HoloLens élménybeszámoló

A Microsoft egyik legmenőbb eszközére a Star Wars klasszikus jelenete óta vártunk. A fejlesztések biztatóak.

Böngésző, fotók, értékelés

Először egy szivárványt tettem le a földre, két-három méterre magamtól, aztán másodikra egy holografikus űrsisakot helyeztem társam fejére, aki a kanapén várta, hogy sorra kerüljön. Könnyedén sikerült mozgatni, forgatni, illetve ekkor már átméretezni is a fejfedőt, hogy illeszkedjen az illető nyakára. A hologram tökéletesen eltakarta a fejét, egyáltalán nem láttam az arcát – egészen addig, míg meg nem moccant, így már a fél feje kilógott. Körbesétáltam, minden irányból megfigyeltem. Ha az ugrálás során hülyének néztek, akkor most még furábbnak tűnhettem, ahogy a futurisztikus szemüvegemmel ámulva jártam körbe (bocsi!).

Hirdetés

Egy dolgot nem próbáltam ki: nagyméretű hologramokat pakolni a térbe. Talán túl sokat ültem a monitor előtt eddigi életemben, de valahogy nem állt rá az agyam, hogy a technológiával akár ember nagyságú, vagy még nagyobb tárgyakat is létrehozhatok. Képzeljük csak el ezt a megoldást egy divattervező, vagy tervezőmérnök kezei között! Ahogy valós időben, valós térben és valós méretben láthatja a munkáját. Elképesztő.

Az asztal mellé tettem egy apró balerina hologramot, le a földre. Ezután körbejártam az asztal körül, ami kitakarta a táncost, mintha csak valódi volna. Vagyis csak többé-kevésbé. Ahogy ezt az elején is írtam, a terület feltérképezése csak elnagyoltan történt meg, ez pedig rossz hatással volt a takarásra. Kétségtelenül ez volt a leggyengébb pontja az élménynek.

Azzal is játszottam egy kicsit, hogy letakartam a mélységérzékelőket. Oldalanként 2-2 ilyen szenzorral szerelték fel a HoloLenst. Először csak az egyikre tettem rá a kezemet, az érzékelés stabil maradt. Kettőt letakarva azonban már nem működött, a rendszer újra próbálta szkennelni a környezetet.

Kipróbáltam az Edge böngészőt is, ami 2 dimenziós ablakban működött. A linkek kijelölése, a navigálás megfelelő volt. Az apró betűk azonban nem voltak tökéletesek, zavaró szellemkép látszott ezeknél. Utólag jöttem rá, hogy amiatt lehet, mert nagyon erős szemüveget hordok, ráadásul több mint 1 dioptria különbség van a két lencse között. Sajnos ott és akkor nem jutott eszembe, hogy becsukjam az egyik szememet, és úgy is megnézzem a betűk olvashatóságát. Az oldalak görgetése egyszerű volt, hasonló a tárgyak mozgatásához, vagy az átméretezéshez. És már ki is futottam a rendelkezésre álló időből, de azért még gyorsan kipróbáltam a Photos alkalmazást. Itt is kétdimenziós megoldásra számítottam, nagyobbat nem is tévedhettem volna!

Az egész úgy indult, mint a böngésző. Kiválasztottam a start menüből az alkalmazást, elhelyeztem a térben, aztán használni kezdtem. A HoloLens újdonsága, hogy közelebb tudok lépni a dolgokhoz, vagy akár körbe is járhatom őket. Pontosan ezt tettem. Azt akartam ellenőrizni, hogy mi az a pont, ahonnan a látószög limitációja már akadályozza az élményt. De ahogy közelebb kerültem, ezt a szándékomat egy pillanat alatt elfelejtettem. Az alkalmazás (bár szemből úgy nézett ki, mint az asztali környezetben megszokott változat) felhasználói felülete háromdimenziós volt. A képek apró árnyékot vetettek, ha pedig oldalról néztem, láttam egy apró rést a fotók és az alkalmazás többi része között. Sőt, ezeknek vastagsága volt! Nem csak egy papírvékony valami a levegőben: az eszköztárnak is volt minden irányban kiterjedése, és az alkalmazás háttere is háromdimenziós volt.

Számomra ez az utolsó alkalmazás volt a megvilágosodás. A többi dolgot nagyjából tudtam előre, hiszen mindent elolvastam, amit csak írtak a HoloLensről. De a saját szememmel látni egy programot 3D-ben, amit amúgy nap mint nap használok a telefonomon és a monitoron - hű. Csak... hű. Közhelyesen hangozhat, de ez volt az a pont, amikor rádöbbentem, hogy ez az eszköz valóban új dimenziót nyit a számítástechnikában.

Velvárt András, -szp-

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények