A kritikus hívő
Mindig vannak egymással vitázó táborok: Fradi-Újpest, Abba-Boney M., ZX Spectrum-Commodore 64. Nincs ez másként a mobilos világban sem, de már nem a szolgáltató, sokkal inkább a platform vagy a gyártó az, amin vitatkozni lehet. Persze nem érdemes messze a barikád mögül dobálózni, így amikor lehetőség adódott rá inkább kipróbáltam, hogy milyen lenne, ha váltanék.
Hagyományos telefonokból annak idején sokfélét volt szerencsém használni, leginkább a Sony Ericsson jött be nekem, aztán megjelentek az okostelefonok, a márka viszont eltűnt. Sebaj, Android más gyártótól is akad, itt van csak igazán kínálat, sokszor jó az ár-érték arány, így maradtam emellett. Alapvetően nagyon bejön a platform szabad megközelítése, a rengeteg ingyenes alkalmazás és az, hogy kétségbeejtően drága és meglepően olcsó készülékeket is találni a piacon. Az alap Android is jól használható és a gyártók néha egész jól eltalált saját felületeket kreálnak hozzá. Ugyanakkor vannak lassú telefonok és gyakran buknak ki hibák, amik a mindennapi használat során igen bosszantóak tudnak lenni. Van valami igaza az ellentábornak abban, hogy az Android nem elég megbízható, csak épp el kéne dönteni, hogy ezzel a platformot vagy a gyártókat érte vajon kritika?
Érdemes emiatt egyből szétválasztani magát az operációs rendszert és a vasat. Az Android gyakorlatilag az ARM processzordizájnjához kötődik, ugyanakkor több chiptervező- és gyártó cég készít olyan hardvert, amire androidos okostelefont lehet építeni, kapcsolódó telefongyártóból és márkából pedig még több van, különösen ha a noname kategória is számít. A szabadság árnyoldala, hogy igen változatos teljesítményű, felszereltségű és főként nagyon eltérő megbízhatóságú rendszerek látnak napvilágot. Igen, vannak sokszor elszálló, bosszantó hibákkal terhelt és akár élhetetlenül bugos okostelefonok, ugyanakkor akadnak igazi és nagyon sikeres mesterművek is, főleg a nevesebb gyártók kínálatában. Nem indokolt tehát így egyben szidni vagy épp dicsérni az Androidot (no és melyik verzióját is?), sokkal inkább a konkrét modelleket érdemes ez ügyben célba venni.
Nekem is mindig megvan a magam baja a telefonjaimmal – volt már Huawei, Sony Ericsson, Samsung, jelenleg egy LG G-t nyűvök. Úgy tapasztaltam, hogy már egy alsó-középkategóriás telefon is elegendő teljesítményt nyújt az Android 4.1/4.2 és a legtöbb alkalmazás élvezetes használatához. Az iPhone árának töredékéért kapható készülékek körében is kezd általános lenni a négymagos processzor, legalább 1 GB RAM és a nagyfelbontású kijelző, mi kell még? Akármilyen jó vételek is azonban, soha nem akadt még olyan androidos telefon a kezembe, mely minden tekintetben tökéletes lett volna, valami hiba mindig akadt. (Persze hallottam, hogy hibák az iPhone-ban is ugyanúgy vannak.) Nem adnám fel egykönnyen az Android ideáját csak azért, mert az adott telefonban van pár hiba, de mi lenne, ha átkukucskálnák a másik térfélre?
Kicsit egyszerűbb a dolga fejlesztési szempontból az Apple vezetőinek, hiszen saját kézben tartják platformjukat, senki nem szól bele, hogy mi lesz a következő változatban vagy mi nem. Emellett iPhone névvel nincsenek százszámra különféle, sokszor gyenge teljesítményű modellek, így könnyebb gondoskodni az operációs rendszer folyamatos frissen tartásáról. Sokszor megkísértettek már a pozitív beszámolók az iPhone általános megbízhatóságáról, így örültem, mikor közel egy hétre kölcsön kaptam egyet. No nem épp a legújabbat, egy iPhone 4 találta magát a markombam, rajta a 6-os iOS rendszerrel, amit nem volt szabad frissítenem, no és általános vélemény, hogy nem is érdemes.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
