Ami nem hiányzik a 80-as évek számítástechnikájából

Multitasking, háttérnyomtatás és apróságok

Megszoktuk, hogy taskot váltunk és kész, csinálhatunk teljesen eltérő dolgokat. Az ősgépeken ilyesmire nem adott lehetőséget a rendszer, de még a DOS sem tette lehetővé tetszőleges számú program egyidejű futtatását (csak kiegészítő programokkal). Ha egy képet akartunk egy dokumentumba illeszteni, akkor megcsináltuk azt egy erre szolgáló képszerkesztőben, és elmentettük, majd a másik programban, a szövegszerkesztőben ezt a fájlt használtuk fel. Ha kellett a számológép, akkor nem csak egy gombnyomásba került előhívni, legtöbben inkább igazi számológépet rántottunk elő a fiókból. Egyébként ennek nem a vas szabott korlátot, ahogy azt a SymbOS hobbiprojekt bebizonyította: még Z80 processzorra és 128 KB RAM-ra is lehet többfeladatos, windowsszerű rendszert készíteni.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

Egyáltalán, a merevlemez csak az IBM PC XT óta rendszeresített a PC-vonalon, előtte ott volt a floppy, még korábban az otthoni 8 bitesekhez pedig a magnó. A floppy sem volt túl gyors, emellett sérülékeny is volt, korlátozott kapacitással. Persze a magnó volt a legkínosabb: meg kellett keresnünk a hangszalagon program kezdőpozícióját (a számláló alapján), a gépen kiadni a LOAD parancsot, majd elindítani a szalagot. Ezután várhattunk jó néhány percet, amíg egy-egy program becsipogódott. Kétszer is meggondoltuk, hogy újraindítsuk-e a gépet – igaz, az újraindítás csak pillanatokat vett igénybe – ez a művelet a mai modern rendszereken percekig is eltarthat, ha pedig nagy frissítőcsomag érkezett épp, akkor bizony a magnó nyert 1982-ből.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

Abszolút magától értetődőnek vesszük a grafikus kezelőfelületet – a programok elindításához, beállításához csak kattintgatnunk kell. Bizony régen, a DOS idején ez nem így volt, mindenki a puszta, szöveges parancssorral nézett farkasszemet, ahol be kellett gépelni a program nevét. Gyakran tucatnyi paramétert is mellé kellett írni, hogy a program a megfelelő munkakönyvtárban a kívánt feladatot végezze el.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

Ma is akadhatnak problémáink a driverekkel, meghajtóprogramokkal. Ezek a szoftverek biztosítják a zökkenőmentes együttműködést a hardverelemek és az operációs rendszer között – legalábbis ma ez a helyzet, mivel az OS összefogja a vas kezelését. A DOS idején is különféle videokártya- és hangkártyagyártók voltak, ám a DOS maga nem kezelte a hardvervezérlőket, ez a feladat a programokra, alkalmazásokra hárult. Éppen ezért drivert kellett írni a szövegszerkesztőkhöz és a CAD programokhoz is, és azokat egyenként telepíteni kellett – persze az új verzióval a régi driver sokszor már nem volt használható. A Windows legnagyobb vívmánya annak idején nem a grafikus felület, hanem perifériák kézbentartása volt, ettől kezdve csak az operációs rendszer verzióváltásával kell új meghajtóprogramok után néznünk.

A nyomtatás ma már pillanatok alatt megvan, az első oldalt 10-20 másodperc alatt köpik elénk a legolcsóbb printerek is, tökéletes minőségben. Amellett, hogy a nyolcvanas évek mátrixnyomtatói nagyon vicces, csíkos nyomatokat produkáltak, ezt jó lassan és hangosan tették. Ráadásul, hacsak nem indítottunk (parancssorból!) egy háttérnyomtató taskot, akkor kivárhattuk azt a röpke negyed órát, míg egy minőségi levéloldal elkészül.

Hiányzik? Nekünk nem.

Azóta történt

Előzmények

  • A hétvégén retró video- és kvarcjáték-kiállítás a Csokiban

    A helyszínen nem csak nézelődni lehet: a lényeg az élmény, így kipróbálhatóak a régi idők játékai.