Broadband over Power Line
Víz, gáz, villany – már jól megszokott csöveken és kábeleken kígyóznak lakásainkba és irodáinkba. Egy internetkapcsolat kialakítása jelenleg mindenképpen új vezetékek megjelenésével jár együtt, jellemzően telefon- vagy tévékábelek formájában. A széles sávú vezeték nélküli technológiák egyelőre csak apró szeletet tudtak kihasítani a piacból, a dinamikusan terjedő WiFi pedig csak a falakon belüli további kábelezést váltja ki. Hamarosan azonban akár az elektromos vezetékeken keresztül is netezhetünk.
Természetesen egy olyan technológia esetében, amely már vagy egy évtizede számított nagy ígéretnek, és amelynek kapcsán az iménti optimista mondatot is több mint hat éve írták le először, arányosan kell értelmeznünk a „hamarosan” fogalmát is. Sajnos az is biztosra vehető, hogy Magyarország aligha lesz az új technológia úttörői között. A zavartalan működéshez ugyanis a Broadband over Power Line (elektromos hálózaton keresztüli széles sávú elérés, röviden BPL) szolgáltatói oldalról stabil, ingadozásmentes áramszolgáltatást igényel, a nagy sávszélességhez pedig a falakon belül minőségi villanyszerelési munkát – egy a miénknél szerencsésebb történelmi fejlődésű országban nyilván ezek egyike sem ismeretlen fogalom, nálunk viszont sajnos mindkettő az.
Így működik: [1] A beltéri egység – lobbizni fogunk a "villanymodem" elnevezésért – egyik vége közvetlenül a konnektorba, a másik a hálókártyába csatlakozik; [2] a két részből álló CT-csatoló az erősáramú hálózatokon történő adattovábbításért felel; [3] CT-híd: a póznára szerelt gateway a gyengeáramú hálózatra tereli az adatokat, egyben megkerüli a transzformátort, amely egyébként gátolná a jelterjedést; [4] A kicsatlakozási pont elsődleges útválasztóként működik: továbbíthatja az adatokat egy helyi hozzáférési ponthoz (POP) is – kábelen vagy vezeték nélküli kapcsolattal –, de csatlakozhat hozzá akár további 16 CT-híd. (forrás: accessbroadband.com)
Régi és új játékosok
A legnagyobb német áramszolgáltató leányvállalata, az RWE Powerline GmbH 2001-ben nagyjából onnan folytatta, ahol az elődök megbuktak, és esseni székhellyel el is indította BPL-szolgáltatását, amelyet körülbelül félezren vettek igénybe. Ennek a vonalnak már magyarországi ága is volt: az RWE és az Elmű létrehozták a Novacomot, azzal a nem titkolt céllal, hogy a vezetékes távközlési koncesszió lejárta után versenytársa legyen az akkori Matávnak. Az anyacég példáját követve a Novacom is megkezdte a magyarországi villanyinternetes teszteket.
A nagyszabású projekt aztán teljes csöndben, békésen múlt ki 2002 őszén, amikor az RWE Powerline a felmerült technikai problémák és az alacsony érdeklődés miatt beszüntette a szolgáltatást. A Novacomot következő év februárjában a PanTel kebelezte be.
Ez év nyara előre nem jósolt pezsgést hozott a BPL-piacon. Komoly meglepetés lett volna, ha a Google keze nem lett volna benne a dologban – de nincs meglepetés, ugyanis a keresőóriás, amelyről ma már mindent és mindennek az ellenkezőjét is el tudjuk képzelni, ha az internetes terjeszkedésről van szó, épp 100 millió dollárnyira nyúlt bele a BPL-üzletbe. Befektetőtársaival, a Hearsttel és a Goldmann Sachs Grouppal a marylandi Current Communicationst támogatták meg, amely már jelenleg is nyújt elektromos vezetéken keresztüli internetszolgáltatást. A Cinergy áramszolgáltató vállalattal karöltve Cincinnati körzetében ajánlanak alternatívát a DSL vagy kábeles internettel szemben, illetve biztosítanak elérést ott, ahol egyik sem elérhető – áram viszont mindenhol van. Az 1 mbites kapcsolatért 27 dollárt, a 3 mbitesért 35 dollárt kell fizetni havonta.
Alig egy héttel maradt le bejelentésével a Google csoportja mögött július közepén az IBM. A houstoni székhelyű CenterPoint Energy – az egykori Reliant Energy – áramszolgáltatóval közösen augusztus elején 220 otthon bekapcsolásával kezdték meg a villanyinternetes szolgáltatás tesztelését.
A legígéretesebb szövetség azonban a HomePlug szabványt támogató informatikai nagyvállalatoké, ehhez a szövetséghez csatlakozott augusztus végén az Intel és a Motorola is. A csatlakozással egy időben a két vállalat bejelentette, hogy Intellon néven, 24,5 millió dolláros alaptőkével közös chipgyártó céget alapítanak, amellyel a HomePlug-szabványú készülékek gyártóit kívánják támogatni. A szövetség eddigi tagjainak névsorát elnézve – Conexant, Sharp, Sony, RadioShack, a Linksys révén a Cisco Systems, valamint két amerikai internetszolgáltató, az EarthLink és a Comcast – itt valóban olyan pénzügyi és technológiai erő egyesül, amely a jövőben hathatósan formálhatja át a széles sávú internetszolgáltatás piacát. A HomePlug 1.0-s szabvány az eddigi elméleti 14 mbit/s – gyakorlati alkalmazásban legfeljebb 4,5 mbit/s – sebességről jelentősen gyorsult a nemrég bejelentett HomePlug AV (lényegében 2.0) szabvány révén. Andy Melder, az Intellon stratégiai fejlesztési igazgatója szerint az elméleti határ 200 mbit környékén van, ez a valós alkalmazásokban 70-100 mbit/s-os maximális sebességet jelenthet (megjegyzendő: jó minőségű hálózatokon, amilyeneket Magyaroszágon egyelőre nem érdemes keresni).
Még ne mondjuk fel az otthoni ADSL-t
Az erős támogatás és a biztató eredmények ellenére a BPL jövője még sokesélyes. Azt mindenképpen látnunk kell, hogy mennyire apró piacról, egzotikus technológiáról beszélünk. Ennek érzékeltetésére elég csupán az amerikai Szövetségi Hírközlési Felügyelet júliusi felmérésének számait idéznünk: az elektromos hálózaton szolgáltatók az Egyesült Államokban az elmúlt évben 96 ezer fővel gyarapították előfizetőik számát, 2004 decemberében összesen 700 ezer felhasználót számlálva – ezzel szemben a kábelen internetezők tábora 5 millió új felhasználóval 21 millióra duzzadt, a telefonszolgáltatóknál pedig ez a szám 4 millió új DSL-előfizetővel bővülve 14 millió.
Érdekes módon az internetfelhasználók táborában sem mindenki örül a BPL újjáéledésének. A technológiából fakadóan az elektromos vezetéken folyó adatátvitel szélsőségesen ki van téve a hálózatban elkerülhetetlenül jelen levő interferenciáknak – a keretes részben tárgyalt hőskorban épp ebből adódtak a leküzdhetetlen adatátviteli problémák. A folyamat viszont fordítva is igaz, az elektromos hálózat is zavarhat más berendezéseket. És bár ezek a mai háztartási körülmények között szigorú szabványokkal szabályozottak, a BPL-hálózatok jelei az elektromos berendezésekénél jóval alacsonyabb, 0,5 és 30 MHz közötti tartományba esnek – abba, amelyet a rádióamatőrök is világszerte használnak. Hihetetlen, de igaz: a rádióamatőrök tiltakozása az egyik legnyomósabb érv az Egyesült Államokban a BPL ellen, olyannyira, hogy már politikai kérdéssé sikerült dagasztani az ügyet – amely engem arra emlékeztet, amikor idehaza 2002-ben a köztévé kuratóriumában a Magyar Szabadstílusú BMX Szövetség döntött a tévéelnök személyéről (és ezzel most sem a rádióamatőröket, sem a BMX-eseket nem szeretném megsérteni).
Amitől viszont – szemben a felbőszült rádióamatőrökkel – egyáltalán nem tartanak a BPL-szolgáltatók, az a szakemberek által legfőbb riválisnak kikiáltott WiMAX. Bill Berkman, a Google által is támogatott Current Communications elnöke egy nyilatkozatában erre azt a magyarázatot adta, hogy szerinte az elektromos hálózaton szolgáltatók ideális kiegészítői lesznek a nagy területet lefedő vezetékmentes megoldásoknak. A WiFi, majd WiMAX rendszereknek ugyanis antennákra van szükségük, hogy beszórjanak egy teljes nagyvárosnyi területet, majd az adatforgalmat visszacsatlakoztassák saját hálózatukba. És vajon kívánkozhat-e jobb helyre egy magányos antenna a magasba meredő villanyoszlopnál, illetve találhatunk-e kézenfekvőbb megoldást az adatok továbbítására az oszlopokban eleve meglévő vezetékek használatánál?
Szentesi Kálmán
