A régi tévéknél is vannak megoldások

Itthon, ki tudja miért, nem jellemző, hogy néhány évente tévét cserélnének az emberek, így sok helyütt megtalálhatók még a csupasz, mindenféle alkalmazásplatformot, hálózati és lejátszós extrát nélkülöző modellek. A képminőséggel ugyan elégedettek a tulajdonosok, de a szolgáltatásokkal ma már talán nem, hiszen ők is szeretnének YouTube-videókat nézni rajta, néha lejátszani egy-egy filmet, a merészebbek olykor alkalmazásokat is futtatnának. A kérdés persze nem csak az, hogy milyen készülékhez milyen feladatra mi lehet jó, de az is, hogy ki fogja (tudni) használni a kütyüt és mennyi pénzt szánhat a fejlesztésre?

Cikkünkben az alsó árkategóriás megoldások előnyeit-hátrányait tekintjük át számos példával, hogy még vásárlás előtt felmérhessük, hogy egyáltalán mire számíthatunk ezen a piacon. Először a ma is meglepően népszerű katódsugárcsöves, standard tévékhez számba vehető lehetőségeket feszegetjük, majd kitérünk a „pendrive-ba” zárt Android alapjaira épülő megoldásokra is.

Majdnem okosítás őstévékhez

Régi katódsugárcsöves (CRT) tévéket is találni még meglepően sok helyütt, ezek gyakran idősebb emberek nappalijában teljesítenek szolgálatot. Persze hagyományosabb szemléletű vagy retrórajongó emberek otthonában is találhatunk vaskos tévékészülékeket, no meg ott, ahol másra nincs anyagi lehetőség. Előbb-utóbb persze eltűnnek az üzletek polcairól és a lakásokból is ezek a képcsöves masinák, de addig is nézzük, hogy mit érdemes melléjük választani.

A legtöbb ilyen tévé csak az analóg tévénorma (itthon PAL) adta lehetőségekig nyújtózkodhat, már ami a felbontást illeti. Akármilyen Full HD-s kütyüt is választunk melléjük, azok képe csak standard minőségben jelenhet meg rajtuk. Ezért felesleges is drága lejátszókat, smartboxokat beszerezni, mert azok teljesítményét amúgy is csak egy új, Full HD tévén tudnánk kiaknázni. Más kérdés az, hogy ha valaki ragaszkodik az alkalmazásokhoz és a kis felbontású képernyőn is elkezelgetné őket, ebben az esetben szintén a különféle smartbox és Android stick termékek jöhetnek elsőre szóba (erről később).

Ha az igények csak addig terjednek, hogy időnként némi médialejátszós képességekre lenne szükség, akkor egy olcsó mediaplayer is megteszi: meglehetősen jó kompatibilitású modellek kaphatók 20 ezer forint alatt. A nagymamát valószínűleg nem nagyon érdeklik a különféle alkalmazások, no és az sem biztos, hogy van otthon internet, így egy szimpla lejátszó is előrelépést jelenthet – ha a VHS kezelése ment, akkor kis tréninggel talán a médialejátszóé is menni fog. Ezekhez a belépő szintű boxokhoz ugyanis általában nagyjából szokványos távirányító jár, ami ma már cseppet sem számít modernnek, ugyanakkor legalább kicsit hasonlít a VHS-lejátszónál megszokottakra.

Ha egyúttal az elérhető csatornakínálatra is panasz van, akkor a több legyet egy csapásra elv alapján érdemes eljárni. Ilyenkor jól jöhet egy USB-csatlakozással és -lejátszóval ellátott DVB-T digidoboz (set-top-box), mely nem csak a digitális földfelszíni adások vételét teszi lehetővé, hanem képes lejátszani is ezt-azt pendrive-ról is, sőt sok modell műsorrögzítésre is kapható (ilyen pl. a WayteQ HD-95RF).

Ha nem elégszünk meg az ingyenes adókkal, akkor mindenképpen Conax kártyaolvasós modellt szerezzünk be, mert ez a chipkártyarendszer használatos a hazai MinDigTV rendszerében a fizetős csatornákhoz – az árkülönbség csak néhány ezer forint. Az Alcor HD-2800 tipikusan ilyen készülék.

Minden digidobozon van HDMI és analóg videokimenet (Scart vagy RCA kimenetek formájában), így a legtöbb tévéhez gond nélkül köthetők. Akkor van gond, ha a tévé olyan régi, hogy semmilyen videobemenet nincs rajta, csupán egy RF antennacsatlakozó. Ilyen esetekben nem tehetünk mást, mint hogy aktív RF kimenettel rendelkező set-top-boxot választunk – a fent említett WayteQ HD-95RF is ilyen. Sok vevőegységen van ugyan antennakivezetés, de ez csak jelelosztó funkciót lát el, hogy a tévé és az eszköz hangolóegységét is kihasználhassuk. Az aktív RF kimenet (RF modulátor) lényege, hogy a set-top-box képét rákeveri az antennajelre, így az az egyéb analóg adókhoz hasonlóan behangolható a tévén.

Még mindig az igénypiramis alsó szintjén járunk, ha azt mondjuk: DVD-lejátszó. Igen, ha valakinek van egy több száz darabos DVD-gyűjteménye, és a DVD-lejátszó kezelését már elsajátította, akkor nem biztos, hogy szeretne valami gyökeresen újat a régi tévéhez. Ráadásul a DVD-meghajtók élettartama nagyon alultervezett, rendszerint néhány év alatt kidőlnek, ilyenkor egy új, USB-s, médialejátszós modellel lehet frissíteni az otthoni felszerelést. Ezek a készülékek 8-15 ezer forintos nagyságrendben hozzáférhetők, általában MKV lejátszására már nem alkalmasak, de DivX/Xvid videókkal elboldogulnak és a legtöbb kezeli a feliratokat is.

Android Smartbox és -stick – akár jó is lehet(ne)

Az Android olyannyira jól szerepel mint mobilos operációs rendszer, hogy sokan univerzális sikert jósolnak számára: bekerül ma tévékbe, laptopokba, fényképezőgépekbe és médialejátszókba is. Hogy a vége mi lesz, azt most hadd ne próbáljuk megjósolni, de annyi bizonyos, hogy a legkedveltebb rendszer az alsóközép-kategóriás tévéokosító boxok és stickek világában is. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy az okostelefonokon megszokott túláradó alkalmazáskínálatot egy ilyen kütyü megvásárlásával egy az egyben kihasználhatjuk a nappaliban, nagy képernyőn is. Sok minden menni fog, de a kezeléssel rengeteg probléma akadhat, hiszen a tévéről hiányzik a telefonon alaptartozéknak számító érintésérzékeny réteg, valamint a dőlés, gyorsulás érzékelése – ráadásul egy 55 hüvelykes képernyőt már nem csak furcsa és körülményes, de egyenesen balesetveszélyes lenne billegtetni. Csakhogy az alkalmazások, főleg a játékok túlnyomó része kihasználja ezeket az érzékelőket, így tévén nem igazán használhatók.

Pontosan ez a hiány üt vissza az alsó árkategóriában. Az Egreat H5 például egy olcsó, Flash-kompatibilis böngészővel felszerelt smart stick, elfogadható teljesítményt nyújt és nem sokkal nagyobb, mint egy USB pendrive, van benne wifi, adja az Android smartstick termékektől elvárható alapfunkciókat. A tévé valamelyik hátsó HDMI portjába szúrva nem foglal sok helyet, áramot alig fogyaszt, ugyanakkor nem tudja kivédeni az „érzékszervek” hiányát, távirányítója alapszintű, csak és kizárólag a gombnyomásokat érzékeli. Plusz beviteli eszközként egy vezeték nélküli billentyűzet/egér szett jöhet még szóba – ez kiválóan megfelel a böngészéshez, a YouTube használatához, de a legtöbb játékhoz nem.

Az elégséges teljesítmény időnként bosszantóan kevés, ha médialejátszásról vagy akár összetettebb oldalak böngészéséről van szó. Akik nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a tévé hátába állítva üzemeltessék a lejátszót választhatnak egy nagyobb teljesítményű (magasabb órajel, több CPU-mag, jobb 3D-s gyorsítás) és boxjellegű androidos készüléket is, ilyen az Evolveo Smart TV Box Q4. A készülék négymagos, 2 GB RAM-mal, így akár gyengébb irodai PC-nek is beállhatna, grafikailag és videolejátszásban is gyors. Sajnos azonban a távirányító nem sikerült jól, a tesztek szerint a mozgásérzékelő távirányító befuccsolt, a gesztusokkal és a gombnyomásokkal is küszködik, marad az egér-billentyűzet páros.

Ha már annyit visszaköszön az egér és a klaviatúra, hát miért ne adjanak egy testhezálló darabot az okosítóhoz, gondolhatták a Sencor Element Dongle tervezői. Az igen jó áron kapható stickhez tapipaddal egybeépített QWERTY billentyűzet jár, ami karosszékben ülve, kézből masszírozható, mellesleg PC-vel is működik. (Íme, így valósult meg az évtizedekig emlegetett százdolláros PC!) Nem egy erőmű, de jó példa arra, hogy olykor a hagyományos megközelítés összességében célravezetőbb lehet – az egeres QWERTY távirányító YouTube-hoz teljesen megfelel, a játékok persze ezzel sem mennek.

Kísérletezés helyett bevált receptek?

Összességében megállapítható, hogy nem annyira magában az Androidban, mint inkább a vezérlésben, érzékelésben van a hiba az okosító boxok és stickek esetében. A teljesítmény hullámzó; persze kaphatók erős modellek, viszont az irányítás az majdnem mindig hiányosságokkal küzd – sok esetben, ha van is mozgásérzékelős távirányító (AirMouse), az nem vagy nem túl jól működik. Ezért jelenleg azokban az esetekben javasoljuk ilyen kütyü beszerzését, ahol HDMI csatlakozású HD vagy Full HD tévékészüléket szeretnénk továbbfejleszteni, és nem kifejezetten a játékokra hajtunk, csak szeretnénk egy okos platformot, és elvagyunk egérrel-billentyűzettel. A jó hír, hogy egyre több AirMouse jellegű kontroller jelenik meg és van, amit tetszőleges okostévéhez vagy okosító kütyühöz lehet használni. Hamarosan várhatóan szerepel majd a Prohardver tesztejei között például a beszédes nevű TRUST Wireless Air Mouse Keyboard for TV, PC, PS & Media Player, ami egyik oldalról szimpla távirányító, másik oldalról QWERTY billentyűzet és emellett AirMouse is.

Egyelőre váratnak magukra az olyan okosítók, melyek beviteli eszközként tetszőleges okostelefont, azaz egy azon futó távirányító alkalmazást használnának. Az okostévés platformok esetében általánosan elérhető és gazdagon kivitelezett alkalmazások állnak rendelkezésre, a közép- vagy felső kategóriás képernyőcsodákhoz biztosan letölthető távirányító alkalmazás, mely wifin keresztül működik. Az alkalmazás sokszor több platformra is megvan, billentyűzetet, egyéb kontroller funkciókat, vagy akár társképernyőt kínál. A kis androidos kütyük gyártói nem építhetnek be az alacsony árba ekkora fejlesztéseket, így sajnos – egyelőre – a gyárilag is okos tévék messze vezetnek kezelhetőségben. (Arról nem is beszélve, hogy a drágább tévékben hang- vagy gesztusvezérlés is rendelkezésre áll – ezek persze abszolút túlárazottak azok számára, akik egy 20-30 ezer forintos smartboxban gondolkoztak eddig.)

A speciális kontrollerek, mint például a Wii kontrollerre hajazó LG Magic Motion távirányító tényleg elég jól működik, de az AirMouse-megvalósítások egyelőre még nem igazán forrtak ki. A kísérletező kedvűek sok androidos olcsó sticket ki kell hogy próbáljanak még, ha igazán könnyen vezérelhetőt és játékra is kifejezetten alkalmasat akarnak találni. Ugyanakkor a felhozatal épp most kezd érdekes lenni, reméljük, hogy a következő években végre nem csak teljesítmény, hanem kezelhetőség terén is képesek lesznek előrelépést produkálni a smartboxok gyártói.