Kiberháború? Sokféle van!

„Az utóbbi években egyre több hírt hallhatunk különféle kibertámadásokról. A célpontok között szerepelnek nemzetközi nagyvállalatok, kormányzati szervek, pénzügyi vállalatok és kritikus infrastruktúrák is. A támadók bevallott céljai nagyon különbözőek, a kíváncsiságtól az anyagi haszonszerzésen át a politikai, vallási, ideológiai célok eléréséig minden megtalálható. Ha azonban összességében tekintünk ezekre az eseményekre, megláthatjuk azokat a tendenciákat, amelyek világunkat fenyegetik, ha nem teszünk megfelelő lépéseket a védekezésre” – írja a nemrégiben elindított kiberhaboru.hu weboldal, melynek ötletgazdájával, készítőjével és üzemeltetőjével, Hubert Csaba információbiztonsági szakemberrel beszélgetünk erről a fontos, meghatározó és ma már mindennapi életünket is befolyásoló témáról.

Kétségtelen, hogy a kiberháború a híradásokban ma már nem egyszerűen trend, hanem napi, meghatározó téma – csak a mai, a beszélgetésünk napjáról tudnék három ilyen tudósítást említeni. De – to begin with the beginning – induljunk messziről és az elejéről. Habár a „kiberháború” mindennapi kifejezéssé vált, érzésem szerint elérte az ilyen meghatározások végzete (mint például hajdan a „hacker” terminussal történt): egyre több területet fed le a fogalom, egyre több és különbözőbb szövegösszefüggésekben használják. Te szakemberként hogyan definiálnád?

Ha azt mondom, hogy háború, akkor bárkit megkérdezek, az alábbi szavak jutnak eszébe: katona, fegyver, tank, repülő, atombomba, nagyhatalmak, titkosszolgálat, emberáldozatok.

Az internet és a digitális eszközök ugrásszerű és jelenleg is folyamatosan növekvő térhódításával mindennapjaink szerves részévé vált a digitális lét, a kibertér. A gazdaságilag jelentős, de legalább számottevő helyet képviselő országokban napjaink legfontosabb kommunikációs forrásává az internet lépett elő. Ez magával hordozza azt is, hogy a háborúk hadszíntere a szárazföldről, levegőből, a tengerekről áthelyeződik a kibertérbe. A csatákat egyre inkább itt vívják meg egymással a szemben álló felek, az internet segítségével gyakorolnak gazdasági, politikai nyomást egymásra a nemzetállamok.

Ebből következően manapság a gazdaságilag, társadalmilag jelentős támadások szervezése és kivitelezése már döntően a kibertérben zajlik, így kiemelt jelentőségűvé váltak a különböző kibervédelmi képességek.

Egy kiberháború során az egymással szemben álló felek számtalan módszert alkalmazhatnak arra, hogy elérjék céljaikat. A célpontok között leginkább nemzetállamok katonai, nemzetbiztonsági, közigazgatási rendszerei, vagy kritikus infrastruktúrái lehetnek. Kritikus infrastruktúrának kell tekinteni az alábbiakat:

• honvédelem
• polgári és katonai titkosszolgálatok
• kormányzati rendszerek, minisztériumok, állami és közigazgatási szervek
• az energiaszektor képviselői, működtetői (földgáz, olaj, villamos energia)
• közműszolgáltatók (víz, gáz, villany, csatorna)
• távközlési szolgáltatók (internet, vezetékes és mobil távközlés, televízió)
• banki és pénzügyi szolgáltatók (bankok, tőzsde)
• vészhelyzet-elhárító szervek (rendőrség, katasztrófavédelem, mentők)
• közlekedési rendszerek (tömegközlekedés, vasút, reptér, hajó… stb.)

Gondoljunk csak bele: a XXI. században a legtöbb ember bankszámlára kapja a fizetését, interneten vásárol és fizet, a nagy cégek elektronikusan tartják a kapcsolatot egymással és az ügyfelekkel, ezen kívül életünk számos más részében is megjelenik a mindent behálózó internet. A felsorolt kritikus infrastruktúrák pedig mind olyan alapvető feladatokat szolgálnak ki, melyek kiesése vagy hibás működése bármely állampolgár számára komoly következményekkel jár, továbbá súlyosan veszélyezteti az adott ország gazdaságát és nemzetbiztonságát is.

Röviden: a kiberháború olyan akció nemzetállamok, terrorista csoportok, vállalatok, politikailag és ideológiailag elkötelezett szélsőséges csoportok, hacktivisták vagy nemzetközi bűnszervezetek között, melynek célja egymás számítógépes rendszereiben vagy hálózataiban zavart, kárt okozni.

Történeti áttekintés

A bevallottan fejlesztés és bővítés alatt álló honlap már most is bőséges áttekintést ad azokról a történésekről, melyeket ilyen vagy olyan szempontból a kiberháború címszó alá sorolnánk egy lexikonban. Ha most megpróbálnál rövid kivonatot készíteni erről a történetről, hogyan foglalnád össze: mikortól beszélhetünk kiberháborús jelenségekről, melyek voltak a legfontosabb lépcsőfokok, milyen fontos minőségi ugrások tapasztalhatóak, milyen fázisban élünk ma?

A kiberháború jelensége 1982-ig nyúlik vissza, amikor is a CIA személyesen az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan jóváhagyásával egy káros kód segítségével felrobbantotta az épülő szibériai szovjet gázvezetéket.

2007-ben Észtország fővárosában zavargások törtek ki a tallinni szovjet hősi emlékmű eltávolítása miatt. Oroszország először gazdasági szankciókat helyezett kilátásba, azonban végül számítógépes támadást intézett az észtek ellen. Ennek következtében az ország online adatforgalmát irányító kulcsfontosságú szerverek naponta omlottak össze, sok állami intézmény hálózatát kénytelenek voltak ideiglenesen leválasztani az internetről, mások (például a rendőrségé) többet álltak, mint amennyit működtek, így a támadók jórészt sikerrel jártak. Az online pénzátutalások rendszere, a webes kereskedelem részint megszűnt, részint erősen akadozott. Szakértők szerint az online ostrom sokkal súlyosabb gazdasági károkat okozott Észtországnak, mint azok a kereskedelmi szankciók okoztak volna, melyekkel Moszkva a krízis első heteiben fenyegetőzött. A veszteség mértéke pontosan nem meghatározható, de minimálisan több millió dollárra tehető. Ez volt a hadtörténelem első nagyszabású, igazi, országok között zajló kiberháborúja.

Ezen kívül még fontos megemlíteni a 2010-ben felfedezett Stuxnet nevű férget, amit Amerika és Izrael közösen hozott létre annak érdekében, hogy jelentősen hátráltassa az iráni atomprogram működését. A támadás sikerrel járt, nagyjából ezer urándúsító centrifuga robbant fel, és az akció következtében legalább 2 évre megtorpant a program.

2015-ben súlyos kibertámadás érte Ukrajna energiaszektorát, melynek után csaknem 225 ezren maradtak áram nélkül. Egy ilyen támadás össze sem mérhető a személyes és bankkártyaadatok, valamint a vállalati információk megszerzésére irányuló hackertámadásokkal, sokkal inkább felvázolják előttünk a jövő hadviselését.

A már megtörtént és jelenleg zajló támadások mögött első sorban gazdasági és politikai indítékok húzódnak meg, azonban a későbbiek során ez bármikor átcsaphat katonai akciókkal egybekötött támadásokba is.

A múltbéli eseményeket eddig leginkább nagy számú adatlopások, fontosabb kritikus infrastruktúra elleni támadások, nemzetbiztonsági/gazdasági/diplomáciai adatok megszerezése és különféle kiberkémkedések jellemezték. Úgy gondolom, hogy a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt fognak kapni a következő támadástípusok: a pénzügyi rendszereket érintő támadások (ennek előszele már megjelent a nemzetközi bankrendszert – SWIFT – ért támadásnál), a dolgok internete (IoT) segítségével elkövetett nagy kiterjedésű elosztott túlterheléses akciók, az elsősorban politika célokat megtestesítő, destabilizáló hatású és egyre nagyobb mértékű dezinformációs műveletek, valamint a kritikus infrastruktúrákat érintő támadások.

Új korszak

Sok híradás és közlemény szól arról, hogy a kiberháborús operáció, illetve hadviselés ma már mind a nemzetbiztonsági, mind a katonai szervezetek egyik kiemelt feladata. Itt milyen tendenciákat látsz, hogyan alakítja át a kibertérben való tevékenykedés a hagyományos katonai és civil hírszerzést, elhárítást, illetve a hadseregek stratégiáját? Átalakítja egyáltalán, vagy egyszerűen egy új terepről van szó, ahol a korábbi módszerek működnek modern technológiák segítségével? Minőségi vagy mennyiségi változásról beszélünk?

Ez a fajta hadviselés alapjaiban változtatta meg a nemzetállamok katonai, nemzetbiztonsági szervezeteinek működését, tagozódását. Minden ilyen szervezet esetében megjelentek kisebb-nagyobb arányban azok a csoportok, ahol kifejezetten az állami rendszerek és a kritikus infrastruktúrák ellen irányuló támadásokra adnak megfelelő válaszokat. Értem ez alatt a megelőzési, védekezési, elemzési képességeket, vagy egy lehetséges válaszcsapás előkészítését is.

Létrejöttek az országok saját kiberbiztonsági stratégiái, felülvizsgálták a nemzetbiztonsági stratégiákat is. 2016-ban többek között Kína, Törökország, Bulgária, Kanada, Németország, az Egyesült Királyság, Oroszország és Ausztrália hozta létre vagy újította meg a már meglévő stratégiáját. NATO-s, EU-s szinten megalakultak azok a szervezetek, melyek összefogják és koordinálják a tagországok közti műveleteket és az információcserét. Megalakultak az országok saját kiberhadseregei, ahol olyan tehetséges informatikusok dolgoznak, akik széles körű szakmai tudásuk segítségével mindent megtesznek hazájuk védelméért a kibertérből érkező támadások ellen.

Az országok egyre nagyobb mértékben növelik a kiberbiztonsággal kapcsolatos kiadásaikat, itt kiemelendő például, hogy az Egyesült Királyságban eldöntötték, hogy 5 év alatt 1,9 milliárd fontot, vagyis összesen 650 milliárd forintnyi pénzt költ el ilyen célra. Mindezt okkal, hiszen napjainkban olyan nagy méreteket ölt ez a jelenség, ami indokolttá teszi a rengeteg humán erőforrás és a technikai eszközök finanszírozását.

Úgy gondolom, hogy a hagyományos titkosszolgálati módszerek valamilyen szinten, átalakítva alkalmazhatóak ebben a megváltozott környezetben is, azonban erős szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy az új kihívásokkal is hatékonyan meg tudjanak küzdeni. Itt megemlíteném a generációs különbségek problémáját is, hiszen e szervezeteknél jelenleg döntő többségében vannak az idősebb, régi rendszerben született munkavállalók, ám egyre inkább fel kell készíteni a rendszert az Y és Z generáció megváltozott szokásaira, képességeire.

Elmondható tehát, hogy mind minőségi, mind pedig mennyiségi változás is történt ilyen téren, és ez a folyamat jelenleg is tart, formálódik.

Milyen új feladatokat diktál ez az új, „kiberháborús” helyzet az államok, szervezetek számára, és mennyire érinti ez a hétköznapi emberek életét?

Egy ország kibervédelmének alapja a védekezés képessége, mely során kiemelt hangsúlyt kell kapjon a megelőzés és az oktatás. Az államnak olyan tanterveket kell kidolgoznia, melyekben megfelelően mennyiségben és minőségben helyet kapnak az informatikai biztonsággal kapcsolatos témák. Ezenkívül akár állami, akár magáncégek bevonásával különféle képzéseket kell tartani, ahol mindenki elsajátíthatja az alapvető készségeket a biztonságos, tudatos felhasználást illetően. Fontos, hogy mindenki legalább alapszinten birtokában legyen azoknak az információknak, melyek segítségével képes biztonságosan, tudatosan használni a különféle digitális eszközöket, ezzel hozzájárulva az ország védelméhez. Ha kialakul a tudatos felhasználásmód, akkor sokkal könnyebben felismeri a felhasználó azt, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, hogyan tud védekezni ellenük, és mit tegyen annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyen.

Ahogy a támadás, úgy annak hatékony megelőzése (vagy ha a már bekövetkezett, annak kezelése) rendkívül összetett, de egyáltalán nem lehetetlen. A kulcstevékenység az együttműködés, az információcsere. A kiberfenyegetéseket lehet tehát kezelni, melyhez a leginkább ezt szükséges alapul venni és megfelelően alkalmazni: az információs rendszerekben a felhasználók, rendszerek és szabályok harmóniája határozza meg az információ biztonságát. Azaz, ha a felhasználók képesek a rendszereket kezelni, ha a rendszerek valóban a felhasználói igényeket támogatják, akkor van esély. Ha a rendszerekben kialakíthatóak olyan szabályok, melyek mentén biztosítható a felhasználói adatok biztonsága, valamint a felhasználók motiváltak a szabályok betartására, akkor lehet valódi biztonságról beszélni.

Emellett fontos az állami szinten történő szabályozók (törvények, jogszabályok, rendeletek) és szervezetek létrehozása, a köztük zajló információcsere biztosítása, a hatékony kommunikáció megteremtése az állami és privát szektor között, a minél szélesebb körű nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítása, továbbá a hazát szolgálni akaró fiatalok képzése, toborzása.

Hol van Magyarország helye, mit kell tenni?

Miképp értékeled a magyarországi helyzetet? Az általad említett szempontokat figyelembe véve hazánk mennyire van felkészülve erre az új kihívásra? És egyáltalán: Magyarország mennyire van veszélyben ezekben a villongásokban, netán egy szélesebb körű konfliktusban?

Hazánkban jelentős változások történtek a kibervédelem területén. 2013-ban létrejött Magyarország Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégiája, továbbá a 2013. évi L-es törvény, melynek célja az állami és önkormányzati rendszerekben kezelt adatok biztonsági osztályba sorolása és az azokhoz kötelezően előírt biztonsági szabályok érvényesítése, felülvizsgálata és folyamatos aktualizálása.

Míg korábban egy heterogén, széttagolt szervezeti struktúra volt, addig jelenleg egy egységes, központosított működés figyelhető meg. Az állami és önkormányzati szervezetek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény módosításának eredményeként 2015. október 1-jétől a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat berkein belül megalakult a Nemzeti Kibervédelmi Intézet (NKI). Az intézet egyesíti az eseménykezelő központot, a felügyelő hatóságot és a tanácsadó funkciót. Mindezeket a Belügyminisztérium felügyeli. Az NKI képviseli hazánkat a különféle külföldi munkacsoportokban, fórumokon.

[+]

A katonai rendszereket ért támadások kezeléséért a Katonai Nemzetbiztonsági Szakszolgálat alá szervezett Katonai Eseménykezelő Központ (MilCERT) a felelős, a kritikus infrastruktúrák esetében pedig a feladatot az BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Létfontosságú Rendszerek és Létesítmények Informatikai Biztonsági Eseménykezelő Központja (LRLIBEK) látja el.

Kijelenthető tehát, hogy jelentős előrelépések történtek hazánkban is a kibervédelem erősítésére, azonban még számos teendő van a jövőben annak érdekében, hogy Magyarország se maradjon le a nagy országokhoz képest. Néhány kiemelt feladat, ahogy én látom: a kibervédelemmel kapcsolatos büdzsé növelése, az oktatási rendszer ilyen irányú fejlesztése, bővítése, tehetséges fiatalok toborzása, saját kiberhadsereg létrehozása, hatékonyabb információcsere, az állam és a magáncégek közti hatékonyabb együttműködés. Bízom benne, hogy a lehetőségekhez mérten idővel ezek is megvalósulnak majd, és Magyarország is előkelő helyen szerepelhet világszinten.

A honlap jövőjéről

Amellett, hogy a szakmád, láthatóan a szenvedélyed is az IT-biztonságnak ez a területe. Az viszont számomra kérdés, hogy miért gondolod azt, hogy ekkora energiát kell beleölnöd önkéntesen az ismeretterjesztésbe. Gondolod, hogy a hétköznapi emberek – nem a szakmabeliek – számára ez fontos és hasznos?

A legtöbb ember számára a téma megfoghatatlan, nem érthető, emiatt nem rendelkeznek azzal a tudással, ami segítené őket a megfelelő védelem kialakításában. Ez köszönhető annak, hogy ugyan már a múltban is történtek különféle támadások, napjainkban a technológia rendkívül gyorsan fejlődik, változik; a geopolitikai helyzet átalakult; az országok oktatási rendszere nem tud lépést tartani a gyors fejlődéssel, nem fektetnek elég nagy hangsúlyt a témára; az idősebb generáció kevésbé fogékony a téma iránt; a fiatal generáció beleszületik, de nem kapja meg idejében a szükséges, megfelelő minőségű oktatást.

Sokan úgy gondolják, hogy felesleges ezzel a témával foglalkozni, mondván: adott esetben egy nagyobb adatlopás vagy más támadás esetén úgy se áll meg az élet, nem származik közvetlen maradandó kár. Pedig a számítógépes támadásokat is éppen olyan komolyan kell kezelni, mint adott esetben egy lakásba való betörést vagy egy bolti lopást. Tudatosan és felelősségteljesen szabad használni a technológia nyújtotta szolgáltatásokat, és ahogy a való életben egy betörés megelőzésére teszünk lépéseket (zárat, kamerát szerelünk fel, riasztót kötünk be, kerítést építünk…stb.), úgy a digitális világban is meg kell tennünk ezeknek a megfelelőit (használjunk vírusvédelmet, biztonságos jelszavakat, ne nyissunk meg idegen leveleket, vagy ne telepítsünk számunkra ismeretlen programokat.)

Ugyanúgy, ahogy a való életben sem mondunk el magunkról mindent, az interneten se tegyünk közzé vagy adjunk meg olyan adatot, melyről nem szeretnénk, ha illetéktelen is megtudná. Mindig alaposan gondoljuk végig azt, hogy kinek mit írunk le, küldünk el, és vegyük számításba, hogy ezeket az adatokat egy rosszindulatú támadó bármikor megszerezheti és felhasználhatja. Nem szabad esélyt adni a támadóknak, felelősségteljesen kell gondolkozni, épp úgy, mint ahogy hazaszerető, törvénytisztelő állampolgárként védenénk hazánkat. Ebből a szempontból a digitális tér teljesen megegyezik a való élettel, annyi különbséggel, hogy mindegyik másik térben található, de a veszélyek ugyanazok. Sajnos azt tapasztalom, hogy a politikusok, a döntéshozók számára is nagyon idegen ez a terület, és emiatt nem fektetnek elég nagy hangsúlyt rá, és ennek következtében súlyos károk érhetik az országot. Bízom benne, hogy ez a helyzet mielőbb meg fog változni, ugyanis a megfelelő politikai szándék és döntés is nagyban meghatározza egy ország védelmi képességeinek alakulását.

Hiszek abban, hogy mindenkit meg lehet tanítani legalább készségszinten a biztonságtudatos látásmódra. Ehhez az is kell, hogy beszéljünk a témáról, amilyen sokat csak lehet, több nézőpontból, többféle módon, lássuk a minket körülvevő veszélyeket és tudjunk azokra valós válaszokat adni.

A honlap jelenlegi információanyaga egy induló oldalhoz képest gazdag és alapos. De a továbbfejlesztése számomra már problematikusnak tűnik, nem tudom, meddig lehet lelkesedésből tartani a bővítést és az aktualizálást ilyen módszerekkel, hogy a minőség ne romoljon, sőt javuljon. Mik a további terveid? A honlap működtetése és fenntartása során elindulsz a hobbi felől a professzionalizálódás felé, vagy marad továbbra is hobbi?

Igyekeztem összeszedni első körben azokat a jelentős, kiemelten fontos eseményeket, melynek segítségével egy átfogó képet kaphat az olvasó erről a témáról. Szándékomban áll továbbá folyamatosan közölni azokat a jelentősebb eseményeket, amelyek a jövőben meghatározóan formálják ezt a jelenséget. Úgy gondolom, hogy az oldal nagyszerűen hasznosítható iskolai környezetben is, ilyen irányba szeretném majd bővíteni a lehetőségeket további új funkciók bevezetésével. Itt első sorban tájékoztató anyagokra, infografikákra és videókra gondolok, de szeretnék egy szótárat is létrehozni, ahol a témával kapcsolatos fontosabb fogalmakat magyarázom el érhetően. Ahogy időm és energiám engedi, mindent megteszek annak érdekében (van már Facebook-oldal is), hogy egy valóban jól használható, minőségi tudásbázis alakulhasson ki.