Ami nem hiányzik a 80-as évek számítástechnikájából

Out of memory

Ma természetes, hogy bármilyen feladatot el tudunk látni egy számítógéppel, lassan minden ügyünket géppel vagy akár okostelefonnal intézünk, böngészőből vásárolunk, ha kell zenét hallgatunk vagy épp szerzünk rajta, és az sem gond, ha videót kell vágni: egy belépő szintű irodai PC is használható alapszintű mozgókép szerkesztésre is. Mindezeket akár váltogathatjuk is, legfeljebb kicsit lassabban, többet zakatolva, de bírja a gép a munkát. A mai operációs rendszerek virtuális memóriát használnak, vagyis ha kifogynának a RAM-ból, akkor egy nem használt blokkot kitelepítenek a merevlemezre, és visszaolvassák, amikor szükség van rá – az óriási merevlemez-kapacitások mellett így sosem fogyunk ki a memóriából. Sőt, egy 8 vagy 16 GB RAM-mal ellátott gépen nyugodt szívvel le is kapcsolható a virtuális memória használata (lapozás), mert az erőforrások olyan bőségesek. No, ez koránt sem volt mindig így!

A 8 bites korszakban voltak 1K-s gépek is, például a Sinclair ZX81, melyben 1024 byte állt csupán rendelkezésre – igazi bravúr volt bármit is megírni rajta. (Annál is inkább, mert ebben az 1K-ban a képernyőre írt karakterek kódjai is el kellett, hogy férjenek.) A Commodore VIC-20 4K-ja sem volt bármire elég, ezek a rég konstrukciók egyből memóriabővítő után kiáltottak. A 8 bites CPU-k címtere legfeljebb 64K-ig terjedt, amit csak egyéni lapozós trükkökkel lehetett kibővíteni – no és 64 K nem igazán sok, egy használható méretű, néhány ezres rekordszámú adatbázis rendezése így csak lemezen volt megoldható, természetesen nagyon lassan, akár órák alatt. Ha nagyobb dokumentumot szerkesztettünk, akkor azt csak darabonként tehettük, táblázatokból pedig legfeljebb néhány száz sorban volt érdemes gondolkodni. Az olyan speciális lehetőségek, mint a videódigitalizálás és -szerkesztés a PC előtti korszakban nagy kuriózumnak számítottak. Az alábbi képen egy Atari ST1040 (32 bites OS, multitasking, 1 MB RAM) dolgozik egy videódigitalizálóval készült felvételen, a hozzáadott szoftverrel. A színek, sőt árnyalatok hiánya miatt a képminőség legfeljebb a stílusban megfelelő művészeti projektekhez használható.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

Még DOS alatt is gyakran futhattunk bele abba, hogy nincs elegendő memóriánk, és szinte mindenkinek megvolt a maga kis config.sys és autoexec.bat gyűjteménye, hogy a PC 640 KB-os alapmemóriájából minél többet használhasson fel a futtatandó játék, alkalmazás. Ma pedig meg vagyunk sértődve, ha egy Google-lekérdezés izmos találati listája nem jelenik meg két másodperc alatt.

Gyengécske CPU-k

A kétezres évek közepéig központi helyet foglalt el a hardverfejlesztők listáján a teljesítmény fokozása. Ha belegondolunk, hogy 1 MHz-es CPU-k (pl. Commodore 64-ben) teljesítménye a maiakhoz gyakorlatilag nem is igazán hasonlítható, akkor ennek örülhetünk is. Egy akkori gép hardveresen gyorsított grafika nélkül (mozgó alakzatok, sprite-ok felrajzolása, nagy képernyőterületek mozgatása) nehezen vitt véghez látványos dolgokat. A legfeljebb 320 × 200-as felbontású képernyőkön a drótvázas 3D grafikák képfrissítési gyakorisága 3-10 FPS-re volt tehető összetettségtől függően. Kicsit jobban teljesített a 3,5-4 MHZ-es Z80 ezen a téren, de számítási teljesítményben áttörést csak a PC hozott.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

A Windows-verziók váltását egyben gépcsere vagy fejlesztés kísérte, hogy elegendő memória- és számítási kapacitás jusson az új, erőforrás-igényesebb rendszernek. 1 MB RAM-mal csak kínlódva ment a Windows 3.1, a Windows 95-höz kellett 4 MB, és így tovább – hasonlóképpen a processzorokkal is, ahol a nagyobb órajel mellett új utasításkészletek, matematikai társprocesszorok kellettek ahhoz, hogy CAD, DTP vagy multimédiás területeken bevethető legyen a konfiguráció. Ma a legeslegolcsóbb laptoppal intézhetünk, szerkeszthetünk rengeteg mindent, talán a Full HD/4K videószerkesztés vagy a nagy elemszámmal dolgozó CAD modellezés az, amihez komoly többletteljesítmény szükséges.

Néha, mikor egy időben több (vagy több tucat) nagy felbontású képet töltünk be és szerkesztünk, miközben fut a háttérben egy böngésző és zenelejátszó, jusson eszünkbe, hogy egyetlen 320 × 200-as felbontású JPG kép betöltése és megjelenítése egy 486-os, 33 MHz-es PC-n több tíz másodpercig tartott. Ha pedig mp3-at hallgattunk volna, akkor körülbelül 100 MHz-es gépre volt szükségünk – persze a kódolás egy nagyságrenddel tovább tartott, egy éjszakát vett igénybe egy zenei album CD-MP3 futama.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • A hétvégén retró video- és kvarcjáték-kiállítás a Csokiban

    A helyszínen nem csak nézelődni lehet: a lényeg az élmény, így kipróbálhatóak a régi idők játékai.