, így hozták létre a fényt. Nagy előnye, hogy minden képpont egyedileg vezérelhető, tehát akár ki is kapcsolható, így a végeredmény hasonló, mint amit a plazma vagy OLED tévék produkálnak.
SED tv [+]
A SED konzorciumot öt nagy japán cég, a Canon, a Nikon, a Xerox, a Ricoh és a Sony alapította meg, közösen állták a költségeket, és közösen végezték a kutatásokat. Azonban néhány év után kiderült, hogy bár a kép minősége szuper, de a gyártási költségeket egyszerűen nem tudják lefaragni értelmezhető szintre, a projekt pedig egyszerűen falta a pénzt. Úgyhogy a Canonon kívül mindenki más kifarolt a SED mögül, helyettük pedig érkezett... Igen, a Toshiba. Sikerült felszállniuk egy olyan süllyedő hajóra, amelyről éppen most lépett le majdnem az összes utas. Az tény, hogy a Toshiba beugrása és gyártói kapacitása lendületet adott a SED-nek. Nagyon úgy tűnt, hogy 2006-ban piacra dobhatják az első, egyébként sokat ígérő modelleket, amelyek betekintési szögben, színgazdagságban, színpontosságban is verték a rivális megoldásokat. Az utolsó pillanatban azonban beütött a ménkű: a kijelzőkben alkalmazott nanotechnológia eredeti kifejlesztője és licencgazdája, a Nano-Proprietary Inc. bírósági eljárást indított a Canon ellen, ami hosszú időre megakadályozta a SED kijelzők értékesítését. Ez a procedúra pedig végképp betett az eljárásnak, aminek technológiai előnye lassan elolvadt, és ismertsége sehol sem volt a már bejáratott LCD-hez vagy plazmához képest. 2008-ban aztán eljött az idő, hogy a formátumháborúban komolyan megtépázott Toshiba belássa, hogy itt az ideje a búcsúnak. Hivatalosan is bejelentették, hogy kilépnek a közös vállalatból, és többé nem foglalkoznak a SED-del, amelyet egyébként hamarosan a Canon is halottnak nyilvánított.
Sohasem fogjuk megtudni, hogy pontosan mennyi pénzt is sikerült elkölteniük néhány év alatt gyakorlatilag teljesen feleslegesen, de az biztos, hogy nagyon rossz döntés volt a Toshibától beszállni a SED-be. Megint csak az van, hogy utólag nagyon egyszerű ítéletet mondani, de hát csak gyanakodhattak volna egy cseppet, ha látják, hogy 4(!) nagy, komoly hagyományokkal bíró, saját innovációkkal is rendelkező vállalat egymás után lelép egy projektből.
A technológia, amire nincs igény
2009-2010 környékén már látszódott, hogy a 3D lesz a következő őrület, amit a gyártók rá akarnak majd tukmálni a vásárlókra. A Toshiba azt remekül ismerte fel, hogy a szemüvegektől, mint kötelező kiegészítőktől ódzkodni fognak az emberek, emiatt aztán elkezdtek gőzerővel fejleszteni egy szemüveg nélküli, térhatású technológiát.
Toshiba szemüveg nélküli 3D tévé [+]
Az eljárás során multi-parallaxis képekkel állítják elő a térhatást, azaz a képpontok csak bizonyos nézési szögből és irányból láthatóak a lentikurális lencséknek köszönhetően. Ez is komoly kompromisszum megkötésére kényszerítette a nézőket, de végül is 2012 elején piacra dobták a méregdrága, szemüveg nélküli 3D televízióikat. A modelleket sok kritika érte, úgyhogy a vállalat tovább tökéletesítette az eljárást, ami persze tovább apasztotta a kasszát. Ma már tudjuk, hogy a mesterterv nem vált be. Abban ugyan igaza volt a cégnek, hogy a szemüvegeket utálják az emberek, viszont azt nem ismerték fel, hogy alapvetően a 3D-re eleve nincs tömeges igény. Azóta már kiderült, hogy a várakozásokkal ellentétben a térhatású tévécsatornák nem indultak be, a stúdiók megszüntették az ilyen filmek forgalmazását, és tavaly már csak egy-két tévét dobtak piacra a gyártók. Azaz a Toshiba olyasmibe fektette bizalmát és tőkéjét 2009 környékén, ami 7-8 évvel később gyakorlatilag teljesen meghalt.
Ide tartozik mellékszálként, hogy akkoriban a Toshiba ráállt a nagyobb fényerőt biztosító háttérvilágítás kifejlesztésére is. Amikor a többieknél be kellett érni 450 cd/m² fénysűrűséggel, akkor ők már előálltak olyan tévével, ami 1000 cd/m²-t produkált. Akkor még ugyebár nem volt HDR a mai formájában, mozgóképként, amihez szükség lett volna ilyen teljesítményre. De úgy gondolták, hogy mivel az aktív shutteres 3D miatt az emberek sötétebbnek látják a képet, így majd imádni fogják kiemelkedő fénysűrűségű modelljeiket, amelyek kiküszöbölik ezeket a hibákat. Tévedtek. Nem volt rá szükség, a fényerő nem vált komolyan befolyásoló tényezővé egy vásárlási döntés meghozatala során, sőt ma sem az, amikor elvileg a HDR miatt fontosabb lenne, mint valaha.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
