Bevezető

Bizonyára sokunkkal előfordult már, hogy kisebb-nagyobb kellemetlenségek értek minket a legkülönfélébb fogyasztási cikkek, szolgáltatások vásárlása vagy azoknak használata során. „Ami elromolhat, az el is romlik” – mondja Murphy, ráadásul ez a megállapítás éppúgy vonatkozik a legdrágább szórakoztatóelektronikai termékre, mint – némileg kifacsart értelemben – a hentes hűtőpultján heverő fél rúd parizerre. Ezen íratlan törvény ellen jószerivel semmit nem tehetünk, maximum arra törekedhetünk, hogy a megvásárolt terméket a saját érdekünkben rendeltetésének megfelelően használjuk, továbbá reménykedhetünk, hogy mindezek mellett teljes életciklusán keresztül hibátlanul fog minket szolgálni.

A számítógépek, számítástechnikai alkatrészek hazai piaca számos speciális jegyet hordoz magán. A '90-es évek elején hatalmas növekedésnek induló üzletág egyes szereplői máig nem tudták teljes mértékben levetkőzni a korszakra jellemző vadkapitalista szemléletet, ugyanakkor a vásárlóközönség tekintetében is egyedi helyzet teremtődött pár év alatt: Magyarország ugyanis alighanem a világ élvonalába tartozik az egy négyzetkilométerre eső informatikus szakemberek számában. Ez a két tényező önmagában elég ahhoz, hogy jelentős mértékben megnőjön azoknak az eseteknek az előfordulási valószínűsége, amelyek a fogyasztói közönség és a kereskedők közt olyan szinten elmérgesedett vitás helyzeteket szülnek, hogy legvégső esetben jogerős bírósági döntéssel lehet csak kikényszeríteni a felek megállapodását.

A fogyasztói jogrendszer alapjai

Magyarországon, miként a világ más jogállamaiban, az emberi és állampolgári jogok fejlődésének eredményeként, azokból mintegy kikristályosodva számos jogi norma szabályozza a fogyasztói jogok gyakorlását. Erre elsősorban azért van szükség, mert a fogyasztó az esetek túlnyomó többségében a kereskedőnél rosszabbul informált, kevesebb tapasztalattal rendelkezik, így többnyire csak a használatba vétel során (tehát csak a vásárlás után) bizonyosodhat meg arról, hogy a termék vagy szolgáltatás megfelel-e annak, amit állítottak vagy amit ő maga feltételezett róla. A fogyasztó a vásárlás pillanatában tehát általában kiszolgáltatott helyzetben van, ezt a kiszolgáltatottságot kell ellensúlyoznia többek között a fogyasztóvédelmi szervezeteknek és jogrendszernek.

A hazai szakigazgatási ág közel 150 – anyagi, illetőleg eljárási szabályokat rögzítő – jogi normát foglal magában. Természetesen senkitől nem várható el, hogy ezeket betűről-betűre ismerje, ugyanakkor a kereskedőknek alapvetően érdekükben állhat megfelelni ezeknek a szabályoknak, ugyanis a sorozatos vagy kirívó mértékű szabályszegés nem csak bírságolási eljárásokat eredményezhet, hanem előbb-utóbb a fogyasztók bizalmának elvesztéséhez is vezethet, ami hosszú távon egészen biztosan a vállalkozás gazdasági érdekei ellen hat.

Fontos tudni, hogy a számítógépek, számítástechnikai alkatrészek piacát nem szabályozza semmilyen, csak erre az üzletágra érvényes speciális rendelet, így a piac szereplői között létrejött tranzakciókra ugyanazok a jogi kitételek vonatkoznak, mint bármely más polgári rendtartásban lévő fogyasztói szerződésre.

Cikkünk készítése során a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség illetékesén kívül igyekeztünk kikérni a fontosabb piaci szereplők, köztük kereskedők, nagykereskedők, szervizesek véleményét. Sajnálatos módon az általunk kiválasztott kiskereskedők egy kivételtől eltekintve gyakorlatilag nem reagáltak megkeresésünkre, így fontos kiemelni, hogy a cikkben szereplő jogértelmezések többnyire csak az egyik (fogyasztói) oldal álláspontját tükrözik. Hangsúlyozzuk, hogy oldalunk nem kívánja eljátszani az önkéntes bíróság szerepét, ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy a kereskedői oldal sem alkalmazhatja a jogszabályokat öncélúan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!