Okostelefon: nekem ez, neked az
Az alábbi írás teljes egészében a szerző véleményét tükrözi!
A BlackBerry az elmúlt alig 2-3 év alatt az okostelefon-piac egyik sztárjából a vacsoraasztalnál épphogy megtűrt egykori kóbor kutyává változott. Az okostelefon kategóriát megteremtő kanadai vállalat túl sokáig vette félvállról az iPhone által elindított változási hullámot, amikor pedig észbe kapott, a szükségesnél jóval lassabban vitte véghez azt a folyamatot, ami mára a BB10 operációs rendszert, az arra épülő készülékeket, no meg egy jóval karcsúbb (és tovább fogyókúrázó) szervezetet és a BlackBerry értékesítésének vagy feldarabolásának reális esélyét eredményezte.
A BlackBerry telefonokat használókat a nagyközönség általában néhány nagy, jól elhatárolható táborba szereti beskatulyázni, nem teljesen alaptalanul: információfüggő üzletemberek, állami szerveknél dolgozók, “corporate-rabszolgák” és állandóan csetelő tinik. Ez a kategorizálás nagy általánosságban talán még meg is állná a helyét – bár célcsoportelemzésnek azért kissé túlzás lenne nevezni – de valójában korántsem ennyire fehér és fekete a kép. Jelen sorok írója is sok berrystát ismer, akik más-más ok miatt használják a mai napig a cég termékeit. Van, akit ki lehet kergetni a világból a tapitelefonokkal. Van, akit a régebbi modellek hosszú üzemideje és kézbe simuló formája, elnyűhetetlensége vett meg. Van, aki nem tud élni a fizikai billentyűzet nélkül. Olyan is akad, aki minden telefonon a híres piros LED-et keresi. Megint mások a BBM-re esküsznek. Nagyjából egy, a különböző felhasználói csoportokon átívelő, általános érvényű megállapítást lehet tenni: A berrysek számára a telefon megmaradt az interperszonális kommunikáció céleszközének, és az okostelefónia őket nem az ingyenes vagy egydolláros játékok, a filmezés, a böngészés, a gombtalanság gondtalan és újszerű élménye ígéretével gyűrte maga alá. Pedig régen még a mostanihoz hasonló, fenomenális Hub sem volt, ami a jelenlegi mobilkommunikációban olyan standard kéne legyen, mint a Home gomb.
Jelen sorok írója is emiatt maradt a BlackBerry mellett, pedig senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam én is “felülni a vonatra”, azaz tartalomfogyasztási eszközzé minősíteni a telefonomat. De nem ment, nem megy. Nem tudok, nem akarok 4-5 colos képernyőn, szemet meresztve (ami már amúgy is olyan, amilyen) tartalmat fogyasztani, legyen az böngészés, e-könyv olvasás vagy videózás. Nem hiányzik, hogy borzasztó irányítással megáldott egyperces játékokkal üssem el az időm a buszra várva. Nem akarom állandóan az akkumulátor töltöttségi szintjét kijelző ikont bámulni, és azon izgulni, hogy kibírja-e, amíg hazaérek. Napi 2-3 óra tömegközlekedésen zötykölődés mellett nem akarok egy üveglappal szívni az e-mailek, üzenetek megírásakor.
Mit akarok? Egy megbízható kommunikációs eszközt, ami nem tud “mindent”, ellenben amit igen, azt kiválóan. Gyors szoftvert, fejlett üzenet- és fiókkezelést, kiváló hangminőséget, robosztus felépítést és tartósságot, hosszú üzemidőt, fizikai QWERTY billentyűzetet, használható kamerát, és esetleg valamilyen térképet (nem tragédia, ha nem Google Maps, amíg segít eljutni A-ból B-be). Ennyi az egész. Nem egy hosszú lista, de manapság egyre nehezebb találni valamit, ami ennek megfelelne. Nehéz, de nem lehetetlen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
