A rendszert hordozd, ne a gépet!

Hirdetés

Melyik Linuxot Live USB alkalmazásra?

Az asztali Linux világa gyorsan fejlődik, bárki megtalálhatja az igényeihez legközelebb álló változatot. A linuxok eltérnek a kezelőfelület, a telepítő varázsló, csomagkezelő (és szoftveráruház), a pontos licencfeltételek tekintetében, és vannak strukturális különbségek is, így nem egészen mindegy, hogy melyiket választjuk.

Az Ubuntu gond nélkül használható hordozható rendszerként
Az Ubuntu gond nélkül használható hordozható rendszerként

Ha a kezelőfelület fontos számunkra, akkor érdemes egy már ismert kiadást használni. A legnépszerűbb és legsokoldalúbb asztali Linuxokból is készíthető Live USB kiadás, a kissé iOS-re hajazó, de újhullámos Unity ablakkezelővel felszerelt Ubuntu és az annak idején még a Windows 95 felület által ihletett KDE ablakkezelőre alapozó OpenSUSE is könnyen alakítható hordozható rendszerré. Közös bennük, hogy ugyan a perzisztencia megoldható, de nem kifejezetten flash memóriára tervezték őket, így USB meghajtónk fokozott használatnak lesz kitéve velük. Érdemes rendszeresen biztonsági mentéseket készíteni adatainkról. Ez megoldható a perzisztenciáért felelős fájl mentésével is, ami Ubuntu variánsok esetében a casper-rw, Debian leágazásoknál a live-rw, a Fedora pedig a LiveOS/overlay-LABEL-XXXX nevet preferálja. (A mentett fájlok csak ugyanolyan rendszerre tölthetők vissza, egyszerű másolással, akár Windows alatt.)

Kíméli a flash memóriacellákat a Puppy Linux, csak időszakosan és leállításkor ment
Kíméli a flash memóriacellákat a Puppy Linux, csak időszakosan és leállításkor ment

Van néhány rendszer, mely kifejezetten Live USB üzemmódra szakosodott abból a szempontból, hogy figyelembe veszi azt, hogy a flash memóriacellák nem bírnak ki végtelen számú írási ciklust. Ennél fogva nem azonnal ír ki minden változást, hanem időszakosan és a rendszer leállításakor frissíti a perzisztens adatbázist. Kifejezetten ilyen a Puppy és a Puppy Precise is, az igencsak erőforrás kímélő rendszerek régi gépeken is használhatók és titkosítással is kombinálható beépített perzisztenciájuk. Teljes egészében RAM-ból futnak, ezzel is kímélve a pendrive flash memóriacelláit.

USB 2.0 vagy 3.0?

Jó hír, hogy a Linux a 2.6.31-es kernel óta (ez 2009-ben jelent meg) natívan támogatja az USB 3.0 SuperSpeed eszközök kezelését. Ebből fakadóan az USB 2.0 alapokon le-le lassuló munka szárnyakra kap USB 3.0 alatt, hiszen 480 Mbps helyett 5 Gbps, azaz hozzávetőlegesen tízszeres sávszélesség áll rendelkezésre. Erre a natív támogatás miatt nem kell külön készülni, ha USB 3.0 vezérlőre kapcsolódik a meghajtó, akkor rendszerindításkor már az ennek megfelelő driverek töltődnek be.

Az USB 3.0 elődjénél mintegy tízszer gyorsabb, a valós teljesítménykülönbség a gyakorlatban márkás flash meghajtóknál állománymásoláskor legfeljebb úgy ötszörös lehet
Az USB 3.0 elődjénél mintegy tízszer gyorsabb, a valós teljesítménykülönbség a gyakorlatban márkás flash meghajtóknál állománymásoláskor legfeljebb úgy ötszörös lehet

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények