Mission impossible
Március elején sajtóközleményben jelentette be az Est Media Group (EMG), hogy a portfóliójába tartozó Songo internetes zeneboltban elkelt a százezredik szám, az indulás óta eltelt közel két és fél év alatt ennyi dalt vásároltak és töltöttek le a felhasználók. A cég azért tartotta fontosnak ennek az adatnak a publikálását, mert mérföldkőként és sikerként értékeli. És valóban mérföldkőről és sikerről van szó – éppen ez az, ami elgondolkodtató. Hogy a magyarországi online zeneértékesítésben sikernek számít két és fél év alatt nagyjából – ha igen nagyvonalúan 300 forintos számonkénti átlagárral kalkulálunk – 30 millió forint bruttó árbevételt kitermelni.
Ez az összeg abszolút értékben sem sok, akkor meg pláne nem, ha tudjuk, hogy a nagy része eleve a jogtulajdonosokhoz és a közös jogkezelő szervezetekhez kerül, az üzemeltetés költségeit a maradékból, nagyjából a bevétel negyedéből kell fedezni. Nem csoda, hogy a piaci szereplők egyöntetű véleménye az, hogy önmagában az online zeneforgalmazás ma Magyarországon nem lehet nyereséges.
Az Origo kiszáll
A legális online zeneboltok üzleti modelljét aláássa a hatályos szerzői jogi törvény, amely szerint a zenék és filmek magáncélú másolásának minősíthető internetes letöltés olyan törvényes szabad felhasználás, amelyért a jogtulajdonosokat az üres adathordozók árába épített szerzői jogdíj ellentételezi. Igaz ugyan, hogy a P2P hálózatokon a letöltés a törvény szerint is illegálisnak minősülő megosztás nélkül nem képzelhető el, a közfelfogás szerint az ingyenes letöltés megengedett, a legrosszabb esetben is „szürke” terület. A jogvédők és a kiadói lobbi reménykedett abban, hogy a letöltést kriminalizálni fogja az új szerzői jogi törvény, végül azonban az erre vonatkozó passzusokat kivették annak szövegéből.
Aligha véletlen, hogy az Origo nem sokkal ezt követően jelentette be a Track.hu bezárását: a társaság joggal bízhatott abban, hogy a törvény szigora a kiadók által szentesített internetes forrásokhoz tereli majd a felhasználókat, a szigorítás leszavazásával azonban szertefoszlott minden reménye arra, hogy az üzleti modelljét kikezdő fájlcsere elveszíti kvázi legális státuszát. Kérdés, hogy a megmaradt boltok – elsősorban a multiktól függő Songo – belekalkulálta-e üzleti terveibe a jogi szabályozás konzerválódását. Mert amíg „tulajdonképpen” törvényesen lehet ingyenesen letölteni, kevés racionális érv szól a vásárlás mellett – főleg a mostani gazdasági klímában.
Az első hazai zeneáruház hamarosan le is húzza a rolót. Az Origo – amely 2004-ben, nagyjából egy évvel az azóta meseszerű karriert befutott iTunes Music Store startja után indította el zeneboltját – februárban jelentette be, hogy „nem kívánja tovább viselni az online zeneterjesztéssel kapcsolatos és a keletkező bevételek túlnyomó részét felemésztő költségeket”, ezért a kiadói szerződések lejártával csöndben kivezeti a piacról a nem is olyan rég új arculattal és névvel felrázni próbált Track.hu-t. Akik vásároltak, egyelőre csak remélhetik, hogy a letöltött zenéik az áruház várhatóan év közepi megszűnését követően is hallgathatók maradnak.
Koltai Péter, az Origo üzletág-igazgatója az IT café-nak elmondta: pénzügyileg nem volt tovább tartható a bolt működtetése. „A terjesztőknél a vásárlók által fizetett összegnek csak mintegy 26-28 százaléka marad, ebből kell(ene) fedezni minden általános, a szolgáltatáshoz kötődő költséget. Talán ennél is nagyobb problémát jelent a piaci szereplők és ezáltal a költségek rugalmatlansága, melynek következtében nem lehetséges a jelenleginél lényegesen olcsóbb, a vásárlók által reálisnak tartott árhoz közeli fogyasztói árat (például 99 Ft) meghatározni” – sorolta az alighanem nehéz döntés hátterében meghúzódó okokat.
A Track.hu (egykor [origo>play], majd T-Online Zeneáruház) a – legalábbis kezdetben – nem túl barátságos bolti felület és a zeneszámok kódolására kizárólagosan használt, másolásvédett Windows Media Audio (WMA) formátum miatt sem volt az internetezők kedvence. Hogy hány dalt vásároltak mégis a felhasználók az oldalon, azt nem sikerült kiderítenünk. Az üzletágvezető a tavalyi forgalmi adatokkal kapcsolatos kérdésünkre válaszul csak annyit mondott, hogy a Songo által publikálthoz hasonló nagyságrendben fogytak a zenék a Track.hu oldalain is.
Csak egy maradt
A Track.hu bukása baljóslatú előjel lehet a szinte teljesen azonos repertoárra és formátumra – sőt ugyanarra a motorra – építő Songo számára, Horváth Szabolcs, az utóbbit üzemeltető eMusic Kft. ügyvezető igazgatója azonban kifejezetten optimistán látja a jövőt. (Ez a cég fejlesztette annak idején az Origo áruházának szoftveres infrastruktúráját is.) Ugyan ő is úgy véli, hogy internetes zenebolt működtetéséből önmagában megélni nem lehet, de erre az alapra lehet olyan szolgáltatást építeni, amiből igen. Egyébként – teszi hozzá –, a Songo üzemeltetését egy kis csapat végzi, ezért a működés költségei alacsonyak: „a jelenlegi növekedési ütem mellett (tavaly a bővülés 60 százalékos volt) ebben az évben cash flow pozitívvé válunk.” Az sem mellékes, hogy a Track.hu kiesésével a Songo marad az egyetlen olyan hazai bolt, amely mind a négy nagy nemzetközi lemezkiadó dalait kínálja.
Track.hu: elsőként jött, elsőként megy
A cég egyébként új üzleti lehetőséget az előfizetéses szolgáltatásban lát, de még áll ennek útjában néhány akadály. „Sajnos egyelőre az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda), az Artisjus és a kiadók nem tudnak megállapodni a begyűjtött havi díjak felosztásán, ezért jelenleg nem lehet Magyarországon beindítani egy teljes repertoárt kínáló előfizetéses rendszert” – panaszkodik.
Bár a nemzetközi trend az, hogy a zeneboltok felhagynak a másolásvédelem erőltetésével, Horváth nem hisz abban, hogy a DRM-mel védett WMA formátum visszatartó erő lenne a vásárlók szemében. „A tapasztalataink azt mutatják, hogy a DRM-mentesség túl van misztifikálva. Látogatóink 99,5 százaléka Windows operációs rendszert használ. Ők egy jól beállított rendszeren észre sem veszik, hogy nem MP3-mal van dolguk. A zenék amúgy mind kiírhatók hagyományos audió CD-re is” – magyarázza. Az MP3-tól ugyan ők sem zárkóznak el, de egy vegyes formátumú (MP3-at és DRM-védett WMA-t egyaránt tartalmazó) zenekínálat adminisztrációja jóval komplexebb lenne, míg a teljes formátumváltás a kiadók feltételei miatt nem egyszerű.
A DRM halott
No profit
Az mindenesetre tény, hogy a Track.hu lemorzsolódásával a Songo a hazai online zeneszolgáltatások – igaz, nem éppen túlzsúfolt – piacán magára maradt a DRM melletti elkötelezettségével. Még a kezdetben védett zenékkel próbálkozó UPC is nyitott az MP3 felé: az internetszolgáltató február elején csapta hozzá a DRM-mentes zenéket a kínálatához. Lényeges különbség ugyanakkor az, hogy a UPC music nem zenebolt, hanem kizárólag a cég internet-előfizetői számára elérhető előfizetéses szolgáltatás, amelyben csak az egyik nagy, a Universal Music kiadóhoz tartozó előadók dalai érhetők el. Azok viszont verhetetlenül alacsony, 24 forintos darabonkénti áron.
Nem is a nyereség itt a UPC elsődleges szempontja. Amint Szűcs László sajtókapcsolati igazgató mondja: „Ez a szolgáltatás nekünk nem a fő üzleti tevékenységünk, ennélfogva nem is a fő bevételi forrásunk. Sokkal inkább fontos megkülönböztető jegy, ami a fokozott internetpiaci versenyben lényeges figyelemfelkeltő és ügyfélmegtartó szempont, és mellesleg természetesen kiegészítő bevételt is hozhat.”
A FLAC úttörői
A UPC-vel szemben kezdetektől a másolásvédelem nélküli formátum mellett tette le a voksát a hazai előadók számait kínáló dalok.hu. Ezt a zeneboltot a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetéhez tartozó Magyar Élőzene Művészeti Kht. indította el 2006-ban, elsősorban azzal a céllal, hogy a zeneszéknek egy átlátható és korrekt díjazást biztosító terjesztési modellt kínáljon, a profit itt eleve nem cél.
„A piacon elérhető DRM-megoldásokat maguk az érintett zenészek utasították el, mivel azok elsősorban a kiadói modellre voltak alkalmazhatóak, másrészt a fogyasztók sem fogadták el azokat” – meséli Biljarszki Emil, az oldal szerkesztője, hogy miért választották az MP3-at annak idején. Azóta már nemcsak MP3-ban, hanem a veszteségmentes tömörítéssel dolgozó és ezért jobb minőségű FLAC formátumban is elérhetővé teszik a zenéket, a hazai legális piacon elsőként. „A FLAC bevezetése mellett is elsősorban a fogyasztói elvárások miatt döntöttünk: a veszteségmentes tömörítéssel a vájt fülű vásárlói igényeket is ki lehet elégíteni, miközben a fájl mérete a megnövekedett sávszélesség miatt már nem jelentett korlátot. A formátum bevetését az is szükségessé tette, hogy a repertoárban egyre több olyan felvétel szerepel, amelynél nem elfogadható az MP3 konverziós vesztesége. Ez a helyzet a komolyzenei és jazzfelvételek többségénél” – mondja.
A dalok.hu egyébként kezdetben digitális vízjellel jelölte meg a számokat, hogy azok forrása később megállapítható legyen, de újabban felhagytak ezzel a gyakorlattal. „A vízjellel kapcsolatos technikai gondok, illetve az illegális felhasználások aránya miatt a FLAC formátum bevezetését követően a repertoárba újonnan bekerülő felvételeket már nem látjuk el vízjellel” – mondja Biljarszki.
Aki egyébként – noha konkrét forgalmi adatok közlésétől ő is elzárkózott – azt állítja, hogy a kht. minimál-költségvetésből, nonprofit módon fenntartott oldala is tud akkora forgalmat generálni mint az econet.hu tulajdonában lévő Songo. Üzleti potenciál szerinte a magyar piac kis mérete és a fájlcserélők kiemelkedően magas használata miatt a külföldi eladásokban van, ezek növelése az idei célok között szerepel is náluk, noha elsősorban arra fókuszálnak, hogy a magyar zenészek internetes megjelenését és önreklámozását segítsék.
Valami készül
Jön a zene.fm
Jó hír, hogy heteken belül egy új szolgáltatással bővül a hazai online zeneterjesztési paletta. A CLS Recordshoz tartozó mp3music.hu oldalon elérhető zeneáruház – melyben javarészt a független kiadóhoz tartozó előadók muzsikái voltak megvásárolhatók – március elején bezárt. De – tudtuk meg Pájer Donáttól, a cég digitális felhasználásokkal foglalkozó munkatársától – csak azért, hogy hamarosan új, szerteágazóbb zenei szolgáltatásokat nyújtó oldalként szülessen újjá zene.fm néven és webcímen (cikkünk írásakor ennek beharangozója látható az mp3music.hu odalon is). Részleteket Pájer nem árult lapunknak, csak annyit, hogy a zeneletöltés mellett sok extrát is kínálnak majd, többek között közösségi hálót, képfeltöltést, ingyenes zenehallgatási lehetőséget, híreket és programajánlókat. Lehet, hogy a magyar last.fm van készülőben? Ami biztos: az új szájt is DRM-mentes territórium lesz.
Barna József
