Mission impossible
Március elején sajtóközleményben jelentette be az Est Media Group (EMG), hogy a portfóliójába tartozó Songo internetes zeneboltban elkelt a százezredik szám, az indulás óta eltelt közel két és fél év alatt ennyi dalt vásároltak és töltöttek le a felhasználók. A cég azért tartotta fontosnak ennek az adatnak a publikálását, mert mérföldkőként és sikerként értékeli. És valóban mérföldkőről és sikerről van szó – éppen ez az, ami elgondolkodtató. Hogy a magyarországi online zeneértékesítésben sikernek számít két és fél év alatt nagyjából – ha igen nagyvonalúan 300 forintos számonkénti átlagárral kalkulálunk – 30 millió forint bruttó árbevételt kitermelni.
Ez az összeg abszolút értékben sem sok, akkor meg pláne nem, ha tudjuk, hogy a nagy része eleve a jogtulajdonosokhoz és a közös jogkezelő szervezetekhez kerül, az üzemeltetés költségeit a maradékból, nagyjából a bevétel negyedéből kell fedezni. Nem csoda, hogy a piaci szereplők egyöntetű véleménye az, hogy önmagában az online zeneforgalmazás ma Magyarországon nem lehet nyereséges.
Az Origo kiszáll
A legális online zeneboltok üzleti modelljét aláássa a hatályos szerzői jogi törvény, amely szerint a zenék és filmek magáncélú másolásának minősíthető internetes letöltés olyan törvényes szabad felhasználás, amelyért a jogtulajdonosokat az üres adathordozók árába épített szerzői jogdíj ellentételezi. Igaz ugyan, hogy a P2P hálózatokon a letöltés a törvény szerint is illegálisnak minősülő megosztás nélkül nem képzelhető el, a közfelfogás szerint az ingyenes letöltés megengedett, a legrosszabb esetben is „szürke” terület. A jogvédők és a kiadói lobbi reménykedett abban, hogy a letöltést kriminalizálni fogja az új szerzői jogi törvény, végül azonban az erre vonatkozó passzusokat kivették annak szövegéből.
Aligha véletlen, hogy az Origo nem sokkal ezt követően jelentette be a Track.hu bezárását: a társaság joggal bízhatott abban, hogy a törvény szigora a kiadók által szentesített internetes forrásokhoz tereli majd a felhasználókat, a szigorítás leszavazásával azonban szertefoszlott minden reménye arra, hogy az üzleti modelljét kikezdő fájlcsere elveszíti kvázi legális státuszát. Kérdés, hogy a megmaradt boltok – elsősorban a multiktól függő Songo – belekalkulálta-e üzleti terveibe a jogi szabályozás konzerválódását. Mert amíg „tulajdonképpen” törvényesen lehet ingyenesen letölteni, kevés racionális érv szól a vásárlás mellett – főleg a mostani gazdasági klímában.
Az első hazai zeneáruház hamarosan le is húzza a rolót. Az Origo – amely 2004-ben, nagyjából egy évvel az azóta meseszerű karriert befutott iTunes Music Store startja után indította el zeneboltját – februárban jelentette be, hogy „nem kívánja tovább viselni az online zeneterjesztéssel kapcsolatos és a keletkező bevételek túlnyomó részét felemésztő költségeket”, ezért a kiadói szerződések lejártával csöndben kivezeti a piacról a nem is olyan rég új arculattal és névvel felrázni próbált Track.hu-t. Akik vásároltak, egyelőre csak remélhetik, hogy a letöltött zenéik az áruház várhatóan év közepi megszűnését követően is hallgathatók maradnak.
Koltai Péter, az Origo üzletág-igazgatója az IT café-nak elmondta: pénzügyileg nem volt tovább tartható a bolt működtetése. „A terjesztőknél a vásárlók által fizetett összegnek csak mintegy 26-28 százaléka marad, ebből kell(ene) fedezni minden általános, a szolgáltatáshoz kötődő költséget. Talán ennél is nagyobb problémát jelent a piaci szereplők és ezáltal a költségek rugalmatlansága, melynek következtében nem lehetséges a jelenleginél lényegesen olcsóbb, a vásárlók által reálisnak tartott árhoz közeli fogyasztói árat (például 99 Ft) meghatározni” – sorolta az alighanem nehéz döntés hátterében meghúzódó okokat.
A Track.hu (egykor [origo>play], majd T-Online Zeneáruház) a – legalábbis kezdetben – nem túl barátságos bolti felület és a zeneszámok kódolására kizárólagosan használt, másolásvédett Windows Media Audio (WMA) formátum miatt sem volt az internetezők kedvence. Hogy hány dalt vásároltak mégis a felhasználók az oldalon, azt nem sikerült kiderítenünk. Az üzletágvezető a tavalyi forgalmi adatokkal kapcsolatos kérdésünkre válaszul csak annyit mondott, hogy a Songo által publikálthoz hasonló nagyságrendben fogytak a zenék a Track.hu oldalain is.
Csak egy maradt
A Track.hu bukása baljóslatú előjel lehet a szinte teljesen azonos repertoárra és formátumra – sőt ugyanarra a motorra – építő Songo számára, Horváth Szabolcs, az utóbbit üzemeltető eMusic Kft. ügyvezető igazgatója azonban kifejezetten optimistán látja a jövőt. (Ez a cég fejlesztette annak idején az Origo áruházának szoftveres infrastruktúráját is.) Ugyan ő is úgy véli, hogy internetes zenebolt működtetéséből önmagában megélni nem lehet, de erre az alapra lehet olyan szolgáltatást építeni, amiből igen. Egyébként – teszi hozzá –, a Songo üzemeltetését egy kis csapat végzi, ezért a működés költségei alacsonyak: „a jelenlegi növekedési ütem mellett (tavaly a bővülés 60 százalékos volt) ebben az évben cash flow pozitívvé válunk.” Az sem mellékes, hogy a Track.hu kiesésével a Songo marad az egyetlen olyan hazai bolt, amely mind a négy nagy nemzetközi lemezkiadó dalait kínálja.
Track.hu: elsőként jött, elsőként megy
A cég egyébként új üzleti lehetőséget az előfizetéses szolgáltatásban lát, de még áll ennek útjában néhány akadály. „Sajnos egyelőre az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda), az Artisjus és a kiadók nem tudnak megállapodni a begyűjtött havi díjak felosztásán, ezért jelenleg nem lehet Magyarországon beindítani egy teljes repertoárt kínáló előfizetéses rendszert” – panaszkodik.
Bár a nemzetközi trend az, hogy a zeneboltok felhagynak a másolásvédelem erőltetésével, Horváth nem hisz abban, hogy a DRM-mel védett WMA formátum visszatartó erő lenne a vásárlók szemében. „A tapasztalataink azt mutatják, hogy a DRM-mentesség túl van misztifikálva. Látogatóink 99,5 százaléka Windows operációs rendszert használ. Ők egy jól beállított rendszeren észre sem veszik, hogy nem MP3-mal van dolguk. A zenék amúgy mind kiírhatók hagyományos audió CD-re is” – magyarázza. Az MP3-tól ugyan ők sem zárkóznak el, de egy vegyes formátumú (MP3-at és DRM-védett WMA-t egyaránt tartalmazó) zenekínálat adminisztrációja jóval komplexebb lenne, míg a teljes formátumváltás a kiadók feltételei miatt nem egyszerű.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
