Mit nyerünk a kétoldalas nyomtatással?
Nagyon hasznos szolgáltatás lehet az automatikus kétoldalas nyomtatás, vagyis az, ha a printer képes önállóan megfordítani a papírt, és a hátoldalára is dolgozni. Mivel egy lap közel egy forintba kerül, ezért nem mindegy, hány oldal foglal helyet rajta, ugyanakkor a lapfordító mechanikai megemeli a nyomtató árát, így érdemes a nyomtatási igények fényében dönteni. Ha csak 8-10 oldalas dolgozatokat készítünk legfeljebb, akkor azokat a kézi kétoldalas módban is előállíthatjuk, felesleges a duplex. Viszont kifejezetten hosszú, 50 oldalas vagy terjedelmesebb dokumentumok esetén egy kis nyomtatónál garantáltan beesik egy papírelakadás, ami a kézi kétoldalas nyomtatást teljesen összekuszálhatja, és macerás a hibát kibogozni, az érintett szakaszt újra elkészíteni, ilyen terheléshez egyenesen kötelező a duplex.
Ne feledjük azonban, hogy a lapfordító mechanika még lézeres készülékeknél is lassítja a nyomtatást, ami a kis tintasugaras masináknál a száradási idővel súlyosbodik. A nagyobb üzleti tintások (pl.: az Epson Workforce és a HP Officejet Pro) már nem igényelnek száradást, így lézeres tempóban dolgoznak kétoldalasan is, de az olcsóbb készülékek jelentősen lelassulnak. Sok tintasugaras csökkenti a tinta mennyiségét mindkét oldalon, hogy a papír ne ázzon át, ez kicsit vastagabb papír használatával (és beállításával) kiküszöbölhető.
Otthoni használat során kevésbé érdekes, hogy van-e automatikus dokumentumadagoló (ADF) a készüléken, de az biztos, hogy ez iratszkenneléshez nagyon kényelmes segítség lehet (szedjük ki előre a kapcsokat, gemkapcsokat!). Jó tudni, hogy sok nyomtató jön duplex nyomtatóművel, de egyoldalas dokumentumadagolóval – ha kétoldalasan szeretnénk másolni, akkor kétoldalas adagolóval járunk a legjobban.
Egy hónapban hány oldalra és fotóra lesz szükség? – Előre nehéz megmondani, hogy általában milyen mennyiségekre lesz szükség, de mindenképpen kell egy induló célmennyiség, „A4-es dokumentumoldal per hónap” mértékegységben megfogalmazva. Havi tíz színezőoldal (monokróm), két négy oldalas dolgozat, apró színes ábrákkal, valamint hat 10×15 centiméteres fotó nagyjából minimálisnak tekinthető. A színes oldalakat lézernyomtatók esetében szorozhatjuk hárommal (többször kell átengedni a rendszeren a papírt, illetve több hengert koptat az inline rendszerű, egymenetes konstrukciókban is). Egy 10×15 centiméteres fotó terhelésben számítható kb. egy dokumentumoldalnak, ugyanakkor festékfelhasználás szempontjából inkább négynek. A példaként említett mennyiség tehát kb. 10+8*3+6=40 oldalnyi terhelésnek felelhet meg, ha lézernyomtatóról van szó, de csak kb. 10+8+6=24 oldalnak tintasugarasoknál. (A példa persze csak a beszámítás szemléltetése céljából van itt, nem alkalmazható mindkét technológiára, mivel lézerrel rendszerint nem nyomtatunk fotót.) Minden készülék adatlapján szerepel a terhelhetőség (duty cycle), azonban sokszor nem közlik, hogy ez az ajánlott terhelést jelenti-e, vagy a készülék garanciális időszakában egyetlenegyszer megengedhető csúcsterhelést.
Általában a kis tintasugaras modellek ajánlott terhelése havi kétszáz oldal körül van, az olcsó lézernyomtatóké havi ezer oldal lehet, az üzleti tintasugarasok (HP Officejet Pro, Epson WorkForce) esetében legfeljebb havi két-háromezer oldal. Ennél magasabb terhelési igények esetén a tintasugarasok ritkulnak és a lézerek kerülnek előtérbe, de otthoni felhasználás során a havi több ezer oldal már nem jellemző. (A speciális fotós igényekkel a vonatkozó Fotósok figyelem! részben foglalkozunk). A leglényegesebb alapelv, hogy a valóban várható terheléshez méretezzük a kiválasztott megoldást, a fentebb említett jelképes mennyiségekhez hiába választunk egy drága, több százezer forintos lézert, sosem fogjuk behozni a készülékárat az olcsóbb kellékanyagon. Ugyanígy, ha mindig havi kétszáz oldal fölé megyünk, akkor már jócskán megéri inkább egy üzleti tintasugaras megoldást választani, vagy körülnézni az utángyártott lézernyomtató-kellékanyagok piacán, és ahhoz választani készüléket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
