Letiltott ADSL

  • (f)
  • (p)
Elemzés – Írta: Barna József | 2005-03-04 17:10

Az Invitel letiltotta egy előfizetőjének hozzáférését, miután úgy értesült, hogy az illegális fájlcserét folytat a hálózaton.

Letiltott ADSL

Az Invitel letiltotta egy előfizetőjének ADSL-hozzáférését, miután a Microsoft Corporation jogi képviselőjétől úgy értesült, hogy az ügyfél szerzői jogokat sértő tevékenységet folytat a hálózaton – derült ki testvérlapunk, a Prohardver! fórumának egyik múlt heti bejegyzéséből. Erre a szolgáltatónak a 2001. évi CVIII – az ún. e-kereskedelmi – törvény értelmében joga van, és e jogkövetkezmény alkalmazásának lehetősége szerepel is a cég internetszolgáltatásra vonatkozó Általános Szerződési Feltételeiben.

A szolgáltató nem figyel

Az Invitel nem figyeli az illegális szoftverhasználatot – mondta el lapunk kérdésére Fejes Tibor, társaság termékmenedzsment osztályvezetője, hozzátéve, hogy erre az adott szoftver törvényes gyártója jogosult. A gyártó pedig jogsértés gyanúja esetén a felhasználó IP-címének beazonosítása révén jut el a szolgáltatóhoz – az hogy melyik szolgáltató melyik címtartományt használja és osztja ki a felhasználói között, nyilvános – és szólítja fel a szükséges lépések megtételére. Ilyen esetekben gyakran nem csupán az IP-címet adják át, hanem az illegális használat időpontját és a fájlcserélő hálózatban esetlegesen megadott felhasználónevet is. A szolgáltatónak pedig intézkednie kell a jogsértés megszüntetése érdekében, mert ellenkező esetben őt támadhatja meg jogi úton a szoftvergyártó vagy -forgalmazó.

„A közelmúltban három olyan eset fordult elő, amikor a szoftvertulajdonos megkeresésére fel kellett szólítanunk az illegális szoftverhasználót, majd miután a felszólítás ellenére nem szüntették be ezt a tevékenységet, második lépésként korlátoznunk kellett az ADSL-használatot” – mondja Fejes Tibor. Azóta egyébként mindhárom felhasználó megkereste az Invitelt és megszüntette az esetlegesen fennálló törvénysértést, így mindhárom esetben visszakapcsolták a hozzáférést.

Arra a kérdésünkre, hogy a jogsértést tényének bizonyító erejű okiratban történő elismerése – melyet a szolgáltató kér a kifogással nem élő ügyfelektől – képezheti alapját egy bírósági eljárásnak, Fejes elmondta, hogy az Invitel ilyen esetekben nem indít eljárást és a jogsértő előfizetők adatait másnak nem adta ki.

Illegális kulcsmásolás

A Microsoft Magyarország szerint az anyavállalat úgy értesült, hogy az érintett Invitel-ügyfél fájlcserélő hálózaton keresztül osztott meg egy ún. kulcsgeneráló programot, amellyel a Microsoft Windows operációs rendszerek és Office irodai programcsomagok használatához szükséges termékkulcsok állíthatók elő. A Microsoft Corporation jogi képviselője ezt követően kérte fel a szolgáltatót arra, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket a törvénybe ütköző tevékenység mielőbbi felfüggesztésére, a kulcsgenerátor szoftver webről történő eltávolítása vagy az ahhoz történő hozzáférés megakadályozása révén.

Amint azt Papp István, a szoftvervállalat hazai leányának szervertermékekért és informatikai biztonságért felelős termékmenedzsere elmondta, az anyavállalat számos forrásból juthat információkhoz a termékeivel kapcsolatos jogsértésekről, többek között kapcsolatban áll számos olyan szervezettel és hatósággal – köztük az FBI-jal is –, melyek fülesekkel láthatják el. Márpedig egy fájlcserélő hálózaton rendkívül egyszerű feladat a felhasználók által megosztott anyagok átböngészése és az IP-címek beazonosítása.

Lapunk ugyanakkor úgy tudja, hogy a letiltott ügyfél gépén semmiféle fájlcserélő szoftver nem volt telepítve, számítógépét és az ADSL-hozzáférést csupán teljesen hétköznapi feladatok elvégzésére – böngészés, csevegés, zenehallgatás – használta. Nem rutinos felhasználó lévén nem figyelt az alapvető hálózatbiztonságra sem, sem tűzfal, sem kémprogram-eltávolító alkalmazás nem védte a számítógépét. Papp István szerint ennek fényében egyáltalán nem kizárt, hogy a kifogásolt fájlt nem ő helyezte el a könnyű prédának számító PC-n, talán nem is tudott annak létezéséről.

Reakciók a fórumból

A fórumban az eset rövid idő alatt parázs vitát indított el. A hitetlenkedő fórumozók kezdeti tanácstalansága után a második napon már egyre élesebb vélemények fogalmazódtak meg. Chip borúlátó mondatai fejezik ki talán leginkább az általános döbbenetet: „olyan ez, mintha a postán mindenki levelét kibontanák és végigolvasnák.” A gyanú persze mindjárt felmerül egy ilyen esetnél: hogyan és honnan szerez információkat a szoftvergyártó az otthoni gépeken lévő magánfelhasználású szoftverekről? A válasz lehet az, hogy egy ismerős bejelentést tesz a megfelelő helyen, tehát nem kell mindjárt "kiszivárgásra" gondolnunk, moonman szerint a szerződésekben benne van, hogy a használt rendszer nem küld személyes adatokat. Ha kiderülne az ellenkezője, jó eséllyel lehetne perelni a szoftvergyártót, aki még búcsút is inthetne jó hírnevének. Azt állítja, hogy egyszerűen meg kell bízni a szoftvergyártókban, hogy nem tesznek ilyet. „Őszintén szólva nem tudom elképzelni, mit kezdenének ennyi információval” – mondja a Microsoft termékeihez kapcsolódó híreket saját honlapján gyűjtő moonman, de hozzáteszi azért kicsit bizonytalanul: „remélem, nekem van igazam.”

Davenport már egyenesen az ombudsmanért kiált: „A kérdés itt az, ha a szolgáltató nem folytathat ilyen adatgyűjtést, akkor az esetleges bírósági eljárás során ezek az adatok valószínűleg fel sem használhatóak, hiszen nem minősülnek legális bizonyítéknak. Ha a szolgáltató gyűjthet adatot a gépemről, akkor megpróbálkoznék egy próbaperrel a tisztességtelen szerződési feltételek miatt, esetleg megkeresném az adatvédelmi ombudsmant, valamint (nem tudom pontosan hogy a internetszolgáltatókat ki ellenőrzi/felügyeli) a fogyasztóvédelmi felügyelet is biztosan örömmel adna tájékoztatást. A számítógépem az én privát szférám, a levelezésem egy postai levéllel egyenértékű. Ha valaki ebben kutat, akkor igenis sérti az adataimat.”

Az ellenérvek időközben egyre hosszabb sort alkotnak. Wamzer civil jogi okfejtése már azt is állítja, hogy az – eljárás egyik alapjául szolgáló – „e-ker” törvény hivatkozott rendelkezése alapján az Invitelnek nem volt joga megszüntetni a hozzáférési szolgáltatást, sőt, az sem igaz, hogy a Microsoft az Invitelt perelhetné emiatt. Az Invitel egyszerű adatátvitel-szolgáltató, nem felel semmilyen szinten sem a tartalomért, nem is köteles vizsgálni, és értesítésre sem köteles leszedni, illetve a hozzáférést megszüntetni. Az e-ker törvény hivatkozott rendelkezése tipikusan a tárhelyen elhelyezett jogsértő tartalom leszedésére szolgál, nem is vonatkozik az Invitelre a hivatkozott 13. §.

A szerzői jogvédő szervek saját létezésüket indokolják (hosszabbítják) az ilyesmivel, holott nem arra jöttek létre, hogy Kovács Pistikéket kapjanak el, hanem olyan cégeket, ahol 100-1000 munkaállomáson van kalóz Windows... (csak olyan cégből egyre kevesebb van, azoknak meg van jó ügyvédjük, esetleg verőemberük is...) – véli bullseye.

Pr. Galax az egész történetet egy BSA-módszernek tekinti, abból indul ki, hogy az adott programok nem az Invitel szerverén voltak, hanem állítólag egy magángépen. Problémás programot eltávolítani a törvény szerint akkor vagyunk kötelesek, ha azt mi magunk tároljuk. Hogy illegális cselekményt folytatunk-e, az pedig bizonyíték kérdése. Mi volt a bizonyíték, és hogyan jutottak hozzá? Amerikában illegálisan szerzett bizonyítékkal egy gyilkost is felmentenek. Az is illegális, ha valakit megbíznak az adatok megszerzésével, és az illető átadja azokat. Csak akkor bizonyítható a kérdéses jogsértés, ha a másik fél is letölti az anyagot, persze ekkor már határesetben ő is törvényt sért, ugyanis nyilván tudta mit akar letölteni. Egyébként nem valószínű, hogy valaki az óceán túlsó partjáról egy konkrét személyt keresne a mi kis országunkban, ezért necces ez a dolog, inkább – hogy jó páran beijedjenek – a reklámértékre mentek rá. Reklám és blöff – mint egy politikai manőver. A bilincses reklám nem jött be, itt az új módszer – gondolja Pr. Galax.

Az Invitel levele:

Első oldal - Második oldal

Barna József – Krasznay Endre