Forever, ahogy a szervezők látják

Nem jellemző, hogy a klasszikus kalendáriumok hemzsegnének a demoscene partyktól, hiszen a műfaj csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Valakik tehát egyszer elkezdték ezt is (és nagyon jól tették), a Forever múltjáról és terveiről az egyik jelenlegi főszervezőt, Wotnaut faggattam:

Mikor indult a Forever, kik szervezték az elsőt?

Az „első kiadás” 2000-re esett. Két szlovák scener, Ellvis és CVM olyan partyt kerestek, mely nem esik túl messze tőlük, és egyet sem találtak. Ezért úgy döntöttek, hogy megszervezik a sajátjukat. Ellvis szereti idézni, amint CVM feltette a kérdést egy IRC csatornán: „Hé, emberek, akartok egy partyt?”. Az ő ötletük volt az is, hogy multiplatformos legyen, szívesen fogadva minden 8 bittert (szerk: 8 bites platformokkal foglalkozót). A vicces az volt, hogy egyikük sem volt tapasztalt hasonló események szervezésében. Tájékozatlan lelkesedésük idővel gyengén tájékozott pánikba fordult, de a dolgok szerencsére már túlságosan előrehaladtak ahhoz, hogy a partyt csak úgy le lehessen mondani. Aztán a végére jól jöttek ki belőle.

[+]

Miként fejlődött a rendezvény az idők során? Mekkora volt kezdetben, és melyik alkalommal lehetett a legnagyobb?

Az első Foreveren talán 60 látogató lehetett ott, az utóbbi hét-nyolc évben jobbára 70-100 között mozog a jelenlévők száma. A legnépesebb alkalommal körülbelül 110-120-an lehettünk, de hogy ez melyik évben volt, azt nem tudom felidézni, hiszen az idei már a 16. rendezvényünk.

[+]

Nem a múltnak élünk, inkább a rendezvény jelene és a jövője érdekel bennünket, így mindig inkább azzal vagyunk elfoglalva, hogy a következő évben min tudnánk javítani. Az első partyt még bérelt kivetítővel és házi hangfelszereléssel csináltuk végig, még mikrofonunk sem volt. Most már van egy szolid eszközkészletünk, melynek java részét kifejezetten a találkozóhoz vásároltuk. Épp idén mondta nekem Pol (szerk: ő is szervező szaktárs), hogy: „Tudod mit, ezeket a hangszórókat és az erősítőt csak évente egyszer, a Foreveren használjuk. Nincs elég helyem hozzá.” Ugyanez van az én keverőpultommal és a vezeték nélküli mikrofonokkal, meg egyéb színpadi kellékekkel, amit minden szervező használ.

Azt hiszem – ha már a rendezvény fejlődéséről kérdeztél –, az egyik legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy mennyire megszerettük mindannyian. A semmihez közelítő költségvetéssel csináljuk (a belépőnk ára ötöde a Revision Partyénak), csak azért, hogy lássuk, hogy szórakoznak rajta az emberek. Ez a motivációnk és jutalmunk is egyben, ami pedig nagyszerű, hogy ezt a közönség is felismerte. Hozzám legalábbis 20-30 ember jön oda a party végén, hogy kezet rázzon velem és azt mondja: „Köszönöm, viszlát jövőre!”. Számomra ez elég ahhoz, hogy (ismét) elkészítsem a programot és ceremóniamesterként térjek vissza a Forever következő „kiadásában”.

Szintén fontos dolog az utódlás. A Forever mindig kollektív gyermekünk volt, ezért aztán felelősséggel viseltetünk a jövője iránt. Ezért mikor Ellvis és CVM úgy érezték, hogy nem tudnak tovább foglalkozni a partyval, akkor mindent megtettek, ami tőlük telt, hogy a területüket a lehető legsimábban adják át. Ugyanez a helyzet CreaMD-vel, aki 16 év után tette ugyanezt. Egyikük sem hagyta magára a csapatot, míg meg nem találták a megfelelő utódot, és meg nem győződtek róla, hogy az új fiú tudja a dolgát. Ellvis és CVM máig visszatérő látogatók, és azt hiszem ezzel CreamD is így lesz.

Miért épp Horná Súča?

Eredetileg a partyt Trenčínben, egy közeli városban tartottuk. Csakhogy néhányszor megesett velünk, hogy hiába szerződtünk le a helyszínre, a tulajdonos az utolsó pillanatban visszalépett. Horná Súča csak pár percnyire van a várostól, és mivel egy kis falu, ezért kevésbé lefoglalt, a hely tulajdonosa örömmel adja ki nekünk a helyet, minden évben ugyanakkor. A helyszín kiválasztásában nagy szerepe volt annak, hogy egyszerűen közel volt, az utóbbi években mégis a külföldre költözöttek igen messziről (pl. Berlin, Stockholm, Kuvait) látogattak ide vissza.

[+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!