Ami nem hiányzik a 80-as évek számítástechnikájából

Multimédia csak méregdrágán

Ma természetesnek vesszük, ha egy szoftver beszél, zenét játszik, grafikákat, animációkat mutat be. Sokáig pedig még a színes kijelző (TV vagy katódsugárcsöves monitor) és az elnagyolt grafika is marketing fegyverténynek számított, ebben is úttörőnek számított a már felemlegetett Apple Computer, pusztán azért, mert színes volt és grafikus üzemmódot is kínált. Minden idők legsikeresebb 8 bitese, a Commodore 64 is csak 16 színt volt képes megjeleníteni 1982-ben, így legfeljebb rajzokról, grafikákról beszélhettünk abban az időben, a számítógépes fotómegjelenítéstől még messze jártunk.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

A nyolcvanas évek számítástechnikája

Kezdetben a PC sem járt előbbre, sőt a CGA és Hercules grafikus vezérlők még elszomorítóbb képet nyújtottak: a CGA leggyakrabban használt üzemmódjában egy időben csak négy ordenáré színt volt képes megjeleníteni (8 színből lehetett rögzített palettákat választani), a Hercules pedig monokróm volt.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

Elég nagy szégyen a PC-s architektúrára, hogy ez a két vezérlő kitartott a kilencvenes évekig, és csak a VGA hozott előrelépést.

Mindeközben az 1984-ben piacra dobott Commodore Amiga a PC-nél jóval alacsonyabb áron (1295 USD) 32 bites CPU-t és igen fejlett grafikai és hangrendszereket kínált, a legelső Amiga modellek is tudtak 4096 színt, 352 × 480 képpontos felbontás mellett. A PC még 8-10 évig nem érte utol az Amigát grafika és hang terén, de a nyílt architektúra miatt behozhatatlan, hosszú távú előnyre tett szert.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

A nyolcvanas évek számítástechnikája

A 8 bites korszak otthoni gépeit hobbicélokra és játékra alkották, így a hangulatos zenei aláfestésre általában képesek voltak. A Commodore 64-be épített saját fejlesztésű SID chip háromcsatornás szintetizált (oszcillátorok burkológörbével) hangot volt képes előállítani, sajátos, korabeli szintihangzással, de azért olyan minőségben, hogy még ma is készülnek rá zenei demonstrációs programok.

Több más gépben (pl. Sinclair ZX Spectrum 128) a Yamaha AY-3-8912 lapka szerepelt, mely minőséggel a SID-del egy osztályba sorolható, szintén kultikus rajongótáborra tett szert, és azóta is sokan nyüvik.

A nyolcvanas évek számítástechnikája

A PC – C3PO szavajárásával élve – kifejezetten munkára terveztetett, ezért eredetileg csak egy csipogóval rendelkezett, ami leginkább hibajelzésekhez, figyelemfelkeltéshez szolgált jó eszközül. Léteztek digitalizált hangokat recsegő programok, de ezek leginkább technikai érdekességként jöhettek szóba. Itthon elég elterjedtek voltak a Covox „hangkártyák”, melyek gyakorlatilag DA-átalakítók voltak, párhuzamos portra csatlakoztatva – számos DOS-os játék és zenei program kezelte őket (akár kettőt is a sztereó hangzás kedvéért). 1987-ben jelent meg a Yamaha lapkára épülő AdLib, mely csak szintetizátort kínált, hangmintalejátszást nem. (Hangminták itt.) Végül a Sound Blaster kártyái terjedtek el, melyek szintetizátort és PCM-lejátszót is tartalmaztak. A CD-ROM, majd az írható CD bőséges tárolókapacitást biztosított a multimédiás anyagoknak, megjelentek az alaplapokba, laptopokba integrált használható minőségű hangvezérlők – ma már csak akkor vesszük őket észre, ha valamiért nem működnek.

Mindenesetre a nyolcvanas évek csak a játékos 8 bitesek és az Amigák tulajdonosai számára teltek a zene bűvöletében, a PC-sek legfeljebb valami ilyesmit hallgathattak, ha bírták cérnával:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • A hétvégén retró video- és kvarcjáték-kiállítás a Csokiban

    A helyszínen nem csak nézelődni lehet: a lényeg az élmény, így kipróbálhatóak a régi idők játékai.