Amikor kétszer keresünk egy filmmel
A crowdfunding, azaz a közösségi finanszírozás egyik legsikeresebb területe a film; tucatnyi projekt megvalósulását segítették a támogatók a Kickstarteren, Indiegogon és társaikon keresztül. Nem árt azonban egy pillantást vetni például a Kung Fury, illetve a más, sikerrel finanszírozott filmek titkaira, mielőtt magunk is producernek, rendezőnek állnánk.
Bár közhely, az internet megváltoztatta a hétköznapokat, az üzleti életet és minden mást is. Ma már a finanszírozásra is az internet kínálja a legrugalmasabb lehetőséget és tucatnyi elkészült film illetve sorozat bizonyítja, hogy nem csak aprópénzért nyúlnak ilyenkor a zsebükbe az emberek. A Kickstarter, az Indiegogo, a RocketHub és a többiek megteremtik a lehetőséget, hogy szinte bárki előálljon az ötletével és „kalapozzon” a megvalósítására. A közösségi finanszírozás segít, hogy sok kicsi sokra menjen és ennél fogva olyan projektek is sikerrel megvalósulhatnak, amik csak egy réspiacot céloznak, nem keltenék fel a profi befektetők érdeklődését.
Csupán dióhéjban: a közösségi finanszírozás alapvetően annyiban tér el a hagyományos befektetéstől, hogy a támogató nem lesz a projekt (rész)tulajdonosa. Ha az ötlet megvalósul, akkor valamiféle előre megállapított jutalomban részesül csupán (ez lehet a termék egy példánya, kegytárgy, egy vacsora a készítőkkel vagy egy szerep a készülő videóban, játékban vagy filmben). Szolgáltatótól függ, hogy a felajánlott összeget (pledge) mikor és hogyan emelik le a bankkártyáról, hogy sikertelen projekt esetén visszajár-e a pénz, illetve hogy milyen kezelési költségek merülnek fel. A lényeg, hogy bárki a világ elé tárhatja ötletét és pénzt kérhet a megvalósítására.
Hogy tényleg elég-e pusztán egy jó filmötlet, az kétséges, hiszen a projekt menedzselése hasonlóan embert próbáló feladat, mint a hagyományos produceri munka. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a jó ötlet, a jól megválasztott célközönség, a megfelelő szolgáltató és ikonikus személyiségek mind hozzájárulhatnak a projektek sikeréhez. Nézzük, hogy mely produkciókat milyen fogások segítettek sikerhez.
Kung Fury, a humoros retro-recept
Az egyik legfrissebb siker a témában a Kung Fury, ami egy svéd producer és szerző, David Sandberg és a Laser Unicorns csapat projektje. A 31 perces rövidfilm nagyon sportszerűtlen módon mindent megcéloz, amire vevő lehet a mai 35-50 éves korosztály, amennyiben élete aranykorának a 80-as éveket érzi. Azoknak a verekedős-lövöldözős-autós-rendőrös filmeknek állít görbe-tükrös emléket, melyek tucatszám készültek akkoriban és itthon mosott VHS-kópiák formájában találkozhattunk velük leggyakrabban. Akkoriban nem volt probléma, ha a főhős lehetetlen trükkel vágta ki magát szorult helyzetéből és az sem jelentett gondot, ha a sztori nem túl logikus vagy kidolgozott. A Kung Fury sztorija a hagyományosnál sokkal szellemesebb és sikerült a régi filmek ellentmondásos jellegzetességeit is szórakoztatóan parodizálni.
A filmben feltűnnek a kor ikonikus kellékei (arcade játékgépek, PC korszak előtti számítógépek, gettó blaszterek, dínók, szuper autók) és a főgonosz maga Hitler, annak ellenére, hogy a történet 1985-ben játszódik. Egyértelműen rátalált az alkotás a célközönségére, amiben nem kis szerepe lehetett annak, hogy április óta megtekinthető a True Survivor videoklip, melyben David Hasselhoff énekel. A látványvilág a kor képi-technológiai eszközeire hajaz, ennek szellemében bár a Canon EOS 5D Mark III és Sony FS700 kiváló képminőséget nyújthatott, a hangulatot mégis a VHS szalagok, illetve magnók hibáira jellemző képi effektusok határozzák meg. Nem lőjük le a történet poénját, aki szívesen emlékszik a 80-as évekre, annak „kötelező” az ingyenesen megtekinthető Kung Fury.
A kitűzött 200 000 helyett mintegy 630 000 dollár jött össze a filmre, ami soknak hangzik, de tekintettel arra, hogy gyakorlatilag minden jelenet zöld háttérrel és rengeteg utómunkával (CGI) készült, ez nem túlzó. Érdekes, hogy a támogatók miket kaphattak a pénzükért a szokásos BLu-ray/DVD, poszter és póló variációktól eltekintve: hatszáz dollár fejében menekülő statisztaként vagy gengszterként tűnhetett fel a vásznon bárki, kétezer dollárért egysoros szerepeket is lehetett vásárolni a filmben, tízezerért pályáztatták a főhős megbosszulandó társának szerepét és voltak társproduceri pozíciók is, érdemes böngészni a kampány weboldalát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
