Bárkit hívhatnak

Körbefutott a neten az elmúlt napokban, hogy sokan tapasztalták, hogy egzotikus számokról érkezik a telefonjukra hívás. Mondjuk uruguayi, ugandai, szamoai hívószámot jelez ki a készülék (és sok telefon már ilyenkor azonosítja az országkódot és kiírja a szám mellé), amit az esetek többségében esélytelen felvenni, mert olyan rövid ideig csöng ki. Pont ez a lényeg: a csalók arra utaznak, hogy az emberek egy része rutinból rábök a visszahívás opcióra, vagy egyszerűen megöli a kíváncsiság, hogy ki keresi ilyen számról.

A Magyarországról, magyar SIM-ről indított nemzetközi hívások percdíja magas, főleg akkor, ha EU-n kívülre telefonálunk, Európán belülre nem vészes a helyzet, olyannyira nem, hogy már vannak a piacon olyan tarifák, ahol nem különböztetik meg ezeket a hívásokat a belföldiektől, éppen ezért próbálkoznak roppant messzi helyekről intézni a dolgot. Több száz forint is lehet percenként egy ilyen visszahívás díja, Ugandát hívni például a Telekom hálózatából 319 forint, a Telenornál 204 forint, a Vodafone-nál 280 forint minimum. Ez nem azért van így, mert a hazai szolgáltatók nyerészkedni akarnának, egyszerűen annyira messze van a célállomás, hogy több hálózaton keresztül jut el a hívás a megadott számra, ezeknek a használata pedig sokba kerül. A különböző szolgáltatóknál az eltérések abból adódnak, hogy a korábbi forgalom alapján súlyozzák, hogy mennyi hívás megy vezetékes, mennyi mobil és mennyi emelt díjas irányba (ezeknek különböző a végződtetési díjuk) és vonnak egy átlagot, hogy ne bonyolítsák túl a tarifát azzal, hogy X országba a vezetékes ennyi, a mobil pedig amannyi. Sőt, ha egzaktak vagyunk, akkor ezt nem is okvetlenül a hazai szolgáltató határozza meg, hanem azok a közvetítő hálózatok, amelyek a nemzetközi hívásokat egymásnak átadják.

De miért éri meg bárkinek Ugandában, hogy magyar számokról várjon visszahívásokat? A dolog egyszerű, bizonyos országok bizonyos szolgáltatóival lehet úgy szerződni, hogy a nemzetközi hívások fogadásával keletkező operátori bevétel (végződtetési díj) egy bizonyos százalékát a telefonszám tulajdonosa megkapja. Hazánkban is vannak emelt díjas szolgáltatások, de ezeket a számokat nem lehet külföldről hívni, máshol viszont nem veszik ezt olyan szigorúan. Ráadásul ellentétben a hazai gyakorlattal, sok helyen nem csak egy szintje van az emelt díjas hívásoknak, hanem akár több is lehet, a legalacsonyabb lépcső pedig nem is sokkal drágább, mint egy normál hívás. Így aztán hívásonként nem nagy összeg csorog vissza, de az esetek számossága alapján összességében egész tetemes is lehet végeredményben, pláne, hogy a trükközők számítógépes rendszereket használnak, amelyek szőnyegbombázás jelleggel egyszerűen végighívnak egy betáplált számtartományt és fogadják a visszahívásokat, ahol persze nem szól bele a senki a vonalba, sőt. További átverős megoldásokat használnak, például az automata szinte egyből felveszi a bejövő hívást, de olyan hangot játszik be, mintha még mindig kicsörögne a vonal, hogy minél tovább ketyegjen a percdíj a másik oldalon. Van olyan is, hogy az a trükk, mintha megszakadna a hívás, egy halk kattanás után síri csöndet hallani a hívó oldalán, sokan ilyenkor már rutinból nem is nyomnak a hívásmegszakító gombra, csak félrerakják a telefont, ami szépen tartja a vonalat, hiszen a GSM szabvány megjelenése óta az a szabvány, hogy ha az egyik oldalon megszakítják a hívást, akkor az bontásra is kerül (ellentétben a korábbi analóg, vezetékes kapcsolatokkal).

[+]

Az így pénzt szerezni próbáló csalók nyilván tudják, hogy nem lehet a dolgot állandóan csinálni, ezért kvázi országról-országra mennek, előbb-utóbb egyre több emberhez jut el, hogy ne hívja vissza az ilyen számokat (plusz a szolgáltatók is lépnek és tiltják a számmezőket), ilyenkor továbblépnek, keresnek egy új számtartományt egy másik országban, illetve ők maguk is variálnak, másik távoli ország másik szolgáltatójával szerződnek le, más számokról hívva az áldozatokat. Bennünk nyilván felmerült a kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki ezt fordítva szeretné megcsinálni. Bemehet-e bárki egy szolgáltatóhoz azzal, hogy szeretne szerződést kötni és kér vissza pénzt a végződtetési díjakból? Volt erre itthon egyébként publikus példa is, sok-sok évvel ezelőtt a Vodafone-nak volt olyan feltöltőkártyás konstrukciója, ahol az ügyfelek jóváírást kaptak az egyenlegükre, ha másik hálózatból fogadtak hívást, de ez a hazai végződtetési díjak jelentős csökkenése és a Vodafone megerősödése miatt okafogyottá vált.

[+]

Egy nemzetközi hívás felépülésénél rengeteg szereplő együttműködéséről van szó. A hazai hálózat továbbadja annak a szolgáltatónak a hívást, amelyik továbblöki egy központba, ott megint (a hívás iránya alapján) átkerül egy másik szereplőhöz, aztán végül eljut a célországba a dolog és felépül a kapcsolat. Ezek a köztes szereplők (carrierek) is természetesen leszedik a maguk részét a percdíjból, ugyanakkor napi szinten monitorozzák a rajtuk keresztülmenő hívások díjszabását és ha kiugró változást érzékelnek, akkor intézkednek, tiltanak tartományokat, vagy csak jelzik a hívásindító partnerüknek, hogy kénytelenek megemelni az egységárat, mert megnőtt a magasabb díjszabású hívások száma, ami nyilvánvalóan anyagi érdekük nekik is. A dolgot tovább csavarja az a tény, hogy ma már szinte bárki igényelhet akár online is külföldi hívószámot, aminek nem is kell az adott célországban kicsörögnie, viszont felhívni ugyanannyiba kerül, mintha végigfutna az összes hálózati partneren. Ezekkel jobban tudnak keresni a csalók, például ha Magyarországról indul egy hívás, ami végül adott esetben Hollandiában megáll (noha nem is holland a hívószám, csak ott van egy doboz, ami fogadja a hívásokat), akkor egyrészt kisebb a lebukás esélye, mert a köztes szolgáltatókon nem fut végig a dolog, másrészt nagyobb lehet a profit is hívásonként.

Mit lehet tenni?

Az első és legfontosabb dolog nyilván az, hogy egzotikus hívószámokat ne hívjunk vissza. A scammerek szintén nézik ám a statisztikát, ha egy adott operátor hálózatába indított csali hívásokra nem jön elég visszahívás, akkor továbblépnek másik számmezőre, másik országra. Ezen kívül az ügyfelek jelezhetik a szolgáltatójuknak, hogy mit tapasztaltak, ami segíthet abban, hogy minél hamarabb megtegyék az operátorok a szükséges lépéseket.

[+]

A Telenornál a Mobilarena kérdéseire elég részletesen válaszoltak, a hazai leányvállalatnál ugyanis felkészültek ezekre az esetekre, hiszen nem mostanság kezdődött ez a fajta trükközés, aminek beceneve is van, wangiri. A wangiri egy japán szó (ott indult ez a csalássorozat), azt jelenti, hogy "egy csörgés és leteszik", a hivatalos terminológia egyébként IRSF-ként hivatkozik a módszerre (International Revenue Share Fraud), aminek amúgy több ága is van, a wangiri az egyik legtriviálisabb és leginkább elterjedt. A szolgáltatókat tömörítő GSMA-nak van hivatalos állásfoglalása arról, hogy miképp kell ez ellen védekezni, mert a történetben nem csak az ügyfelek, hanem a szolgáltatók is rosszul járnak.

Nem csak a köztes carrier szolgáltatók nézik folyamatosan, hogy miképp alakulnak a hívásforgalmak, hanem a hívásokat indító hálózatoknál is fel vannak készülve. A carrier szolgáltatók általában napi elszámolást használnak, tehát zömmel egy nap után észlelik, ha bizonyos számmezőkre a korábbinál sokkal több hívás érkezik és értesítik a hívásokat kezdeményező szolgáltatót is erről. De ha nem mohó a csaló, akkor direkt olyan számmezőt választ, ami nem durván emelt díjas, csak 10-20%-kal magasabb tarifájú, mint egy átlagos mobilhívás, így több napig is simán tudja művelni a dolgot, mielőtt kiderül, hogy miben mesterkedik.

Ez pedig ilyenkor a megcsörgetős hívásokat kapó, illetve a visszahívásokat indító szolgáltató rendszere sokszor előbb szúrja ki, ha nincs racionális oka annak, hogy miért emelkedik a hívásszám egy külföldi számmező kapcsán (mert lehet olyan oka is, hogy például földrengés történt Tajvanon és sokan keresik a hozzátartozóikat), plusz adott esetben néhány ügyfélpanasz is beesett a témában, akkor tudják tiltani ezeknek a számoknak a visszahívását, így egyébként a saját ügyfeleiket is védik. Sajnos azonban a GSMA-nak egyáltalán nem tagja minden szolgáltató, ezért a központi fellépés elmarad, noha technikai megoldás lenne arra, hogy elvegyék a kedvüket az ezzel a trükkel próbálkozóktól. Az ismert számtartományokról egyszerűen nem kéne az ügyfeleknél végződtetni a hívást, hanem már az operátornál felvehetné ezeket azonnal egy automata, amit bizony ki fognak számlázni a hívó felé. Ezt azonban a GSMA irányelvei sem teszi lehetővé, amelyek szerint egy telefonszámnak a legfontosabb szerepe, hogy mindenhonnan elérhető legyen.

Hogy mekkora veszteséget okoznak a csalók nem csak az ügyfeleknek, hanem a carrier szolgáltatóknak is, arról nincs pontos kimutatás, de nagyságrendek azért vannak. Mintegy 250 ország szolgáltatóit és előfizetőit érinti ez a fajta trükk, több ezer számot használnak megcsörgetésre, becslések alapján egy-egy számról óránként akár több ezer dolláros bevételt tudnak elérni, amíg nem történik meg a tiltás. Egy tavalyi becsült adat már éves szinten több mint 10 milliárdos összegről szól, így nem meglepő, hogy egy csomó informatikai cég fejleszt már olyan analitikai eszközöket az operátorok számára, ami gyorsan észleli a wangirit. Ilyen mondjuk a WeDo Raid Cloud, vagy a Starhome Mach féle Real-Time Anti-Fraud.

Felhasználói szempontból persze az egész történetnek csak egyetlen nagy tanulsága van, hogy ne hívjunk vissza nemzetközi számokat anélkül, hogy nem lenne arról sejtésünk, hogy ki keres bennünket. A jó reflexű olvasóink pedig próbálják meg azonnal felvenni ezeket a hívásokat, mert ezzel okoznak egy kis kellemetlenséget a csalóknak, noha nyilván az automata úgy van beállítva, hogy ilyenkor azonnal bontsa a hívást, de a felépült kapcsolat már bizony pénzbe kerül.

Bog

A cikk elkészültéhez a Telenor szakemberei nyújtottak segítséget.