2018. május 24., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Tech rovat

Idén 90 éves a magyar rádiózás

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A távközlés és a rádiózás kéz a kézben jár. Hosszú út vezetett a Telefonhírmondótól mostanáig. Még mindig sokat hallgatjuk, sőt. Merre tovább?

Rádiós és vezetékes múlt

A történet a szikratávírótól indul: Marconi és Popov fejlesztették tovább a találmányt, mely utóbb már nem csak jelek, hanem hangok továbbítására is használhatónak bizonyult. Az 1910-es és 20-as években világszerte sokasodtak a rádióállomások. A rádiósugárzást megelőzően is léteztek hangtovábbítási kísérletek (vezetékkel), olykor a már meglévő telefonhálózatot felhasználva. Ezen a téren Magyarország élen járt Puskás Tivadar feltaláló Telefonhírmondójával, mely 1893-ban indult – a hangolás annyiból állt, hogy a központostól kérni kellett a hírmondó kapcsolását.

Később önálló, a telefonvonalaktól független vezetékhálózaton adtak és 1900-ra már majdnem 6500 előfizetőjük volt. Ekkor még erősítés nélkül dolgoztak, ami igen magas hangerőt követelt meg a felolvasóktól. A rádiócső (és az erősítő) megjelenésével ez a probléma megszűnt és lehetségessé váltak a helyszíni közvetítések is, a hírmondó már nem csak híreket, táviratokat és felolvasásokat, hanem zenei eseményeket (pl. opera) is közvetített. A szolgáltatás az első világháború alatt a háttérbe szorult, majd lassan új erőre kapott, míg az 1923-as rendkívül intenzív havazás tönkretette a hálózatot. Újjáépítették, de ekkorra már ígéretes rádiókísérletek folytak hazánkban, a hírmondó pedig csökkenő előfizető számmal folytatta működését, egészen 1943-ig.

Magyarország európai viszonylatban szorosan követte a rádiótechnika fejlődését, kísérleti adónk már 1923-ban volt, az ismert LGT dalban is említett bútorszállító autóban kiépített stúdió pedig már 1924-ben működött. A törvényi szabályozás is megszületett, a Telefonhírmondó Rt. nyerte el a sugárzás jogát, nevét Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Részvénytársaságra változtatta. 1925 december elsejével megszólalt a rádió és azóta is szól, kivéve a második világháború időszakát.

Itthon sokáig csak a közszolgálati adók léteztek. A második világháború előtt a Budapest I. és Budapest II. közszolgálati adók működtek, melyek a zűrzavaros háborús időszak, újraszervezés és államosítás után 1949-ben vették fel a Kossuth és Petőfi neveket. A 3. adó (illetve Bartók rádió) üzemszerűen 1970-től működik. Kereskedelmi regionális adókra közel a rendszerváltásig kellett várni, a Danubius, mely az első hazai kereskedelmi rádió volt, 1986-tól kezdte meg működését.

A vezeték nélküli műsorszórásnak vannak szükségszerű hátrányai, gyengeségei: számos adóállomás kell ahhoz, hogy jó minőségben le lehessen fedni az ország területét, a frekvencia kínálat véges, az adók száma pedig korlátozott, egy műsorcsatorna, stúdió üzemeltetése komoly befektetést igényel. A vétel minőségét igen erősen korlátozhatják a domborzati viszonyok, eldugottabb helyeken csak AM adók vehetők, nem éppen zenei minőségben. Az időjárás is számít, és lehetetlen egy műsorcsatornát országosan azonos frekvencián elérhetővé tenni, ezért hosszú autóút során többször is újra kell hangolnunk, ha a megkezdett műsort szeretnénk tovább hallgatni (ezt a gondot az RDS-sel felszerelt vevőkészülékek levehetik a vállunkról).

Vannak ma már épkézláb alternatívák (ezekről alább ejtünk szót), mégis is szeretjük a jó öreg rádiót, még ma, 2015-ben is 5,6 millióan hallgatnak rádiót Magyarországon egy átlagos napon, sőt a hallgatók száma növekszik is. Máig léteznek olcsón kapható vevőkészülék, sőt, sok modern okostelefonban is van FM vevő, utazás vagy manuális munka közben is élvezhető a műsor, helyileg több adó közül lehet választani. Leginkább az autórádiót favorizáljuk (66%), aztán a hagyományos, asztali készülékek jönnek (63%) a népszerűségi listán, majd némileg lemaradva a Hi-Fi (23%) és az okostelefon (19%) jön.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.