HoloLens élménybeszámoló

A Microsoft egyik legmenőbb eszközére a Star Wars klasszikus jelenete óta vártunk. A fejlesztések biztatóak.

Első benyomások, bootolás

Kevesebb, mint egy perc telt csak el, az embléma eltűnt, helyére apró 3D grafika került - három kis egyszerű hegy, csak néhány vonalból állt. A felirat jelezte, hogy a HoloLens feltérképezi a környezetet. Aztán a varázslat elkezdődött. A szoba szkennelése (Spatial Mapping) tényleg hasonló ahhoz, amit a videókban lehet látni. A fényből készült háromszögek elkezdik lefedni a tereptárgyakat velünk szemben. Azért vannak különbségek is. A háromszögeket nem töltik ki kisebb kék alakzatok, mint a promóciós anyagokban, csak a körvonalak, fehér fényből gyúrva.

Hirdetés

A teljes folyamat nagyjából fél percig tartott. A háromszögek oldalai 5-10 centisek lehettek. Ez több mint elég ahhoz, hogy a rendszer felismerje a falakat, bútorokat és más tárgyakat a szobában, viszont az így kapott alacsony felbontás másra nem igazán alkalmas. Azt sajnos nem tudom, hogy ezt csak a készülék 3D térben történő koordinációjához használja, és létezik ennél precízebb, magasabb felbontású környezeti feltérképezési lehetőség, vagy ezeket az információkat kapják meg az alkalmazások is.

bloom gesztus
bloom

Az eligazításon arra kértek bennünket, hogy először az Origami alkalmazást próbáljuk ki, aztán utána szabadon felfedezhetünk, bár felkészítettek arra is, hogy sok alkalmazás ekkor még egyáltalán, vagy nem megfelelően működik. Szóval véget ért a szkennelés, megjelent a start menü a levegőben, egy fix helyzetben, pont előttem. A HoloLens interakció nagyjából úgy működik, mint az egérrel történő kezelés - van egy mutató, amit fejmozgással irányíthatunk, a korábban megtanult légfogással pedig kattinthatunk. A megszokott módon van "mouseover", kattintás animáció, sőt a hangok is a helyükön vannak.

Ahogy említettem, a mutatót nem szemmozgással, hanem a fej forgatásával lehet vezérelni. Ez mindig a „képernyő” közepén található, egy apró kört formál. A légfogást szinte bárhol csinálhatom a testem előtt, remekül működik, bár a mutatóujjam hajlítgatása kevés, határozottnak kell lenni, és hozzáérinteni a hüvelykhez. Ha jól csináljuk, az érzékelés kiváló.

Origami alkalmazás
Origami alkalmazás [+]

Zöldfülű, azaz frissen végzett Holografikus Akadémistaként engedelmesen az Origami app felé fordítottam a fejem, míg középpontba került, majd kattintottam (vagyis légfogtam az ujjammal). Az alkalmazás egy holografikus kockával indul, ami többé-kevésbé középen is marad, de tapad a földhöz, elakad a falban és az asztalokban. Szóval úgy fordultam, hogy fel tudjam tenni az asztalra, majd alkalmaztam a légfogást.

Ez volt az első alkalom, hogy alaposabban megvizsgálhattam a virtuális dolgokat. Azt hiszem, a Microsoft jól döntött, amikor „hologramnak” nevezte ezeket. Pontosan úgy néznek ki, ahogyan ezt Star Wars rajongóként az ember elvárja. Tökéletes illúziója a 3D tárgyaknak a térben. Ugyanakkor soha nem keverjük majd össze a HoloLens hologramjait a valódi tárgyakkal, ugyanis alapvető különbség van köztük: a hologramok fényből készülnek. A valódi dolgok visszaverik a fényt, és nem világosak egy sötét szobában (kivéve a lámpákat és néhány trükkös fényforrást... azt hiszem elkalandoztam). A hologramok viszont fényből vannak, és ez a fény nem verődik vissza a körülöttük lévő valódi tárgyakról, azoktól elkülönülnek.

Ennyiben egyébként ki is merül az R2-D2 által Kenobi barlangjában vetített kép és a HoloLens közötti hasonlóság, ugyanis a HoloLens lenyűgöző. A hologramok pontosan ott vannak, ahol lenniük kell. Mozgathatom a fejem, ezek ott maradnak, ahova pakoltam őket. Én magam is körbesétálhatok, megnézhetem minden irányból. Még ugrálni is lehet (tényleg kipróbáltam, valószínűleg idiótának is néztek a többiek), a hologramok a helyükön maradnak, nincsenek hibák, meg sem rezdülnek. Nagyon is szilárdnak, egységesnek tűnnek, alig, vagy egyáltalán nem látszanak át – ez természetesen nagyban függ a fényerő beállításaitól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények