Kihívások és reakciók

Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, információbiztonsági szakember szülőként, tanárként és informatikusként egyaránt szembesült a koronavírus járvány okozta új oktatási helyzettel. A tapasztalatairól, saját szülői gyakorlatáról, javaslatairól, elképzeléseiről kérdeztük.

Krasznay Csaba

IT café:

Mint gyakorló szülő és egyetemi oktató, milyen benyomásokat szereztél az elmúlt két hétben a közoktatási rendszerünk átállási folyamatáról? Kik voltak nehezebb helyzetben: a tanárok, a diákok, vagy a szülők?

Krasznay Csaba:

Egyetemi oktatóként egyszerűbb megválaszolni ezt a kérdést, mint szülőként. Egyrészt az egyetemeknek volt bő egy hete az átállásra, és ezt egyébként az általam ismert magyar felsőoktatási intézmények tökéletesen meg is oldották, másrészt itt mind a diákok, mind pedig az oktatók gyakran használják az internetes megoldásokat, így különösebb problémát nekik nyilván nem okozott ez a változás. Természetesen – itt főleg az oktatói oldalra gondolva – azért sokaknak föl kell szedni még azokat a digitális kompetenciákat, melyek egyelőre még nincsenek meg feltétlenül mindenkinél, de mi azért eleve több időt kaptunk, mint az általános és középiskolai pedagógusok.

Esetükben alapvetően ketté kell választani a helyzetet. jellemzően vannak azok a pedagógusok, akik fiatalabbak vagy éppen nyitottabbak az informatika iránt, és miután kiválasztották a megfelelő platformot, a platformhasználat már nem okozott nekik különösebb gondot, de sok helyről kapok olyan visszajelzést is, hogy elég sok tanárnál (és persze diáknál és szülőnél is) alapvető képességek hiányoznak, és ez problémát okoz. Mondok példát is: hogyan használjunk egy Google fotószolgáltatást, hogyan osszuk meg a tartalmakat, szóval ilyen dolgokra gondolok.

A diákok esetében is azt lehet mondani – akikről egyébként általában mint „digitális bennszülöttekről” szoktunk beszélni –, hogy most azon túlmenően, hogy a telefonjukon használni tudják teszem fel az Instagramot és a TikTok-ot, most rájönnek, hogy emellett egyébként ezzel az eszközzel tanulni is lehet. Ez biztos egy nagyon új és furcsa helyzet, de azért láthattuk, hogy miután a platformok kijelölésre kerültek, az eszközszintű használat már nem okozott problémát.

A szülők számára talán a legizgalmasabb a helyzet. Sokan vannak, akik a mindennapokban használnak valamilyen digitális platformot, de ezek jellemzően nem azok, amiket most az iskola elvár tőlük, illetve sokan vannak, akik a gyerekeikhez hasonlóan csak a közösségi hálózatot ismerik, és most itt van egy helyzet: meg kell oldaniuk a gyerekeik hozzáférését ezekhez a digitális oktatási platformokhoz is. Talán a szülő az, akinek a leginkább helyt kell állni, hiszen az ő esetükben egyszerre feladat az otthoni oktatási körülményeket úgy biztosítani, hogy mind szülői, mind pedagógusi, mind pedig informatikusi szempontból megfeleljenek a váratlanul felbukkant követelményeknek.

Nagyon fontos még itt megjegyezni, hogy a tanárok egyébként hihetetlen kreativitásról tettek tanúbizonyságot: esetükben összesen kettő nap volt adott az átállásra, és szerintem ezt nagyon sok helyen nagyon jól megoldották.

De válasszuk szét a platformot és a digitális pedagógiát! Míg a platform kiválasztása – én úgy érzem – egy hét után a legtöbb helyen megtörtént, azért a digitális pedagógia eszköztárával még sokaknak, sokáig kell ismerkedniük.

Google Classroom, Microsoft Teams

IT café:

Milyen oktatási rendszereket választottak általában a magyar iskolák ahhoz, hogy egyik napról a másikra a kiürült tantermekből otthoni környezetbe kerüljön át a közoktatás?

K.Cs.:

Amivel leggyakrabban lehet találkozni, az a Microsoft Teams, illetve a Google Classroom és a központilag előírt és ajánlott KRÉTA nevű rendszer. Emellett még több más platformot is beüzemeltek, megemlíteném példának a Redmentát és az Edmodót, ezek mind-mind azt mutatják, hogy mennyire széles a platformválaszték az oktatási területen. A KRÉTÁ-nál a tapasztalat az, hogy ez nem egy csoportmunka szoftver – míg a feladatokat itt jól ki lehet osztani, a kétirányú kapcsolattartást viszont nem építették be a rendszerbe, de tegyük hozzá, nem is ez volt a fejlesztési cél.

Amivel leginkább találkoztam, az a Google Classroom volt, amely ugye a Google-felhasználóknak egy nagyon kézhez álló és nagyon jól működtethető platformot biztosít, illetve a másik választék a Microsoft Teams, amit szintén sok iskolában használnak. Tény, hogy ez utóbbi már valamilyen informatikai segítséget, szakmai hátteret, szakértői konfigurációt igényel az iskolán belül, de ahol megvolt ez az informatikai támogatás, ott elsődlegesen erre tértek át. Nem utolsósorban azért, mert ez államilag ajánlott és támogatott is, és az állam által előfizetett szolgáltatás a közoktatás számára rendelkezésre áll. Jelen pillanatban tehát a Google Classroom, illetve a Microsoft Teams az a két platform, amit a legfejlettebbnek tartanak a világon, így nem véletlen, hogy a legtöbb fórumhozzászólásban, visszajelzésben ezekkel lehet leginkább találkozni, és itthon is ezeket választották a legtöbben.

IT café:

Röviden összefoglalhatnánk, hogy milyen pozitívumokat és nehézségeket látunk a nálunk leggyakrabban használt távoktatási rendszereknél. Tapasztalatod szerint az egy hét átállás egy éles teszt nélkül mennyire volt sikeres?

K.Cs.:

A pozitívumok oldalán mindenképpen azt tudom mondani, hogy napok alatt kiválasztásra kerültek azok a platformok, melyeket a diákok és a tanárok már használnak, és ha minden jól megy, akkor ezek a platformok túl fogják élni a karanténhelyzetet is, és a későbbiekben is alkalmazni fogják az oktatási szférában. Így egy sokkal tágabb spektrum nyílik az oktatók részére, hogy a digitális bennszülött gyermekekkel jobban megtalálják a hangot és jobban tudják őket motiválni arra, hogy a tanulási feladataikat elvégezzék.

A nehézségek? Amit én kiemelnék, az nyilvánvalóan a szabályozatlanság, és itt az éles tesztre is utalnék: nagyon sok a platform, és ezeket mindenféle szabályozás nélkül vezették be, így most nem feltétlenül teljesülnek mindazok a jogszabályi előírások, melyek elsősorban az adatvédelem és az információbiztonság területén találhatók. Hozzá kell tennem, hogy mind a Microsoft Teams, mind pedig a Google Classroom használható legálisan a jogszabályi kereteket betartva, csak ha nincsen meg az ehhez szükséges háttértámogatás – márpedig 10 ezer közoktatási intézményről beszélünk, és nem feltétlenül van meg mindenhol a szükséges kapacitás –, akkor a bevezetés nehézségekbe ütközhetett. Vegyük azt is észre, hogy ezek még csak a platformok, ezeken kívül még számos egyéb feladatot is meg kellett oldani a közoktatási intézményekben. Olyan internetes és ki tudja még milyen applikációkat, weboldalakat kezdtek el használni oktatási céllal, amelyek a későbbiekben nagyon jól tudják majd támogatni a pedagógiai programokat, de nem biztos, hogy most elvégezték rajtuk a legalapvetőbb információbiztonsági és adatvédelmi elemzéseket.

KRÉTA, Neptun

IT café:

Főváros, nagyváros, kisváros, község, falu, digitális szakadék… hogy látod ezt?

K.Cs.:

Én azt gondolom, hogy most itt elsősorban a pedagógusok, a szülők és a diákok összefogásán van a hangsúly, és az internetes fórumokban is azt látom, hogy a digitális átállásra való sikeresség elsősorban azon múlott, hogy a pedagógusközösség az adott iskolában milyen kreativitásról tett tanúbizonyságot. Mennyire tudták együtt, egymást segítve jól megoldani azt, hogy áttérjenek egy egész más módszerre. Teljesen mindegy, hogy faluról vagy a fővárosról van szó, mindenhol vannak nagyon-nagyon jó példák, és remélem, hogy ezek hamarosan mintaértékűként tudnak szolgálni a többi iskola számára is. Egyébként az Otthon Tanulás Facebook-csoportban rengeteg pedagógus van, és meg is osztják egymás között a jó gyakorlatokat, tehát van arra remény, hogy ott, ahol az első egy-két hét döcögősen indult, idővel fölveszik a tempót, és tanulnak ezekből a tapasztalatokból.

IT café:

Miért nem alkalmas az államilag hivatalos KRÉTA jelenleg távoktatási célokra, milyen irányba kellene vinni a fejlesztést, hogy mondjuk a következő tanévben már egy használható nemzeti közoktatási platformunk lehessen? A Neptun jelent-e valamilyen iránymutatást a KRÉTA fejlesztéséhez?

K.Cs.:

A Krétát alapvetően, egy kis túlzással közoktatási könyvelőrendszernek fejlesztették ki. Gyakorlatilag az E-napló szerepét vette át, és nem arra találták ki, hogy távoktatást lehessen megvalósítani rajta. Nagytestvére a Neptun a felsőoktatásban, az egyetemeken nagyon régóta használatban van, itt már egyébként van valamilyen távoktatási modul, támogatás, de a Neptunt sem használják még távoktatásra az egyetemek, sokkal inkább a Moodle nevű rendszer mellett használjuk a Neptunt. Összefoglalva: a két rendszer tehát arra jó, hogy könyveljük, tájékoztassuk, figyeljük a hallgatók, tanulók mindennapjait, illetve rögzítsük az eredményeiket, lekönyveljük a jegyeket, a tanórákon való részvételüket, egyirányú információátadással tudjunk feléjük kommunikálni, de a klasszikus távoktatás ezen a platformon alapvetően nem működtethető. Persze nem kell túlságosan sok idő és energia ahhoz, hogy ez a funkció megvalósításra kerüljön: figyelembe kell venni, hogy mit tud a Classroom vagy mit tud a Moodle, és ha ezeket a képességeket és nyilván a mögötte levő háttérinfrastruktúrát fölfejlesztik, akkor akár egy nemzeti platformunk is lehet belőle.

Adatforgalom, tárhely

IT café:

A hazai digitális távoktatás kapcsán több fórumon is beszédtéma a megnövekedett internetes adatforgalom. Milyen módszerekkel lehet a jelenlegi helyzetben kordában tartani a bitek áramlását?

K.Cs.:

Először is tudni kell, hogy Magyarország az első tízben van világszinten az internetes infrastruktúra fejlettségében, és jelen pillanatban is – az internetszolgáltatók közlése alapján – körülbelül a rendelkezésre álló sávszélességnek kicsivel több mint harmadát használjuk ki ebben az – informatikai szakzsargonnal szólva – krízishelyzetben. Ez azt jelenti, hogy bár van hova növekednünk, ennek ellenére érdemes észrevenni azokat a streamingszolgáltatásokat is, melyek a legnagyobb sávszélességet foglalják el a globális interneten. Itt elsősorban a Netflixre és a YouTube-ra gondolok, akiket az Európai Bizottság fölkért arra, hogy átmenetileg a HD minőségű adásokat kicsit rontsák le gyengébb minőségre, ezzel is csökkentve a sávszélességüket, és ezt meg is lépték.

Ezen kívül lakáson, irodán belül nekünk a hálózat sávszélességének csökkentése érdekében célszerű azt végig gondolni, hogy kell-e mindenhova videostreaming szolgáltatás, mert például elég csak hangot átadni egy beszélgetés során, a kép nem mindig szükséges. A YouTube esetében lehetőségünk van arra, ha mondjuk csak zenét hallgatunk rajta, akkor a videó mögötte 320 pixeles felbontásban menjen, hiszen úgysem a videó, a látvány a lényeges. Vagy zenehallgatásnál térjünk át Spotify-ra vagy a hasonló audiostreaming megoldásokra, ezek is mind-mind segítenek abban, hogy a sávszélességgel spórolhassunk. Bár hozzáteszem, én úgy látom, hogy Magyarországon nem szükséges még foglalkozni jelenleg azzal, hogy országos szinten sávszélesség-spórolást hirdessünk.

IT café:

Mégis, mit tehet egy szolgáltató, és mit várhatunk el a felhasználóktól az észszerű internethasználat érdekében, ha a home office és a távoktatás további kapacitásokat igényel? Beszélhetünk-e arról, hogy néhány preferált terület (ilyen a közoktatás is) működésének biztosítása érdekében az állam esetleg korlátozásokat vezethet be néhány internetes szolgáltatásra? Gondoljunk itt az adatzabáló Netflix, YouTube és társaik műszaki regulázására. A nethasználók olykor már megtapasztalják az internetkapcsolat lassúságát, akadozik néha a net, erre hívta fel pár napja a figyelmet a Nemzeti Kibervédelmi Intézet is.

K.Cs.:

Ahogy reagáltam az előzőekben, vannak olyan alapvető jogszabályok és alapvető elvek, amelyeket még a jelenlegi helyzetben sem célszerű felrúgni, és a netsemlegesség elve egy ilyen elv, különösen akkor, hogyha nem vagyunk rászorulva kényszerintézkedésekre. Természetesen lokálisan lehetnek problémák. Ilyenkor a sávszélesség terhelése csökkenthető az önkéntes mérséklés bevállalásával, és ez akár a felhasználók, akár a szolgáltatók oldaláról is lehet megoldás.

IT café:

Említsük meg az ugrásszerűen megnövekedett tárhely-használat optimalizálási lehetőségeit is. Milyen módszerek vannak a tanár és a diák számára, hogy nehogy a teli tárhely miatt bukjon meg a digitális oktatási folyamat?

K.Cs.:

Nagyon sok pedagógus videót, illetve fényképet kér annak bizonyítására, hogy egy feladatot elvégeztek-e a tanulók. Ez természetesen nagyon jó megoldás lehet, viszont ne felejtsük el, hogy ilyenkor folyamatosan telítik a tárhelyet, ezért ezeket idővel üríteni kell, hiszen nem biztos, hogy egy beadott feladatot ellenőrzés után meg kell tartanunk otthon eredetiben is és a füzetben is. Tehát mindenképpen érdemes a tárhely használhatósága érdekében a rendszeres törlést beiktatni a feladatértékelési folyamatba. Emellett például a Google esetében lehetőség van a linkek megosztására is, tehát egy fényképet föl tudunk tölteni mondjuk egy felhőtárhely-szolgáltatóhoz (lehet ez pl. a Google Fotó), és onnan csak egy linket szükséges átadni a tanárnak. Ebben az esetben a link nem fogja terhelni a másik oldal tárhelykapacitását, sőt Google Fotó esetében, ha nem a maximális felbontással töltünk fel, a Google korlátlan tárhelyet biztosít. Egyébként a Google esetében, ha az iskola intézményi regisztrációt kér, akkor a Google korlátlan tárhelyet fog biztosítani az adatok tárolásához.

A jövő, a tapasztalatok, a lehetőségek, a GDPR

IT café:

Nézzünk kicsit előre! A mostani tanév így vagy úgy elketyeg az egy hét alatt beállított rendszereken az ad hoc kiválasztott digitális tananyagokkal és appokkal, aztán egyszer csak vége lesz a koronavírus járványnak és a tanévnek is. Lesz mögöttünk egy értékelhető tesztidőszak, amit érdemes lesz a magyar digitális közoktatásba integrálni.

K.Cs.:

Ezzel maximálisan egyetértek, és mindenképpen arra kell törekedni, hogy az itt megszerzett tudásból a következő 5-10 évben profitáljon a magyar közoktatás.

IT café:

Hogy működhet a digitális oktatásnál a számonkérés, felelés? Milyen jellegű szoftverek alkalmasak ilyen célra?

K.Cs.:

A legfontosabb talán az, hogy a mostani körülmények között el kell felejteni azokat a számonkéréseket, amelyek tényszerűen kérnek vissza lexikális tudásanyagot, hiszen itt semmi nem akadályozza a diákot abban, hogy puskázzon, külső információt vegyen igénybe. Éppen ezért nem véletlen, hogy a NAT, és egyébként a tantárgyakhoz kapcsolódóan – az első osztálytól az egyetem végéig mindenhol – alapvetően képességeket és tudást kérünk számon. Magyarul: lehetőségünk van számos olyan egyedi megoldásra, mint például online feleltetni, mondjuk egy videóalkalmazásra tenni az időszakos számonkérést. Lehetőségünk van arra is, hogy például a Kahoot nevű rendszerrel időkorlátos kihívásokat, felületválasztós kihívásokat adjunk meg, lehetőségünk van esszéket íratni egy modulszerű rendszerben, de akár egy sima World-dokumentum is jó lehet erre a célra. Számos olyan megoldás van, ahol egészen konkrétan tudást, képességet kérhetünk számon, és nem a lexikalitásra megyünk rá. Kezeljük úgy ezt oktatóként, hogy a lexikális tudásban a hallgató, a diák bármilyen segítséget használni tud és használni is fog, ezért inkább próbáljuk őket arra motiválni, hogy ezt a lexikális, interneten rendelkezésre álló tudást beépítsük azokba a képességekbe, amiket fölhasználhatunk az oktatási folyamatokban.

IT café:

Személyes kontaktus, tanár-diák kapcsolat a virtuális térben, kép, hang, írásbeliség digitálisan… hogy működhet ez a közeljövőben?

K.Cs.:

Számos példát tudnék erre mondani tapasztalatból és hallottam is néhányat: itt a nagycsoportos diszkóban történő oktatástól kezdve (ez egyébként működik, Microsoft Teamsben is működik, Zoomon működik, nagyon sok egyéb platformon biztosított), amikor van egy tanár és van hozzá harminc diák, ezeket meg lehet gond nélkül oldani. Vannak kiscsoportos foglalkozások is, ugyanezek a videóplatformok itt is jók tudnak lenni. Vannak még időben eltolt aszinkron megoldások, amikre a tanár felveszi a mondanivalóját, majd ezt a videót valamilyen videómegosztón, például YouTube-on keresztül megosztja a diákokkal. Ezt vissza is tudják nézni, tehát rengeteg ilyen megoldás van. Én mégis azt gondolom, és ebben a témában ezt emelném ki, hogy a mostani helyzetben abszolút van lehetőség a diákok egyedi képességfejlesztésére: a face to face, az egy az egyben történő videochatek, illetve akár a hangbeszélgetések lehetőséget nyújtanak arra, hogy a lemaradó diákokkal külön is foglalkozzon a tanár, korrepetálja őt adott esetben, míg azokat, akik jobban teljesítenek, olyan extra feladatokkal lássa el, melyeket akár egyedül is képesek megoldani. Itt a tanárnak a tananyagot nem is feltétlenül kell fölmondania, hisz az extra tananyagok YouTube-on, különböző oktatási portálokon gond nélkül elérhetőek lesznek.

IT café:

Mi a helyzet a GDPR-ral, az adatvédelemmel?

K.Cs.:

Hát igen, ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen sok intézmény most azzal, hogy nem az általa működtetett zárt platformot használja, kilép a GDPR által meghatározott adatvédelmi keretekből, és minimum kérdéses, hogy az adatkezelés mennyire jogszerű a tanár és a diák viszonylatában. Éppen ezért a lehető leghamarabb mindenképpen legalizálni kell ezeket a helyzeteket, és vissza kell térni a közoktatási törvény által megszabott keretek közé. Az iskola által kezelt és az iskola által felelősséggel vállalt platformon keresztül kell a távoktatást megoldani! Az én javaslatom az lenne, hogy ahol nem az iskola által nyújtott informatikai rendszeren történik jelen pillanatban az oktatás, ott legalább a háttérben kezdjenek el gondolkodni azon, hogy hogyan tudnak minél előbb áttérni egy olyan platformra, egyfajta iskola által menedzselt megoldásra, amivel legalizálni tudják a jelenlegi helyzetet.