Az Enterprise 128 története

Egy gép, ami sokat tudott, de még többet késett. A PC letarolta a piacot, hiába a fejlett kép- és hangalkotási képességek.

Történelem

Idén 30 éves a világ egyik legérdekesebb 8-bites mikroszámítógépe, az Enterprise 128. A nagy elánnal fejlesztett gépre túl sokat kellett várni, ez az üzleti bukását is okozta. A megmaradt készlet nagyrészt hazánkban landolt és sokak életét tette szebbé a 80-as évek második felében.


[+]

Mintegy 30 éve, 1985. májusában jelent meg az első Enterprise 128-as gép kereskedelmi forgalomban, de története kicsit korábbra, 1982-re nyúlik vissza. Ebben az évben indult útjára (egyebek között) a Sinclair ZX Spectrum, mely hamar sikert aratott Nagy-Biratanniában és világszerte. A Sinclair példáján és a kecsegtető piaci lehetőségeken felbuzdulva egy hongkongi befektetői csoport tervezőt is kivitelezőt keresett egy új személyi számítógép elkészítésére. Le is szerződtek az angliai Intelligent Software (IS) céggel, akik addig szoftvereket és sakkszámítógépet készítettek. Az IS vezérkara megalapította a Samurai Worldwide céget, melynek vezetésében helyet kapott Robert Madge is, aki technológiai-fejlesztési igazgatóként igen meghatározó formálója volt az új gépnek. Egy 1983-as interjúban Magde elárulta, hogy kezdetben a ZX Spectrum riválisában gondolkozott, de aztán be kellett látnia, hogy mire elkészülnének, addigra üdvöskéjük rég túlhaladottá vált volna. Az ellentétes irányba indultak hát és megcélozták az elképzelhető legjobb otthoni gép eszményét.

A hardver főtervezője Nick Toop volt, aki egy Z80A mikroprocesszor köré szervezte a gépet, egyrészt mert ez egy fejlett 8-bites CPU volt, másrészt az akkori üzleti szoftverek zöme CP/M operációs rendszeren futott, ami megkövetelte a Z80-at. Már ezekben az alap tervekben is 64 KB RAM szerepelt és már ekkor látszott, hogy a minden eddigi mikrogépet megszégyenítő grafikához és hanghoz sajnos nem lesznek megfelelőek a már kapható vezérlőlapkák, ezért egyedi chipek tervezése mellett döntöttek. A Nick névre hallgató videovezérlőt Nick Toop, a Dave hangvezérlőt és memórialapozót Dave Woodfield tervezte.


[+]

Hazai vonatkozású érdekesség, hogy a Videoton 1984-ben megvásárolta a két extra lapkát még nyomokban sem tartalmazó gép licencét és a hazai mérnökök az IS szakembereinek segítségével megtervezték a szocialista blokkban kapható alkatrészekből kivitelezhető Videoton TV Computert, mely maga is megérne egy misét.

Milyen a legjobb mikroszámítógép?

Az Enterprise 128 végül igen színes egyéniség lett, formatervezői (Geoff Hollington és Nick Oakley) kezdettől ódzkodtak a “beige kocka billentyűzettel” koncepciótól és nem annyira az iroda, inkább a nappali számára alkottak. A lapos gépház sötétszürke, az alfanumerikus billentyűk is azok, ám az egyhangúságot zöld váltógombok, kék funkciógombsor és vörös Stop billentyű oldja. A gombok szögletesek és ma talán “low-profile” kategóriába sorolnánk őket, mechanikai szempontból leginkább a Sinclair Spectrum Plus és Sinclair QL billentyűzetére emlékeztetik a felhasználót.

Hirdetés

A kemény burkolat alatt gumi membrán és fóliaérintkező rejtezik, nyilvánvalóan költségcsökkentés céljából. Ritkaság a jobb alsó sarokba épített kurzormozgató botkormány, ami persze praktikus is volt és könnyedebbé is tette a gép megjelenését (érintkezői sajnos ugyanolyan fóliás megoldásúak, mint a billentyűzet esetében). A gép tévékészülékhez vagy (külön vásárolható kábellel) RGB monitorhoz kapcsolható, háttértárként alapkiépítésben kazettás magnetofon szolgált, később lemezmeghajtó. A tervezéskor inkább a belső erősségekre koncentráltak, emiatt már nem áldoztak szabványos hátoldali csatlakozókra (joy, video, soros kapu), a NYÁK- csatlakozókhoz sajnos speciális adapterek vagy kábelek kellettek.


[+]

A Z80A központi egység 4 MHz-es órajele ma, a gigahertzek korában nem túl impozáns, de akkoriban nagyon jónak számított a 8-bites piacon. Egyszerre csupán 64 KB RAM-ot (operatív memóriát) képes kezelni, azonban a Dave lapkába épített lapozó áramkör jócskán tágított a processzor látóterén, 16 KB-os blokkokban a címtartományba lapozva közel 4 MB-ot is képes kezelni a rendszer (később a 320 KB-os bővítés vált általánossá). Nyelvi változattól függően 48 vagy 64 KB ROM (csak olvasható memória) került a gépbe, ebben kapott helyett az igen átgondolt szerkezetű rendszerszoftver (a mai BIOS megfelelője) és egy alap szövegszerkesztő. A BASIC értelmezőt a gép bal oldalába csúsztatható ROM-kazettán mellékelték, ide értelemszerűen más programozási nyelvek és szoftverek ROM-jai is csatlakoztathatók.

Az IS saját BASIC változata az ANSI BASIC standardra épített, létrehozója az IS programozója, Bruce Tanner. Korának, kategóriájának egyik legfejlettebb BASIC nyelvjárása, mely természetesen kihasználta a gép teljes szabad memóriakapacitását. Strukturált programozást tett lehetővé olyan fejlett ciklusszervező és elágaztató utasításokkal, mint az DO... LOOP (WHILE és UNTIL klauzákkal) és a SELECT...CASE. Az eljárások, ciklusok blokkjait a teljes képernyős szerkesztő indentálva listázta, ami nagyon jól olvashatóvá tette a kódot, cserébe egy sorba csak egy utasítást írhattunk. Az elágazások ágai több sorban megfogalmazhatók voltak az END IF és END ELSE révén, szubrutinokat (eljárásokat és függvényeket) definiálhattunk és hívhattunk név szerint, paraméterekkel, és a rutinok saját, lokális változókkal és eljárásokkal is rendelkezhettek. A kivételek (exceptions) kezelése pedig már sportszerűtlenül fejlett megoldásnak számított abban az időben.


[+]

Aki a Commodore 64 vagy akár a sokkal barátságosabb ZX Spectrum BASIC után Enterprise elé ülhetett, az előtt szélesre tárult a programozók paradicsomának kapuja, annál is inkább, mert a fejlett grafika és hang egyaránt látványosan kezelhető volt a nyelv eszközeivel. Említettem már, hogy a memóriában több független programot lehetett tárolni, ezek párhuzamosan futhattak és egymást paraméterezve hívhatták?

Egy kis emulátorral rögzített felvétel a BASIC grafikai lehetőségeiről

Már a nyolcvanas években is meghatározó fontosságú volt a gép számítási teljesítménye mellett a grafika és hang minősége. Az Enterprise főként az előbbi terén volt kiemelkedő, 64 KB-os video memóriája révén 256 szín megjelenítésére is alkalmas volt kis felbontásban. A kép kitölthette a teljes tévéképernyőt is, a felbontás váltott soros (interlaced) leképezéssel a 672×512 képpontig terjedhetett, igaz csak két színnel.


[+]

Képernyősoronként beállítható volt a felbontás és a színek száma, minél több színt használtunk, annál inkább csökkent a vízszintes irányú részletesség. A gép ismerte az attribútum módot is, ahol jellemzően 8×8-as pixelblokkonként volt megadható előtér és háttérszín, ez megkönnyítette a Sinclair Spectrumra írt játékok portolását. Négy csatornás, sztereó szintetizátort tartalmazott, amivel négyszögjelből, burkológörbe megadásával csiholhattunk hangot, amit a BASIC zenei szekvenciák lejátszásával is támogatott. Lehetséges volt hangminta (sample) lejátszása is.

Tíz év 8-bites siker helyett üzleti csőd

A nagyszabású tervből végül is egy igen jól sikerül gép született, ám sajnos elég lassan, az 1983. szeptemberében beharangozott gép 64 KB-os változatának megjelenését 1984. áprilisára tervezték, de csak decemberre jutott el néhány darab az üzletekig. A 128 KB-os változat végül 1985. májusában került a nyugat-európai forgalmazókhoz. A késlekedés alapvető oka az volt, hogy a két speciális chip fejlesztése rengeteg időt vett igénybe, emellett felléptek gyártási és jogi nehézségek is. Nem segített az sem, hogy jogi okokból többször meg kellett változtatni a cég illetve a gép nevét, kezdetben Samurai, majd Elan, Flan, végül Enterprise címkével találkozhattak az olvasók és tévénézők a hirdetésekben. 1985-re a közben megjelent hasonló kategóriájú gépek learatták a piac nagy részét, és ugyanazon évben már kapható volt a 32-bites Atari ST és az Amiga, no és folyamatosan erősödött a PC, ami megpecsételte a cég sorsát. A sorozatos késések miatt a szoftvergyártók is elpártoltak a platformtól, 1987-re is csak közel 50 szoftver volt elérhető a géphez, a kínálat lassan bővült, de sok esetben csak ZX Spectrum és Amstrad CPC átiratokkal.


[+]

1987-ben, a nyugati bukás után jutott el Magyarországra a gép, melyet a Novotrade importált és támogatott (szerviz), megvásárolni a Centrum Áruházakban lehetett, magnóval 16 900 Ft-ért (abban az évben még nem létezett ÁFA). Később hitelre is hozzá lehetett jutni, ám a két forgalmazó cég viszonyának megromlása miatt nehéz helyzetbe kerültek a vásárlók, de komoly önsegítő támogató közösség alakult ki a gép körül. Azóta többféle lemezvezérlő, hardveres ZX Spectrum emulátor és tavaly SD kártya alapú bővítőkártya is jelent meg a géphez.

Hogyan készültek a BASIC értelmezők?

A jelenleg is aktív hazai klubélet egyik legnagyobb vívmánya az az idén megrendezett 30 éves jubileumi találkozó, melyre sikerült meghívni Bruce Tannert, az IS BASIC fejlesztőjét is. A találkozó előkészítéseként a klubfórumon nyitott témában sok kérdést kapott a szakember, aki néhány érdekes részlettel szolgált a fejlesztést illetően.


[+]

Jóval az Enterprise hardver elkészülte előtt meg kellett kezdeni a szoftver oldali fejlesztéseket, Tanner egy eredeti IBM PC-n és Z80 cross-assembler fordítóval dolgozott, a forráskódokat (ahogy akkoriban sokan) 5 ¼-es hajlékonylemezekre mentették. A lefordított kód teszteléséhez egy Z80-as bővítőkártyát építettek a PC-be. Az IS lemezkezelő operációs rendszerét (EXDOS) fejlesztők CP/M alapú rendszereken dolgoztak. A Nick és Dave chipek elkészültéig “drótozott” prototípuson teszteltek, ebből hármat kapott az IS szoftverműhelye, de egyet nem sikerült munkára fogni. Minden teszteléshez EPROM-ot kellett égetni az IS BASIC újabb verziójával, ami mai szemmel elég kényelmetlen eljárás.


A fejlesztők egy 1984-es cikkhez mellékelt fotón (Your Computer, 1984 január) [+]

Ezek a kb. 30 centiméteres, kocka formájú gépek bújtak meg a korai bemutatókon is az asztal alatt. Tanner volt a Videoton TV Computer BASIC fejlesztője is, a magyar gép BASIC-je az IS BASIC alapján készült. A TV Computer kisebb ROM chipeket használt, így sok mindent ki kellett hagyni az értelmezőből, más részeket pedig tömörebbre átírni. Ugyanez a reláció állt fenn a két gép lemezkezelő rendszerei között, az Enterprise EXDOS-ból készült a VT-DOS. Tanner készítette a FORTH interpretert is mindkét géphez, melyre kiemelkedő sebessége miatt büszke is (az IS BASIC nagyon sokat tud, de nem mondható éppen gyorsnak).

Bruce Tanner a 30 éves Enterprise évfordulós ünnepségen, Magyarországon
Bruce Tanner a 30 éves Enterprise évfordulós ünnepségen, Magyarországon [+]

Akinek ennyi nem volt elég az Enterprise 128 nosztalgiából, korabeli sajtómegjelenésekből szemezgethet az IKO honlapján, az Enterpriseforever oldalán pedig találunk jó pár képet a lagutóbbi Enterprise-szülinapról.

Azóta történt

Előzmények