Már a suliban bizniszelt

Néhány éven belül az első öt magyarországi internet-, kábeltévé- és telefonszolgáltató közé akarja emelni a TVnetet ifj. Lengyel Tibor, a vállalkozás 26 éves ügyvezetője. Az ehhez szükséges tőkét részben a cég gyorsaságával, rugalmasságával pótolná.

– Önről valószínűleg el lehet mondani, hogy „kora gyermekkorától kezdve” készült a menedzseri pályára. Igaz ez?

– Kétségtelen, hogy már az általános iskolában is „üzleteltem”. A fiatalabbak, illetve akiknek a nyolcvanas években volt gyerekük, bizonyára ismerik a Lutra-albumokat, amelyekbe állatok képeit kellett beragasztgatni. Ezeket megvettem a boltban és eladtam az iskolatársaimnak, akik szerették volna bővíteni a gyűjteményüket, de a szüleik nem figyeltek oda arra, hogy megvegyék az egymás után megjelenő sorozatokat. Később, a középiskolában ugyanezt boltot számítógépes játékokkal folytattam, és emellett benne voltam mindenféle rendezvény szervezésében, illetve az azokhoz kapcsolódó nyereményjátékok kitalálásában és lebonyolításában. Egyszóval kereskedési hajlamom elég hamar megmutatkozott, de ettől még egészen más pályára is léphettem volna.

– Hogyan fordultak komolyra ezek a diákkori játékok?

– A gimnázium elvégzése után, 1998-ban a nyári szünetben kezdtem el dolgozni az édesapám cégénél. Ő 1989-ben alapított könyveléssel, könyvvizsgálattal, bérszámfejtéssel foglalkozó vállalkozást, amelyet 1994-ben alakított át egy olyan holdinggá, amely két könyvelőcéget és egy számítástechnikai vállalkozást fogott össze. Természetesen nem úgy kezdődött a dolog, hogy „apuci beültette a pici fiát” valamelyik érdekeltsége igazgatói székébe. Az édesapám mindig ügyelt arra, hogy fokozatosan, a tapasztalataim, a tudásom bővülésével bízzon rám újabb, nagyobb feladatokat. Az első időszakban ennek megfelelően egyszerű kereskedő, üzletkötő voltam. Ebben a beosztásban két éven keresztül részben komputereket szereltem, illetve szereltettem össze, majd értékesítettem őket, részben a nagykereskedelemtől beszerzett nyomatókat árultam. Utóbbiakból például jó párat sikerül értékesíteni a Gyulai Húskombinátnak.

– Főként az édesapja Euroexpert Holding Rt.-je ügyfeleivel tartotta a kapcsolatot, vagy szélesebb volt a vevőkör?

– A holding számítástechnikai vállalkozását valóban főként azért alapította meg az édesapám, hogy szélesebb körű szolgáltatást nyújtson a könyvelést igénybe vevő ügyfeleiknek, így azoknak, amelyiküknek szüksége volt rá, komputereket és perifériákat is tudott adni a holding. Ezért sok olyan vásárlót kiszolgáltam, amely ebből a körből került ki, ám ahogy az idő előrehaladt és kiépültek a kapcsolataim, egyre több önálló ügyfelet is szereztem.

– Hogyan jutott el a könyvelői biznisztől az internetes bizniszhez?

– Ahogy említettem, az édesapám átfogó szolgáltatásban gondolkodott, ezért egy partnerrel belekezdett egy saját szoftver fejlesztésébe. A távolból, online módon elérhető könyvelőprogramot akart létrehozni, amelynek bizonyos részei – a számlázás, a pénztár, a számlafeladás stb. – az ügyfeleknél futnak, míg más részei a szolgáltatónál. A kettő között élő adatkapcsolat van, amely lehetővé teszi például, hogy a felhasználónál beszkennelt számlák elektronikus úton jussanak el a könyvelőhöz, ahol azokat azonnal lekönyvelik. Így a tranzakció néhány órával a megtörténte után megjelenik az ügyfél könyveiben. Végeredményben az erőforrás-tervezési rendszerek és az erőforrás-kihelyezés bizonyos elemeit tartalmazó program született, amelyet végül is önállóan kellett a piacra bevezetnünk. Az így kialakított rendszerbe főként a saját megrendelőink kapcsolódtak be.

Egyik legnagyobb ügyfelünk, amelynél lényegében bemutatkozott ez a szolgáltatás, a Budapest Bank volt. Három évre nyertük el pályázaton a pénzintézet számviteli ügyintézésének jogát, amihez egyebek mellett át kellett vennünk 13 munkatársukat, hiszen a munkát outsourcing formájában végeztük. Ennek az üzletnek, a hozzá kapcsolódó projektnek a lebonyolítása az én feladatom volt, így ez a fajta távkönyvelés vitt először az internet mint üzlet közelébe. Részben ez adta az ötletet ahhoz, hogy a Kárpát utcában, ahol az irodánk volt, egy háztömböt összekötő optikai hálózatot építsek, amelyen internetszolgáltatást kínáltunk az ott lakókat összefogó lakásszövetkezet 310 háztartásának.

Behálózva

– Szó szerint értendő, amit mond: saját kezűleg húzta a kábeleket?

– Nem százszázalékosan, természetesen volt egy csapatom, amellyel együtt dolgoztam, de ott voltam mindenütt, ahol a munka folyt. Ennek segítségével tanultam meg, mit jelent a hálózatépítés, egy intranet, egy lokális hálózat kialakítása. Minden érdekelt, amit ezzel kapcsolatban megtudhattam, szívtam magamba az összes ezzel összefüggő információt. A dolognak persze csak egyik oldala volt a mikroszintű infrastruktúra fejlesztése, ha nem találjuk ki jól az üzleti oldalát, akkor hiábavaló lett volna ez a munka. Az internetszolgáltatásban egy nagy céggel kellett versenyeznünk a lakók kegyeiért, amit azzal sikerült végül is elnyernünk, hogy a konkurensünkénél jobb minőségű szolgáltatást nyújtottunk olcsóbban.

– Ekkor kerültek kapcsolatba a TVnettel?

– Igen, ugyanis ez a cég szállította a hálózatunkra az internet-összeköttetést. A TVnet egyébként kábeltévé-szolgáltatóként alakult, később fejlesztette tovább technológiáját, hogy azon internet-hozzáférést is kínálhasson. Mielőtt – némi várakozás, a számunkra elfogadható, megfelelő ár kialakulása után – a holdingunk többségi tulajdonába került, 3400 ügyféllel rendelkezett, a T-Commal között szerződés alapján ADSL-szolgáltatást kínált az egész országban, illetve néhány körzetre vonatkozóan kábeltévé-szerződése volt. Én vettem rá édesapámat, hogy vegyük meg ezt a vállalkozást, mert üzletet láttam, látok az internethez kapcsolódó szolgáltatásokban. Végül is 2004 augusztusától vagyunk 65 százalékos tulajdonosai a cégnek és szeptembertől vagyok a TVnet igazgatója.

– Tény, hogy egy év alatt megduplázták az ügyfélkört és a veszteséges szolgáltatót nyereségessé tették. A munkatársak száma tízről negyvenre nőtt. Mik voltak az első lépéseik?

– Nulláról kellett újjáépítenünk a céget, hiszen annak még titkársága sem volt. Létrehoztuk az ügyfélszolgálatot, a számviteli, a marketingrészleget, a rendszergazda- és a fejlesztőcsapatot. Ezt a munkát úgy végeztem el, ahogyan édesapámnál láttam, hogyan építette ki tizenöt évvel ezelőtt a saját vállalkozását. A gyors növekedésben kezünkre játszott, hogy a T-Com éppen tavaly indított el egy sávszélesség-bővítő akciót. Mint ADSL-viszonteladók ennek a hullámnak az élére tudtunk állni. Budapesti és vidéki hirdetésekkel hívtuk fel a lehetőségre a figyelmet – megelőzve versenytársainkat –, aminek nyomán az akció ideje alatt az egyik napon annyian telefonáltak hozzánk, hogy a terheléstől időlegesen lerobbant a telefonközpontunk.

– Mi a hosszabb távú céljuk?

– Az ADSL tekintetében egy év alatt az ország szolgáltatói sorrendjében a 8.-ról a 6. helyre léptünk előre. Internetszolgáltatóként a 8. helyen vagyunk. Az a célom, hogy néhány éven belül bekerüljünk az első ötbe – és nem mellesleg addigra internet-, telefon- és kábeltévé-szolgáltató legyen a TVnet. A növekedést az indokolja, hogy hosszabb távon minden részpiacon a legnagyobb szereplők határozzák meg a fejlődést, a többiek csak követik a trendeket. A legjobb üzletek megszerzésére tehát csak meghatározó piaci vállalkozásként van esélyünk. E célunk eléréséhez hálózatbővítésébe kezdtünk, amelyhez külső forrást is igénybe veszünk. Azt tapasztaltam, hogy a befektetőknek nincs kifogásuk egy kisebb vállalkozás támogatása ellen, ha azt látják, hogy az maximálisan kihasználja a méreteiből fakadó előnyöket: gyors, rugalmas, olcsóbb, mint a nagyobbak, s ezért képes gyorsan visszafizetni az beinvesztált tőkét. Nekem szabad kezet kell kapnom ahhoz, hogy bármilyen kérdésben azonnal dönthessek, és abból azonnal végrehajtás legyen, mert ezzel tudjuk lekörözni a nagy, tőkeerős, de nehézkesebb, a belső egyeztetési kényszer miatt lassabban mozduló versenytársainkat.

Komócsin Sándor – Napi Gazdaság