Kezdetben vala a C64
Lehet-e ma is, mint évtizedekkel ezelőtt, a játékprogram a forrása az információs társadalomba, az informatika világába történő bevezetésnek? Hogyan zajlott ez a történet tíz-húsz évvel ezelőtt, és hogyan zajlik ma? Hogyan válhat a felhasználó az internet segítségével fogyasztóból tartalomközlővé, és mindez milyen hatással lehet az életére, életminőségére? Hogyan lehet a hátrányos társadalmi helyzetű embereket segíteni abban, hogy a nagy webkettes közösség részévé váljanak? Egyáltalán jó-e az a társadalomnak, hogy az internet közösségi szolgáltatásai révén napjainkban úgy szaporodnak a szerzők, mint a nyulak?
Nagyjából és egészében ezeket a kérdéseket boncolgatták, vagy boncolgatták volna, a szerdai Inforum sajtóbeszélgetés résztvevői: Lendvai Zsófia szerzői jogi szakértő, Mezei Károly, a GameStar újságírója valamint Pierrot, akit feltételezhetően nem kell bemutatni, most viszont nem véletlenül elsősorban játékfejlesztőként aposztrofálták (ezt az arcát talán kevésbé ismerik: ő állt a szép emlékű Jumurdzsák gyűrűje című magyar kalandjáték mögött). Az átfogó véleményformáláshoz tehát látszólag adott mindenki: van jogi szakember, heavy user, profi szerző és egy moderátor is (a fixtévés Fekete Zsombor), aki több-kevesebb sikerrel próbálja a medrében tartani a beszélgetést.
A mindenható Commodore
Az egész a Commodore-ral kezdődött évtizedekkel ezelőtt – a cég az otthoni számítógépes játékkultusz mondhatni ősatyja volt, amikor a nyolcvanas években a játéktermek mesés, szórakoztató világát a tévék – idehaza jobbára Videoton Super Color, netán Color Star – képernyőjére varázsolta. A C64 – részben, mert egy ideig COCOM-listás, azaz itthon rendkívül nehezen hozzáférhető áru volt – a televíziózás hőskorának fílingjét hozta vissza az öregek számára, akik gyerekkori emléküket idézhették, amint a meccset a házmester tévéjén követte nyomon a fél háztömb (az a család, amelynél az „ősidőkben” Commodore gép volt, általában mindig hangos volt a gyerekzsivajtól). A fiatalok számára azonban egy egész más érzést hozott el a játék, egy új korba vezette be őket, bár erről akkor ők még aligha tudtak. Néhányan máig nem tudnak.
A játékimádat köré hamar szerveződni kezdtek a közösségek, egyre többen akadtak, akik nem csak élvezték, de gyártották is a játékokat, létrejöttek az első demo-scene partik, melyeken az újdonsült szerzők büszkén mutogathatták programjaikat az érdeklődőknek és más csapatok tagjainak. Az itt megforduló játékfejlesztők igen jelentős része ma már profi a szakmában, és neves fejlesztőcégeknél dolgozik – leginkább külföldön.
Az ilyen partikon mellesleg tömegével cseréltek gazdát a kazetták, később a mágneslemezek, majd a PC-s korszak eljövetelével a CD-k – a világ legtermészetesebb dolgának számított a programkínálat megosztása. A mai torrenthálózatok első csírái voltak ezek: „Megvan a Last Ninja Remix? Adok érte Bard's Tale 3-at! Mindkettő kétlemezes”. A jóhiszemű cserebere után aztán a kilencvenes évek elején jöttek a vadkapitalista szemléletű cégek, melyek szemrebbenés nélkül árulták a warezt azoknak, akik nem jártak ilyen partikra. Az akkori „vállalkozók” közül egyébként sokan ma is sikeres üzletemberek. Olyanok, akik, mit tesz Isten, szoftverek – ezúttal már legális – értékesítéséből élnek, így a warez elleni küzdelem élharcosainak számítanak.
A Commodore-korszak tehát elindított valamit: fiatalok tömegét vezette be a számítástechnika világába, gyakorlatilag a szórakozás, a játék által, így az otthoni PC-s korszak hajnalán már tízmilliók álltak készen az új világ felfedezésére. Egy mai szemmel rendkívül primitívnek tekinthető számítógép segített tehát hozzá sokakat ahhoz, hogy a modern PC-k interfészét átlássák, a programok közt és az interneten otthonosan navigáljanak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
