Magyar diákok a kerítés belső oldalán

A Fazekas gimnázium robotikai csapata kiemelkedő sikerrel szerepelt egy amerikai robotépítő világversenyen. A részletekről Koren Balázst, a csapat mentorát kérdeztük.

Kezdjük a végével: milyen volt a Fehér Házban?

Hihetetlen élmény volt bent lenni a Fehér Házban, amit az ember eddig csak filmeken látott. Ivanka Trump meghívta a csapatot. Ilyenkor eltölti az embert az érzés, hogy valami különleges dolgot sikerült teljesíteni, hogy ilyen kiváltságban lehet részünk. A Fehér Ház tényleg olyan, mint a filmekben, a volt amerikai elnökök relikviái, használati tárgyai találhatók minden sarkon. Kennedytől, a Lincoln család által adományozott portrétól egészen Obama személyes étkészletéig. Roppant fura volt megtapasztalni, hogy a kerítés belső oldaláról néztük a turistákat, akik fényképezték az épületet – nem sokkal korábban mi is ezt tettük, és nem gondoltuk volna, hogy egy nap múlva a másik oldalra kerülünk.

Középen a győztes Team Hungary
[+]

Három csapat kapott meghívást, az amerikai csapat, mint hazaiak, az afgán csapat, akik különös történetük folytán az egész verseny kuriózumának számítottak, illetve mi, akik megnyerték a versenyt. Összefoglalva: csodálatos pár óra volt – bár sajnos a túrát félbe kellett szakítani, a végén már sietnünk kellett, hogy elérjük a repülőt. Amit végül sikerült, és már mindenki itthon van.

Akkor most térjünk vissza a legelejére, már csak azért is, mert amikor a beszámolót írtam a győzelemről, nem volt könnyű összeszedni az információkat. Kérlek, mutasd be a csapatot, illetve meséld el azt, hogy miképpen jött létre ez a mostanra világhírűvé vált robotikai „szakkör” – ha nevezhetjük így.

A ma RoboTeam nevet viselő csoportot Karsai Zsuzsanna műhelyvezető indította el 2003-ban, akkor még LEGO Robotokra fókuszálva, céljuk az volt, hogy a diákok részt vegyenek az FLL (FIRST Lego League) által szervezett nemzetközi robotikai csapatverseny angliai regionális fordulóján. A LEGO robotokra azért esett a választás mert már jó ideje futnak e témában diákversenyek, jól kidolgozott és bejártatott infrastruktúrája van, képzésre kiváló, és a gyerekek könnyen meg tudják mérettetni magukat versenyeken.

A csoport sikeres volt már a kezdetektől fogva, szép eredményeket értek el e területen. A szakkör nyitott, bárkit szívesen várunk, aki érdeklődik, akár még a Fazekasba sem kell járnia. Az FGC-n indult csapatban is van egy ilyen tagunk, aki nem iskolánk tanulója. A hétköznapokban, amikor nem épp versenyre készül a csapat, a fókusz természetesen a robotépítés, a programozás, a programozás gyakorlása – a Morgan Stanley szponzora a szakkörnek, segítségükkel Bácsi Sándor (BME) oktatja a gyerekeket, méghozzá igen magas színvonalon: a 14-15 éves diákok már komoly programozási munkát végeznek, igaz, célirányosan, a robotikát a fókuszban tartva. Így Karsai Zsuzsanna és Bácsi Sándor közösen készítették fel a csapatot az FGC kihívásaira..

A mostani versenynél különlegességnek számított, hogy egyedülálló módon két magyar csapat is indult: a balatonalmádi diákok az ország képviseletében Team Hungary néven, a Fazekas csapata pedig Team Europe-ként, a kontinens nevében. Hogy jött létre ez a furcsa helyzet?

Ennek az egyik oka, hogy Magyarországon eddig nem volt ilyen típusú robotverseny, vagyis nincsen hazai selejtező, előverseny. Így az történt, hogy a balatonalmádi csapat egyszerűen csak jelentkezett magyar színekben az amerikai döntőre, nevezésüket pedig elfogadták. Ezért a RoboTeam lecsúszott a lehetőségről, hogy Team Hungary néven részt vehessen a washingtoni megmérettetésen. Azonban kiderült, hogy a szervezők indítanak különleges, úgynevezett kontinenscsapatokat is. Így a RoboTeam lehetett Európából a Team Europe („presented by Hungary”) – azt nem tudom, hogy miért épp ránk esett a választás, ezzel nem vagyok tisztában, de az bizonyos, hogy a referenciáinkkal nem volt gond.

A delegáció a Capitoliumban, Kossuth Lajos szobra előtt
[+]
A csapat (balról jobbra): Fey Mihály, Molnár-Sáska Zsófi, Koren Balázs (mentor), Karsai Zsuzsanna (műhelyvezető), Martinák Zalán, Kurucz Márton, Umann Dávid, Hervay Bence, Bácsi Sándor (felkészítő)

Ezek után egy igen alapos, minden személyes adatra kiterjedő regisztráció következett, ahol az amerikai szervezők roppant kidolgozottan, lépésről lépésre segítették a folyamatot. Ezek után küldték el azt az egyen robotépítő-készletet. Ezt nem adták ingyen, kemény pénzbe került, ráadásul fel kellett készülni a kiutazás és az előmunkálatok, a fejlesztés egyéb költségeire is. Mindez nem kis feladat volt, mivel az iskola ezt saját forrásból nem tudta finanszírozni, így a szakkör vezetőnek és a szülőknek kellett a forrás előteremtését valami módon megoldani. Amint a részvétel biztossá vált, egy intenzív szponzorkeresés indult meg, sőt még a közösségi finanszírozást is bevetette a csapat. Ez végül sikerrel járt, nyolc-tíz cég is a projekt mögé állt, sikerült előteremteni a pénzt. Az amerikai szervezők mindenben segítették a csapat felkészülését, de semmit nem adtak ingyen. Szállást a verseny idejére kedvezményesen biztosítottak, ugyanígy étkezést is, de ezek költségeit a csapatoknak kellett állni. Mivel repülőjegyet csak úgy tudtunk venni, hogy egy nappal korábban érkeztünk ki (ami egyébként nagyon hasznos volt az átállás miatt), így még egy extra éjszakára szállást is kellett foglalni a 9 fős delegáció számára.

És hogy zajlott maga a verseny?

A First által szervezett versenyek esetén a feladatmegoldások általában valamiféle globális probléma megoldása köré szerveződnek, ez az elvi alap. A First Global Challenge idei feladata az édesvíz egyre komolyabb veszélyeztetettségéhez kapcsolódott. Egy modellszerű pályán két falu található, melyek célja, hogy a közöttük húzódó folyó vizét megtisztítsák, tartalékokat képezzenek belőle, illetve védekezzenek az áradások ellen.

A falu lakóit a robotok alkották, a vizet különböző színű, a minőséget jelző labdákkal modellezték. Így a feladat nagyon leegyszerűsítve az volt, hogy a robotokkal szét kellett válogatni a szennyeződést jelző labdákat a tiszta vizet jelzőktől, tartalékokat kellett létrehozni, illetve meg kellett menteni a lakókat az áradástól. E feladatokra kellett felkészíteni a robotokat.

Ennek első fázisa az volt, hogy az elküldött készletből a csapatoknak teljesen önállóan és a maguk feje után össze kellett állítani robotjaikat, illetve a vezérlő szoftvereket meg kellett írniuk. Mindez elég komplex feladat, hiszen pl. kell válogató mechanizmus, begyűjtési technológia, sőt az áradás elől a robot egy fémcsőre való felkapaszkodással menekül (a két és fél perces menet lezárulásakor a robotnak nem volt szabad a pályát érintenie, ez plusz pontokat jelentett), ezt is ki kellett dolgozni.

A helyszínen egyébként a kissé kalandosan megérkező robotot bemérték, ez azt jelenti, hogy megnézték, hogy csak a megadott alkatrészeket használtuk-e fel, megfelel-e a méretbeli előírásoknak, a megírt alkalmazás képes-e kapcsolódni a robothoz stb. Ha a robot megfelelt ezeknek a feltételeknek, akkor kapott egy matricát, jelölve, hogy a versenyen indulhat. Ezek után előzetes gyakorlás következett, majd a megnyitó utáni nap megkezdődött a verseny.

Ez úgy zajlott, hogy két nap, napi három menetet kellett teljesíteni, mégpedig úgy, hogy hármasával összesorsoltak csapatokat, akik így együtt vették fel a küzdelmet egy másik hármassal a folyó egyik, illetve másik oldalán. A győzelmünk szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy a velünk összesorsolt csapatokkal a verseny előtt nagyon alapos és részletes egyeztetéseket tartsunk. Együtt gyakoroltunk, megismertük egymás robotjait, kidolgoztuk az adott stratégiát, hogy minél zökkenőmentesebben legyünk képesek együttműködni. Habár a RoboTeam szerintem egy fantasztikus robotot épített, e nélkül a közös munka nélkül nem lehettek volna ilyen sikeresek, ennek is köszönhető, hogy nagy fölénnyel nyertük meg a versenyt.

Igen, erre külön ki akartam térni, ugyanis a díjról tudósító magyar beszámolók topikjaiban nem egyszer találkoztam értetlenséggel, hogy micsoda módszer az, hogy a versenytársakat egy csapatba teszik, és együtt kell dolgozniuk.

Ez inkább itthon számíthat csak meglepőnek. Ezen a versenyen pl. vannak adott elvi célok – a folyó és a szennyvíz megtisztítása, tartalékok képzése, valamint a katasztrófahelyzetre való felkészülés – és ebben kulcsfontosságú – mondhatni racionális és morális – elvárás a kooperáció, a kollaboráció. A versenyen, ha például egy adott meccsen a két szemben álló tábor, azaz a verseny végeredményét tekintve hat ellenérdekelt fél együttes erővel teljes mértékben megtisztítják a folyót, azért külön jutalom jár, amit mindenki megkap. Sok oktatási rendszerben ez a hozzáállás teljesen természetes és bevett dolog, hogy egymásnak segítenek a diákok, a kollaboráció már az iskolapadban is előkerül. Nálunk ez sajnos másképp van – gondolj csak arra, hogy az egyébként együttműködésre kész gyerek milyen korán és milyen gyorsan megkapja az iskolában, hogy „ne súgj!”, „ne segíts neki!”, aztán a kollaboráció szándéka és képessége egy idő után „kinevelődik” belőlük. Remélem, hogy ez idővel nálunk is átalakul. Addig a csapatsportokon kívül a robotversenyek remek lehetőségek a kollaboráció tanulására és megélésére.

Azóta történt

Előzmények