Mi lesz veled, okostévé?

Mi a baj veled, tévé?

Akármerre nézünk, okostelefonba bújó embereket látunk, akik hazaérve ugyanazt a képernyőt bújják tovább, esetleg egy számmal nagyobbra, táblagépre váltanak, ha otthon szeretnének tovább „kockulni”. Most nem nyitnánk vitát arról, hogy ez milyen hatással van az egészségre és a családi kapcsolatokra, inkább azon problémázunk, hogy miért mellőzzük az okostévét mint információforrást? A tévé szó szerint egy nagy ablak lehetne a világra – és nem csak a filmeken keresztül –, mégsem használjuk ki, hogy nagy, és kényelmesen, karosszékből használható.

Meglehet, hogy akármilyen nagy készülékről is van szó, mi, tapasztalt kütyüfelhasználók egyszerűen beskatulyázzuk – persze csak képletesen szólva. Jó pár éve annak, hogy a lapostévék elkezdtek hódítani itthon is, és akkor még valóban kifejezetten hagyományos tévézésre, DVD vagy Blu-ray lejátszására, filmnézésre vettük igénybe a nappali díszét – a legtöbb modellnek esze (illetve firmware-e) ágában sincs, hogy csatlakozzon a helyi hálózatra vagy az internetre. A következő termékgenerációkban már USB lejátszással és DLNA (hálózati médialejátszás) kompatibilitással kedveskedtek a gyártók, így lassan hozzászoktunk, hogy a tévé egyben alapszintű médialejátszó is, és kezdtük ekként is használni – ezt a képességét ma is sokan tartják fontosnak, az igazi házimozi-rajongók pedig roppant hiányosnak. Közben kiváló marketingponttá lépett elő a beépített böngésző, ezért sok közép- és felsőkategóriás tévébe be is égették, csak hogy rádöbbenhessünk: a hagyományos távirányító mennyire alkalmatlan eszköz, ha böngészésről és szövegbevitelről van szó.

Okostévé platformok

A gyártók piacra dobtak jó drága távvezérlő csodákat, melyekre kevesen áldoztunk, de szerencsére a wifis távvezérlés és az okostelefonos távvezérlő alkalmazások lendítettek egy nagyot a felhasználói élményen. Kellett is, mert megjelentek az igazi okostévék, azok a csodák, melyekre alkalmazásokat tölthetünk le, és amelyek zömmel webes szolgáltatásokhoz biztosítanak hozzáférést. Csakhogy időközben elillanhatott a bizalom, hiszen ma az emberek zöme nem gondolkozik okostévében, ha tájékozódásról van szó, mert lábrázást kap a standard távirányítós jelszó- és PIN kód beviteltől. Az útkeresés buktatói elvették a felhasználók kedvét, akik sok mindenre panaszkodnak.

Nem végezhettünk kiterjedt felmérést, de azért jó pár ismerőst vallattunk, és megtudtunk ezt-azt arról, hogy mi lehet rossz vagy jó egy okostévében. Sok panasz volt a távvezérlés hiányosságaira; úgy tűnik, hogy legtöbben a PC-s tapasztalatokhoz viszonyítva közelítjük meg a kezelőfelületet, és hiányoljuk az egeret és billentyűzetet – ezek persze kanapén ülve amúgy is kényelmetlenül használhatók. Vannak, akik mégis ezen a bevált úton járnak, ők viszont nem okostévét, hanem Android-alapú smart tv box terméket választanak inkább, amivel feltuningolhatják a pár éve vásárolt, még ma is megfelelő képminőségű készüléket. Az is kitűnt, hogy nem mindenki használja az okostelefonját távirányító helyett (persze sok modellhez nem is lehet), de aki igen, az ezt jobbnak tartja a távirányítónál.

Sok a panasz az alkalmazásválasztékra is, és leginkább a kisgyermekes szülők azok, akik ebből a szempontból jót tudnak mondani, ugyanis néhány babaoktató alkalmazás nagyon bejön a gyerekeknek, és ők könnyen megtanulják használni a tévé menüjét, távirányítóval is kikeresik maguknak a kedvenc rajzfilmjüket a YouTube-on (még nem olyan finnyásak, mint mi). Ugyan minden platformon van YouTube alkalmazás, de ennek minőségével sem mindenki elégedett, akad aki inkább az okostelefon képét küldi ki a tévére, és annak YouTube alkalmazását használja inkább. Az biztos, hogy a telefonos alkalmazáskínálat jobb, a tévében inkább a műsorújság és a rögzítési funkciók (PVR) az igazán kedveltek és használtak.

Okostévé platformok

Vannak, akik tartanak a tévé (illetve a platform) erkölcsi elavulásától is, azaz attól, hogy néhány év múlva már nem fog működni a YouTube app, és a gyártó nem ad ki újat, hanem el akarja adni újabb tévékészülékeit.

Úgy tűnik, hogy nagy mérete, jól olvasható képernyője az, ami miatt a tévé sosem lesz olyan személyes kütyü, mint a mobil. Az emberek közösségi (családi) eszközként gondolnak a tévére, ami nem véletlen, hiszen a készülék általában a közös használatú nappaliban áll, ahol jönnek-mennek a családtagok. Így aztán szívesen néznek rajta együtt filmeket, tévét, de kevésbé szívesen venné azt bárki is, ha privát levelezésébe, Facebook-üzeneteibe más is beleolvasna a válla felett vagy akár az ajtóban állva. Az elektronikus közösségi életünk hiába érint több tucat vagy több száz embert, mégis magánszféraként éljük meg, és nem szívesen tárjuk mások elé, így efféle célokra továbbra is marad a telefon és a táblagép vagy a jó öreg PC. Megeshet tehát, hogy feleslegesen fárasztják magukat a gyártók integrált közösségi alkalmazások fejlesztésével? Akárhogy is van, most már minden tévé okos lesz, ezzel nem árt megbarátkozni.

Ami jó – és ami katasztrófa

Nyilván senki nem fogja lecserélni néhány éves, bevált tévékészülékét csak azért, mert vannak újabb készülékek frissebb platformmal, jobb távirányítóval vagy fejlettebb remote alkalmazással. Sokan külső eszközt, valamilyen tévéokosító boxot vesznek igénybe, melynek felülete olykor jobban eltalált: ez a menekülőút pár tízezer forint fejében mindig nyitva állhat a csalódott tévétulajdonosok előtt. Ha váltani nem akarunk, akkor is tehetünk néhány dolgot, amivel többet hozhatunk ki a tévéből.

Okostévé platformok

Közhely, de ne legyünk restek frissíteni a tévé szoftverét – ez a legtöbbször automatikus, menüből választható. Megeshet, hogy kapunk egy újabb verziót az alkalmazásplatformból is, és ezzel együtt újabb alkalmazásokat is telepíthetünk. De néha mindenképp nézzünk be az alkalmazástárba, mert időnként beeshetnek olyan újdonságok, amik minket is érdekelhetnek. Végül egy appfóbiásnak is jól jöhet az újabb szoftver, sok gyártó ad ki a készülékek megjelenése után több alkalommal is frissítést a beépített médialejátszóhoz, így lehet, hogy jobb formátum- és felirattámogatás pottyan az ölünkbe.

Abszolút a gyengék fegyverének számít kockák körében, de érdemes végigpörgetni a felhasználói kézikönyvet. Ez az a sokszor csak CD-n mellékelt vagy weboldalról letölthető kiadvány, mely részletezi a készülék lehetőségeit és a funkciók használatának mikéntjét. Persze, sok mindent láttunk már mi, tapasztalt felhasználók, de ha épp az eddig megszokott felületekkel és módszerekkel vagyunk elégedetlenek, akkor miért ne kapnánk rá kapásból egy teljesen új menü struktúra ízére? Adjunk egy esélyt a gyártónak, ha már megvettük ezt a drága masinát, legfeljebb kicsit jobban kiismerjük. Vagy végképp meggyőződünk róla, hogy nem tud többet, mint amiről mi is tudtunk.

Okostévé platformok

Ha már legtöbben úgyis okostelefonnal futkozunk, akkor annak a tévé előtt ülve is hasznát vehetjük. Sokan nem próbálják ki a tévéhez ingyen letölthető távirányító alkalmazást, és sajnos nem is minden készülékhez áll ilyen rendelkezésre, de ha igen, akkor érdemes adni neki egy esélyt. Nagyon széles skálán mozog az ilyen alkalmazások tudása, van ahol csak ugyanazokat a hagyományos távirányító gombokat kapjuk csak a képernyőn, de a legtöbb esetben ehhez hozzájön még a szövegbevitel lehetősége, ami minden esetben nagy könnyebbség böngészésnél, a YouTube használatakor. A videó vagy épp weboldal áthúzása a tévére és a második képernyő funkció (ezeket az olcsó tévéokosítók nem kínálják) már egészen új távlatokat nyithat a készülék használatában.

Okostévé platformok

Végül egy beruházást igénylő tipp: nem minden vacak, amit a gyártó el akar adni a tévéhez. Vásárláskor legtöbben a legjobb ár-érték arányt tartjuk szem előtt, ezért szinte sosem a full extrás változatot visszük haza egy sorozatból, mert elvagyunk a több 3D szemüveg és az extra távvezérlő nélkül is. Így viszont ott találjuk magunkat egy szál kutyaközönséges távirányítóval és az okostelefonos alkalmazással. Ekkor érdemes megnézni, hogy mit kapni még a tévéhez, utánanézni, hogy akadnak-e tesztek az extra kütyü használatáról, és eldönteni, hogy megéri-e az árát. Az LG rámutatós távirányítója például egér helyet tesz jó szolgálatot, és játszhatóvá teszi a rengeteg játékalkalmazást, a tapasztalatok szerint megéri az árát.

Van azért pár dolog, aminek nem érdemes bedőlni, legalábbis egyelőre. Sok tényleg hasznos távirányító app van, egész jó mozgásérzékelős távirányítók is akadnak, néhány készülékben ma már elfogadható a hangalapú keresés (magyarul csak kevés tudja), de még nem láttunk olyat, amelyben a gesztusvezérlés (mutogatunk a tévének és ezzel irányítjuk) jó lett volna. Vannak olykor reménykeltő pillanatok, de a mutogatás nem kontrollált szociális környezetben előbb-utóbb az obszcenitás irányába fordul, mivel nagyon magas frusztrációs szintet él meg a felhasználó. Sokkal jobban járunk a sima távirányítóval is, szóval egyelőre emiatt senki ne vegyen kamerás tévét – a kamera igazából a Skype és (egyesek szerint) a Nagy Testvér miatt van ott.

Kikövezett úton

Jelenleg a Samsung és LG platformjai azok, melyek a legtöbb ember számára képviselik az okostévé fogalmát, hiszen ezek a márkák vezetik a piacot. biztosan nem véletlenül. A bevált receptről kérdeztük a gyártók hazai képviselőit, „lapzártáig” az LG Electronics Magyar Kft. marketingmenedzserének, Szili Krisztiánnak válasza érkezett be:

Az okostévék operációs rendszerét akkor mondhatjuk sikeresnek, ha az a különféle szórakozási lehetőségek széles választékát kínálja, és ezekben az érdekes szolgáltatásokban szívesen el is merülnek a felhasználók. Egyrészt tehát elengedhetetlenek a valóban érdekes tartalmak, alkalmazások, játékok. Másrészt különösen fontos, hogy ezek egy intuitív, egyszerűen és gyorsan használható kezelőfelületen legyenek elérhetők, hogy a felhasználók szívesen és könnyen használják azokat. Harmadrészt pedig fontos, hogy televíziónk egyszerűen csatlakoztatható legyen más eszközökhöz, adathordozókhoz, ezen eszközök egymás közti kommunikációjával tovább bővítve a szolgáltatásokat.

És valóban, úgy tűnik számunkra is, hogy a sikeresebb gyártók jelenleg ezekre a pontokra hatékonyan képesek koncentrálni. A tévék kezelőfelülete koránt sem azonos, de koncepciójuk hasonló. Úgy tűnik, az a lényeg, hogy minél több alkalmazásból választhasson a felhasználó, és ezek között minél több legyen az értékes tartalmat biztosító forrás. A két platform élen jár a magyar nyelvű tartalmak, alkalmazások terén. Az LG talán kezelhetőbb (mutogatós Magix Remote nélkül is), a Samsung talán kicsit többet ad prémium tartalomból, mindkettőhöz jó távirányító alkalmazás jár, második képernyő funkciókkal. A két gyártó kétségkívül rengeteg mindent zsúfolt a mára kiforrott keretbe, ugyanakkor egyúttal talán el is érkeztek a platform lehetőségeinek határához, és elég jelentős újításra lesz szükség ahhoz, hogy az LG Smart TV vagy a Samsung Smart HUB valami megrázóan újat nyújthasson. Talán még jobb lesz, ha a kiforrott szolgáltatásokat, modulokat valami teljesen új keretrendszerben használják majd tovább – mi erre fogadnánk.

Okostévé platformok

Időnként sikerül azért új ízt vinni a bevált receptekbe is, a Panasonic My Home Screen megoldása jó példa erre. A japán gyártó évekkel megelőzte vetélytársait a Viera Cast, majd Smart Viera néven jegyzett okostévé platformjával, melyet azonban gyorsan lehagytak a feltörekvő koreai versenyzők, több alkalmazással, jobb felülettel. A Panasonic is belehúzott, jócskán kibővült alkalmazáskínálata is, de alaposan átszabták az egész rendszert is. Az újabb, 1-2 éves modelleken is már a My Home Screen koncepció fogad minket, aminek lényege, hogy saját igényeinknek megfelelően változtatható a képernyő felosztása, háttere, és persze olyan alkalmazásokat teszünk ki rá, amilyeneket szeretnénk, még el is nevezhetjük alkotásainkat. Még több feladatos lett az OS, elég simán is működik, ráadásul a távirányító alkalmazással mindkét irányba mozgathatjuk a lejátszanivalókat a tévé és a telefon között. A gyártó ugyan nem alkotta újra az okostévé fogalmát, de rugalmasságban tudott a megszokottnál jobbat mutatni.

WebOS: minél egyszerűbben!

A HP számára sajnos gyors bukásnak bizonyult az eredetileg a Palm OS folytatásaként, táblagépekre megjelent webOS, mely az LG gondozásában tévéken kelt új életre. A gyártó 2014-es modelljei már webOS-alapúak (kivéve a belépő szintű készülékeket), ami valóban új koncepciót jelent. Továbbra is a hagyományos módban indulnak az új LG tévék (merthogy a legtöbb ember ma is különféle adásokat néz a készülékén), de az okosfunkciók használatában eltérő a koncepció. A különféle nyitóképernyők eddig fő feladatuknak tartották, hogy minél több alkalmazást tegyenek azonnal elérhetővé, ennek érdekében szinte teljesen lefedték a képfelületet, csak egy kis bélyegablakot hagyva az tévéadásnak. Most más a helyzet, a különféle információk és menük úgy jelennek meg, hogy minél kevesebbet takarjanak a képből, kártyácskákkal és áttetsző felületekkel dolgoztak a tervezők. A rendszer többfeladatos (akár az Android esetében) és igen fürge, terhelhető. Javítottak a Magix Remote hangfelismerőjén (magyarul is kereshetünk vele), mely a Prohardver tesztje szerint nem is lett rossz. Reméljük, hogy nem jut az Office 97 gémkapcsának sorsára, de egy hasonló segédet bevetett a gyártó a webOS-ben. A Beanbird (Babmadár) magyarul vezet minket végig a beüzemelésen – ráadásul aranyos is. A webOS összességében több fronton valós előrelépést jelent, sikervárományos: az idei év második negyedévében már több mint egymillió webOS-t futtató televíziót adtak el világszerte. Persze egyelőre csak egy gyártó készülékein találkozhatunk vele, így a webOS sem oldja meg a tévéalkalmazások szegmentáltságának problémáját, az alkalmazásgyártóknak számos platformra kell fejleszteniük, ha sok felhasználót akarnak elérni.

Okostévé platformok

Toshiba: egy bevált alkalmazás mind felett

Vannak megoldások, melyek egy-egy jól megválasztott specialitással igyekeznek teret nyerni. A Toshiba nem túl régi szereplő itthon, és Cloud TV platformját tekintve leginkább a középmezőnybe sorolhatnánk: mindent nyújt, ami alapvetően elvárható (böngésző, YouTube, Facebook, Netflix, Deezer, Vimeo, DailyMotion és egyéb videóforrás alkalmazások), ugyanakkor azért nem kapunk százszámra alkalmazásokat, és alapvető újítással, új iránnyal sem találkozunk. Három képernyőre osztja a használható lehetőségeket, ebből az első a Home, ahol az előnézeti képernyő mellett egy naptár foglalja el a fő pozíciót, kapunk ajánlásokat, és átjárás nyílik a Twitterre is. A Premium és TV & Video oldal között olyan nagy különbséget nem találtunk, utóbbin ott várakozik a Skype is. A standard távirányítót kiválthatjuk a Toshiba Cloud TV App révén, ami kezelhetővé teszi a tévés naptárat is, de ez jelenleg csak iPhone/iPad-tulajdonosok számára elérhető. A régebbi tévékhez a Toshiba Remote használható (sajnos nem minden tévéhez.)

Okostévé platformok

Az új L74-es sorozatban elérhető a platform erőssége, a MediaGuide Replay funkció, mely figyeli tévénézési szokásainkat, és ajánlja az általunk a PVR (videófelvevő) funkcióval már rögzített műsorokhoz hasonlókat. A felvétel külső merevlemezre történhet (ezt nem adják a készülékekhez), a PVR funkció a TV standby módjában is működik. A Toshiba platformja és alkalmazáskínálata ugyan nem kimagasló, de a MediaGuide Replay kiemeli a tömegből – persze még nem próbálhattuk ki, hogy miként viselkedik a hazai műsorkörnyezetben, de a külföldi beszámolók mindenesetre pozitívak. Sajnos az alsóbb kategóriás Toshiba tévékből hiányzik ez a funkció.

Okostévé platformok

Új irány: Android?

Sok-sok app. Ez az, ami az Android kapcsán eszünkbe jut, ezért aztán kellemes a gondolat, hogy tévénkben is ez az operációs rendszer ketyegjen. Androidos smart box készülékek eddig is kaphatók voltak, de androidos televízió nem járt még a világpiacon.

Okostévé platformok

A Philips 48PFS8109 az első készülék Android 4.2.2-es rendszerrel, 1,2 GHz-es, négymagos processzorral, integetős távirányítóval, gesztusérzékeléssel, hangfelismeréssel. Vethettünk rá egy igen hosszú pillantást, és kezelőfelülete, jobban strukturált és fürgébb menüje sokkal jobban tetszett, mint a gyártó saját operációs rendszerére épülő korábbi modelleké. Jó képminőséggel találkoztunk, és az Ambilight is elkápráztatott (szó szerint is), mégis természetesen számunkra legérdekesebb „tulajdonsága” maga az Android, melytől megváltást remélhetnek azok, akik keveslik a használható alkalmazások számát jelenlegi tévéjükön, és tartanak attól, hogy néhány év alatt erkölcsileg elavulttá válik okostévé platformjuk. Az Android valószínűleg hosszabb életű lesz okostévés fronton is – sőt, pont elterjedése adhat új lendületet a szegmensnek, hiszen esélyes az „Univerzális TV OS” címre. Ha több gyártó is átállna rá, akkor az alkalmazásfejlesztők munkája jobban megtérülne, hiszen egy app kifejlesztésével egy nagyságrenddel népesebb közönséget érhetnének el, nem kellene az egyes gyártók platformjaira külön fejleszteni. Jelenleg is sokkal több alkalmazás van rá, mint a Philips saját platformjára volt, közülük egyik leghasznosabb maga a Chrome böngésző, mely más rendszereken nem hozzáférhető.

Okostévé platformok

Okostévé platformok

Okostévé platformok

Okostévé platformok

Okostévé platformok

Okostévé platformok

Okostévé platformok

Lehet, hogy pusztán attól Kánaánt kiált valaki, hogy egy tévén rengeteg app elérhető és megvan az esély arra, hogy lesz még több is, de szerintünk ez távlatokban még kevés. Biztosak vagyunk benne, hogy az okostévék néhány éven belül kilépnek megszokott kezelési kereteik közül és valami emberibbet, kellemesebbet mutatnak majd. Talán a hang- és beszédfelismerés, a gesztusvezérlés fejlődése nyomán összeáll majd minden, hogy olyan tévénk legyen, ami nem csak parancsokat teljesít, de felismer minket, sőt kedvünkben jár, vagy akár elbeszélget velünk, és persze figyelmeztet, hogy ne hagyjuk otthon az esernyőt. Csak ki kell várnunk.

Néhány fontos olvasnivaló a témához:

a legmenőbb okostévék

WebOS

a Toshiba platformjáról

a szerző korábbi írása a témáról

Azóta történt

  • Három másodperc alatt jöhet át egy film wifin

    A Samsung azt állítja, hogy többek között az antenna átalakításával, illetve az adatveszteség mennyiségének mérséklésével értek el áttörést.

  • Beperelte a Tindert, aztán csinált egy másikat

    Egykori Tinder alkalmazottak készítik a Bumble nevű új társkereső alkalmazást. Elég sok a hasonlóság.

Előzmények