Ezt mondja a kereskedő
Szerencsére az ügyben érintett kereskedés ügyvezetője, valamint a szervizvezető készséggel rendelkezésünkre állt egy beszélgetésre, így volt alkalmunk a másik oldalt is meghallgatni – az ügyet illetően is, meg úgy általában a hazai helyzetről.
Egyikük sem tagadta, hogy a fentebb ismertetett ügy során hibáztak, főleg ami a kommunikációt illeti. Ugyanakkor hozzátették, hogy a vásárló most lényegében találkozott egy garanciális csere folyamatával annak teljes valójában, ami persze egyáltalán nincs jól, de bizonyos gyártók esetében hónapokig húzódnak a bevizsgálások. A vásárló természetesen az esetek túlnyomó részében nem a gyártóval van kapcsolatban, a fogyasztói szerződést nem vele, hanem a kiskereskedéssel kötötte, de itt előjön a magyar szabályozási környezet „határidőtlensége”, és a jogérvényesítési lépcsők konkrét feltételekhez, okokhoz kötése. Ha a fogyasztó egy vitás esetben már beleegyezett, hogy a termék a gyártóhoz menjen felülvizsgálatra, sajnos számolnia kell azzal, hogy az bizonytalan (de általában túl hosszú) ideig tarthat, annak ellenére, hogy őt nem kéne érdekelje a háttérfolyamatok mikéntje.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakértője szerint viszont nem szabad hónapokat várni, két hét elteltével már érdemes elkezdeni rendszeresen, akár naponta érdeklődni. Persze ez sem garantálja, hogy felgyorsul a folyamat, de legalább előbb tudunk a „következő szintekre” lépni, és megpróbálni elállni a vásárlástól, ha pedig minden kötél szakad, jogi útra terelni az ügyet.
Persze, ha egyértelmű, hogy a meghibásodást nem a vásárló idézte elő, és a kereskedő részéről nem merül fel a garanciavesztés gyanúja, akkor nincs miért gyártói bevizsgálásra vagy egyéb szakvéleményre várni, és a 15 napos periódus lejárta után megpróbálni érvényesíteni a szavatossági jogainkat.
Az ügyvezető szerint a közhiedelemmel ellentétben ők sem örülnek annak, hogy a törvényekben nincsenek meghatározva konkrét határidők, továbbá azt is nehezményezik, hogy nincs rendes nemzetközi szabályozás a szórakoztatóelektronikai és a számítástechnikai eszközök garanciáztatási folyamataira a gyártó és a disztribútor/kiskereskedő között. Nem akarnak azzal takarózni az ügyfél előtt, hogy a gyártótól még nem kapták meg a cserealkatrészt, hiszen a vásárlónak alapesetben semmi köze a gyártóhoz, de amíg a hazai és nemzetközi szabályozás ennyire hiányos, a legtöbb kereskedés nem vállalja be, hogy olyan esetben adjon készletről cseredarabot, amikor fennáll annak a veszéllye, hogy a gyártótól majd nem kap semmit, mert az garanciavesztést okozó sérülésre hivatkozik. Az NFH ehhez érdemben nem nagyon tud hozzátenni, de arra a hatóság is figyelmeztet, hogy a vásárló a kereskedővel van jogi kapcsolatban, így alapvetően nem kell érdekelje, hogy a háttérben a kereskedő és a gyártó között milyen kapcsolat van, és a folyamatok mennyi idő alatt mennek végbe.
A kereskedés ügyvezetője elmondta, hogy folyamatosan együttműködnek az NFH-val, de kevés ügy jut el a hatósághoz, és még egy sem került bíróság elé, azaz általában sikerül normális keretek között megegyezni a vitás ügyekben. Komoly gondnak tartja viszont a távollevő felek közötti szerződéskötés esetében alkalmazható 8 napos elállási jog (ami jövőre 14 napra bővül a 2011/83-as EU-s irányelv integrálása miatt) bizonyos eseteit, legfőképpen azt, hogy interneten keresztül vásárolt, de személyesen átvett termékek esetében is el lehet állni a vásárlástól, pedig ez lényegében csak a fizetés módjában különbözik a hagyományos bolti vásárlástól. Sokan ugyanis személyesen vesznek át webshopban megvásárolt terméket, így ugyanannyi lehetőségük lenne megvizsgálni azt, mint hagyományos bolti vásárlás esetén. Ráadásul elég sokan használják ki ezt a lehetőséget arra, hogy néhány napig próbálgassanak valamit (például csúcs VGA egy LAN-partyra), majd visszaküldjék azt a kereskedőnek, sokszor doboz nélkül vagy sérült csomagolásban, hiányzó kiegészítőkkel. Ezeket nehéz újraértékesíteni, vagy elszámolni velük a gyártó felé, ezért ez a kockázat végső soron az árban is megjelenik, ami a szinte korlátlan elállálás lehetősége mellett (és ellenére) a fogyasztónak sem jó. Ez nem kapcsolódik szorosan a cikkben ismertetett ügyhöz, de nagyon sok vitás ügyet generál, ezért fontosnak tartották megemlíteni, amikor a jogszabályi környezet általuk vélt hiányosságairól kérdeztük őket.
Fogjuk meg és vigyétek?
Mint látható, túl sok tanulság nincs, ha csak az nem, hogy ha egy eset kicsit is eltér a megszokottól – amilyenekre az általános folyamatokat kitalálták – akkor bizony fogyasztóvédelmi törvények ide, hatóság oda, felkészülhetünk egy hónapokig is elhúzódó, felettébb idegölő procedúrára, aminek során bizonyos mértékben a vásárló és a kereskedő is ki van szolgáltatva a körülményeknek. Nagyon lényeges, hogy minden dokumentumot megőrizzünk, és lehetőség szerint minden kereskedői választ, állásfoglalást írásban (is) kérjünk, mert így később sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha bizonyítanunk kell valamit.
Ezzel együtt a kereskedőt nem érdemes ellenségként kezelni, általában nem azért tart sokáig egy-egy garanciális javítás vagy csere, mert direkt ki akarnak szúrni velünk, hanem mert a háttérfolyamatok hetekig, hónapokig is eltarthatnak.
Bár a kereskedés hozzájárult nevének közléséhez, ezt mégsem tesszük meg, mert lényegi hozadéka nem lenne, és szeretnénk elkerülni az ilyenkor könnyen sárdobálásba átmenő hozzászólásokat.
