A szent tehén

A Microsoft a múlt héten megrendezett hardverfejlesztői fórumának, a Windows Hardware Engineering Conference (WinHEC) rendezvénynek kiemelt témája volt a Longhorn (hosszú szarv) néven fejlesztett új Windows. A redmondi vezetők szerint hasonlóan ambiciózus, a felhasználói szokásokat teljesen új alapokra helyező projektre a vállalat történetében még nem volt példa. Erre mutat legalábbis, hogy az operációs rendszer hosszabb ideje készül, mint bármelyik elődje – nem véletlen, hogy a szkeptikusok már Long Wait (hosszú várakozás) csúfnéven emlegetik. A Gartner néhány éve még – mint utólag kiderült, indokolatlan optimizmusról tanúságot téve – azt jósolta, hogy a 2001-ben kiadott Windows XP-t leváltó szoftver 2003-ban meg fog jelenni, a mostani eseményen azonban csupán az hangzott el: a Microsoft mindent megtesz annak érdekében, hogy 2006 karácsonyára a boltokban legyen.

A szoftver logója

Akárcsak a megjelenés dátuma, legalább olyan képlékenynek tűnik a Longhornba épített új szolgáltatások köre is. E kettő természetesen a legszorosabban összefügg. Míg korábban a Microsoft vezetői azt sulykolták, hogy a Longhorn fejlesztése során nem egy önkényesen meghatározott megjelenési dátum az elsődleges szempont: fontosabb a forradalmi újdonságok bevezetése, addig most nagyjából ennek az ellenkezőjét hallhattuk. Így a mostani rendezvényen sem csupán arról esett szó, hogy mi kerül bele a Longhornba, hanem arról is, mi marad ki belőle.

Az új tervek szerint a Longhornban mutatkozik be az az XML-alapú, Metro névre keresztelt dokumentumformátum, mely garantálja, hogy a dokumentumok pontosan a készítő elképzeléseinek megfelelő formában jelennek meg és nyomtathatók ki bármely más rendszeren. Mindezt úgy, hogy a fájlok megjelenítéséhez nincs szükség az azok előállításához használt szoftverre. E filozófia egyértelműen emlékeztet az Adobe univerzális formátumainak, a PDF-nek és a PostScriptnek a koncepciójára. E már bevett szabványokkal versenyre kelni pedig valóban ambiciózus vállalkozás – állítják szakértők –, még akkor is, ha – amint a Microsoft ígéri – a Metro specifikációi jogdíjmentesen hozzáférhetőek lesznek.

Izgalmas, elsősorban a noteszgépek fogyasztásának csökkentését célzó újítás a flashmemória-alapú „merevlemezek” támogatása – ezek jóval kevesebb árammal beérik, mint hagyományos társaik – és egyes funkciók kvázi instant elérése. Az utóbbi megálmodásakor a széthajtható mobiltelefonokból merítettek inspirációt a fejlesztők, akiknek a víziója szerint egy a laptop fedőlapjára épített apró LCD-kijelző szolgálna arra, hogy az operációs rendszer betöltése nélkül elérhető funkciók – zenelejátszás, keresés a határidőnaplókban, címjegyzékekben – kezelésében segítsen.

Arról most esett szó először, hogy az új operációs rendszerben egy új alkalmazás segítene a rendszerösszeomlások megértésében és megelőzésében. Bill Gates a repülőgépeken rendszeresített fekete dobozokhoz hasonlította a Windowsok részét képező Dr. Watson modul továbbfejlesztett változatának tekinthető segédet, mely jóval részletesebb információkat gyűjt a számítógépről, mint elődje: például nem csupán az éppen futó programokat lajstromozza, de az azokkal készített dokumentumok tartalmát is elraktározza. Arról ugyan dönthetnek a felhasználók, hogy a begyűjtött adatokból végül mit küldenek el a hibákat elemezni hivatott microsoftos csapatnak – amely válaszul konkrét megoldási javaslattal is szolgál –, a funkció bejelentése aggodalmat keltett a magánszféra sérthetetlenségét féltő felhasználók körében. Főként azért, mert a vállalatoknál nem az egyes felhasználók választják ki a rendszerben alkalmazott szabályokat, így pedig csak vezetői döntés kérdése a dolgozók megfigyelése.

A Longhorn hálózati funkciókért felelős modulját is átdolgozzák. A rendszer az új szabványok mellett támogatja az ún. Link Layer Topology Discovery (LLTD) protokollt, mely lehetővé teszi az operációs rendszer számára, hogy feltérképezze a helyi hálózatra csatlakozó eszközöket és vizuálisan is megjelenítse egymáshoz való kapcsolódásukat. Ezzel elsősorban otthoni felhasználók számára kívánják megkönnyíteni a hálózat kiépítését és a hibaelhárítást.

Szintén újdonság, hogy a Longhornban jóval kevesebb beállítás módosításához lesz szükség rendszergazdai jogosultságra, a Microsoftnak ugyanis eltökélt szándéka az adminisztrátori privilégiummal működő – és így a támadásokkal szemben védtelenebb – Windowsok számának csökkentése. Ma a felhasználó többsége ilyen módban dolgozik, mert gyakran még a legegyszerűbb módosítások elvégzéséhez is szükség van a mindenható jogosultságra.

Letört szarvak

Tetszik érteni?!

Kérdés, hogy mindez elegendő-e az üdvösséghez – okvetetlenkednek a szkeptikusok, akikből a nagy felhajtással kísért bemutatók ellenére egyre több van. A CNET egyik publicistája úgy véli, hogy ha a Microsoft tovább folytatja a korábban beharangozott Longhorn-funkciók eliminálását, az operációs rendszer végül egy egyszerű kozmetikai frissítés lesz, néhány olyan új szolgáltatással, melyek egyes rivális rendszerekben – például az Apple Mac OS X-ben vagy a Linuxban – már most megtalálhatók, de legalábbis kiegészítőkkel biztosíthatók.

Tény: a korábban forradalmi újításként aposztrofált technológiák egy része nem kerül bele a Longhornba. Az már jó ideje ismert, hogy az egyik alappillér, melyre az új operációs rendszer épült volna, hiányozni fog. A merevlemezen tárolt adatok adatbázis-szerű rendezését és keresését lehetővé tévő Windows File System – röviden WinFS – fájlrendszert azért nem építi bele a Longhornba a vállalat, mert a technológia túlzottan nagyszabású ahhoz, hogy egy racionális megjelenési dátumot tartani lehessen. Ennek ellenére – hangsúlyozta Bill Gates a WinHEC-en – hiba lenne azt gondolni, hogy a fájlok keresése nem válik egyszerűbbé a Longhornban, hiszen a WinFS-től remélt néhány szolgáltatás azért benne lesz.

Most az is kiderült, hogy egy másik fontos elem, a korábban Palladium, újabban pedig Next Generation Secure Computing Base (NGSCB) néven emlegetett – hardveres és szoftveres megoldásokat ötvöző – biztonsági technológia is kimarad az új operációs rendszerből. E bizalmas felhasználói adatokat védő megoldást a jóval egyszerűbb ún. Secure Startup funkcióra cserélte le a Microsoft, amely automatikusan titkosítja a merevlemez tartalmát arra az esetre, ha az illetéktelen kezekbe kerülne.

A másik két nagy újítás – az Avalon névre keresztelt grafikus alrendszer és a .Net technológiára épülő Indigo kommunikációs platform – pedig már nem csupán a Longhorn privilégiuma lesz, ahogy azt eredetileg tervezték, hanem kiegészítések formájában elérhető lesz a Windows XP-hez is. Ezek után pedig valóban jogosan vethető fel: egyáltalán miért lesz érdemes váltani az új operációs rendszerre?

A kérdés bizonyára foglalkoztatja a Microsofttal szimbiózisban élő PC- és hardvergyártókat is, amelyek az új Windowsok megjelenésével párhuzamosan mindig élvezhették a PC-lecserélési hullám áldásos hatásait. Számukra rossz hír, hogy a Longhorn – szakítva a redmondi hagyományokkal – szerényebb konfigurációval is beéri, és ha nem is teljes pompájában tündökölve, de működni fog már ma is elavultnak tekinthető PC-ken is. A WinHEC-en közölt adatok szerint a rendszer tökéletesen fut egy 3 GHz-es processzorral és 512 megabájt memóriával felszerelt komputeren, de – kevésbé látványos kezelői felülettel – nem panaszkodik 128 megabájt memóriára sem. Ilyenre korábban nem volt példa. A Windows XP vagy futott egy PC-n teljes funkcionalitással, vagy egyáltalán nem működött.

Lassan ötévnyi fejlesztőmunka után kevéssé meggyőző, amikor a Microsoft-vezetők fogadkoznak, hogy a 2006-os határidőt még a szolgáltatások megkurtításának árán is tartani fogják. A redmondi cég 1990 óta 32,6 milliárd dollárt költött kutatás-fejlesztésre, többet, mint a sorban utána következő öt legnagyobb szoftvervállalat összesen. Ehhez képest kevés valódi áttöréssel szolgált. Például nem a Microsoft, hanem az Apple jött ki a digitális zenepiacot megreformáló iPoddal, ahogy a világ legnagyobb keresőjét, a Google-t sem a Gates-birodalom, hanem két stanfordi diák gründolta. „Túl sok pénzük, túl sok jó emberük, túl sok idejük van – mindez hátrány is lehet” – idéz egy korábbi Microsoft-vezetőt a vállalatot kiöregedő atlétához hasonlító BusinessWeek.

Barna József