Már harminc éves

Az idő múlásával visszatekintve minden szebbnek tűnik, mint amilyen valójában volt. Lassan eléri az életközépi válság korát az a generáció, mely a nyolcvanas évek második felében, a mikroszámítógépek korában kezdte informatikai (és játékosi) pályafutását. Számos azóta kultikussá vált konstrukció jelent meg akkoriban, és sokra valóban inkább csak a régi első élmények kapcsán emlékszünk örömmel, de akadtak mai szemmel is figyelemre méltó gépek. Mind közül kitűnt a Commodore Amiga, az 1985-ben debütált gépcsoda néhány évvel később a magyar kockatársadalomra is nagy hatást gyakorolt.

Az első Amiga, 256 KB RAM-mal és floppy meghajtóval [+]

A Commodore cég az 1982-es Commodore 64 átütő sikere után szerette volna érdemben továbblépve folytatni. Sikerült megszerezniük 84-ben az Amiga Corporation (korábban Hi-Toro) céget, mely még az észak-amerikai videojáték piac bukása előtt kezdte meg egy újgenerációs videojáték platform kifejlesztését. (Az Amiga Corporationt és a hardver lapkák fejlesztését vezető mérnök, Jay Miner emlékére a platform rajongói ma az ő születésnapján, május 31-én ünneplik a Nemzetközi Amiga Napot.)

Miner a kezdetektől egy belül 32, kívül 16 bites processzor, a Motorola 68000-es köré szervezte a platformot, mely akár 16 MB RAM-ot is képes volt megcímezni. Ennyit a legtöbben csak később, a kilencvenes évek közepére tudhattunk magunkénak egy PC-ben, igaz, az első Amiga is csupán 256 KB RAM-mal jelent meg. A körülbelül 7 MHz-es processzor lényegesen gyorsabb volt, mint a 84-ben megjelent IBM AT Intel 80286-osa, inkább a később megjelent Intel 80386-os processzorhoz állt közelebb valós teljesítményben. Annál is inkább, mert 68000-es és a mellé rendszeresített Amiga OS képes volt kontrollált többfeladatos végrehajtásra (preemptive multitasking), azaz párhuzamosan és simán futhatott több program egyidejűleg. Grafikus kezelőfelülettel és egérrel is dicsekedhetett (ez utóbbi alaptartozék volt), pedig az alapmodellnek nem volt része a merevlemez, 3,5 hüvelykes dupla sűrűségű (DD) floppyról indult a rendszer. Az Amiga OS összes erényét csak jó 8 évvel később tudhatta magáénak a konkurens vállalat, a Microsoft operációs rendszere, konkrétan a Windows NT.

Az Amiga beépített ablak- és állománykezelője, a Workbench

A lapkakészlet első változatától erős koprocesszorok kezelték a hangot és grafikát, ami multimédiás szempontból jóval a korabeli gépek fölé emelte a rendszert. Az eredeti chipset grafikus lapkája 320×200-tól 704×576 képpontos felbontásig volt képes dolgozni, a „planar” (bitréteges) üzemmódokban 32 színig, ezeket 4096 elemű palettából lehetett kiválogatni. Ezen felül a hozzáadható volt egy további fényességfelező (HalfBrite) réteg, ami gyakorlatilag 64 színűre finomította a látványt – és a kép még kiválóan animálható maradt. A HAM (Hold and Modify) üzemmódban mind a 4096 szín egyidejűleg használható a képen, de a soron következő képpontra lépve nem fordulhat elő tetszőleges szín, lépésenként csak egy színkomponens (az R, G és B valamelyike) változhat.

A Rambo betöltőképernyője a Commodore 64-en trükközés nélkül elérhető szintet hozza.

Ma, a True-Color videovezérlők korában ez nem tűnik forradalminak, de az akkori konkurenciával összevetve már meggyőzőbb képet kaphatunk. A nyolcbitesek legtöbbje, még a méltán sikeres Commodore 64 is csak 16 színig nyújtózkodhatott (160×200-as felbontás mellett), talán az Enterprise lóg ki a sorból egy kicsit 256 színével (80×256 képpont mellett). Az IBM XT CGA grafikus vezérlőjén négy négytagú színpalettából választhattunk csak, az IBM AT-hoz pedig egy autó áráért vehettünk akkoriban EGA vezérlőt és monitort, hogy 640×350-es felbontás mellett 16 színt használhassunk a lehetséges 64-ből. (Egyébként azóta a CGA-ból demo scenerek sokat kihoztak, de a mindennapi felhasználásban ez akkor alkalmazhatatlan volt.)

Hangok, képek, élvezet

Csodálatos képalkotások , demók és 3D modellek születtek Amigára, emellett a konstrukció lehetővé tette az együttműködést más rendszerekkel is. A videolapka képes volt egy külső videoforrás jeléhez igazodni (genlock funkció), ezért aztán a nagyobb, 1200-as és 4000-es modelleket – az új AGA grafikus lapka átlátszóság-kezelését és a 262 144 színt kihasználva – előszeretettel használták videoszerkesztésre, rátétek és CGI effektusok készítésére.

Az Amiga 4096-színű HAM grafikus üzemmódjával készült grafika [+]

Négy csatornás, alapvetően 8 bites hangot kevert az Amiga Paula hang chipje, minden csatornához 6 bites hangerővezérlővel. A közvetlen memória hozzáférés (DMA) révén a CPU igénybevétele nélkül is tudott működni a hang és persze szoftveres multiplex megoldások bevetésével nyolc vagy több csatorna is kifért a csövön. A hang mintavételezés mintaszélességét gyakorlatilag 14 bitre lehetett emelni két csatorna összedolgoztatásával. Ebben az időben a PC-n csak a csipogóra (buzzer) hagyatkozhattunk, az 1987-ben debütált Adlib hangkártya csak FM szintetizátort használt és az 1989-ben piacra dobott Sound Blaster is csak egyetlen mono 22 kHz-es, 8 bites hangsávot támogatott (legfeljebb FM rádió minőség). Érdemes belehallgatni a bőséges Amiga-zene kínálatba, nem véletlen, hogy ismert zenészek (pl. Wierd Al Jankovic, Calvin Harris, Dick Van Dyke) használták a gépet.

Andy Warhol egyik Amigán készült munkája [+]

1985-ben egy új korszakot nyitott a Commodore a mikrogépek történetében, mikor piacra dobta az első Amigát, melyet utóbb kereszteltek át Amiga1000-esre. A felső kategóriás otthoni számítógép árban jó ezer dollárral az IBM AT alá volt pozícionálva (1595 dollár monitorral), eltalált architektúrája, grafikus rendszere és hangja nagyon nagy sikert hozott a cégnek, az utódmodellekkel együtt több, mint 6 millió kelt el belőle világszerte, főként Nyugat-Európában volt sikeres a termékvonal. Legnagyobb számban az 1987-es Amiga 500-as fogyott. Otthoni játékkonzol-helyettesítőnek indult, de végül igazi kreatív multimédiás munkaállomássá nőtte ki magát a sorozat.

Amiga forever! De melyik, kinek és mennyiért?

Felmerül a kérdés, hogy ha az Amiga anno sokkal olcsóbban nyújtott többet, akkor ma miért PC-ken dolgozunk? Fejlesztésekor és megjelenésekor még éreztette hatását a videojáték ipar bukása, ide épp senki sem akarta dönteni a pénzt. Később a marketing sem sikerült a legjobban, a Commodore erőltette, hogy az Amigát üzleti számítógépként reklámozzák , de akkor még nem álltak rendelkezésre kellő mennyiségben üzleti szoftverek. A cég sok pénzt vesztett a PC-s próbálkozásokkal is. A további Amiga modellek nem tudták megismételni a technológiai ugrásokat, sok téren felzárkózott a Mac és a PC, végül az Amiga üzletileg talaját vesztette. Többször is megpróbálták újra kiaknázni a márkanévben rejlő lehetőséget, ám ez mindeddig csak részben sikerült.

Ugyanakkor a rajongók komolyabban foglalkoznak ma az Amigával, mint valaha, ráadásul nem csak külföldön. Több klub is működik az országban, az amigaspirit.hu-n hírek is megjelennek a témában és július 11-én megrendezik a hazai Ami Cont is. Több külföldi, nyomtatott magazin foglalkozik a retro IT-vel és ezen belül az Amigákkal, sőt magyar nyelvű lap is jelenik meg rendszeresen Amiga Mania címmel, benne modern kiegészítő/helyettesítő hardverekről és új szoftverekről szóló cikkekkel.

Amiga Mánia magazin, online ingyenes, papíron rendelhető.

Akit elkapott a retro-láz és nem okult Mibe kerül neked, hogy szereted a retrót? cikkünkből, az néhány tízezer forintos áron ma is vásárolhat működő gépet, legolcsóbban (20 ezer forintos nagyságrend) talán egy Amiga 500-as szerezhető be, amivel a floppys (még inkább kis bővítéssel floppy-emulátoros) játékok, szoftverek világában merülhetünk el. Aki teljesítményben és bővíthetőségben maximumra vágyik, az jobb, ha felhajt egy Amiga 1200-at, de ez extrák nélkül is 50 ezer forintba fájhat.

Amiga 500 Plus, jelenleg talán a legjobb vétel.

Ha van egy kis pénzünk és egy alkalmas PowerPC alapú Mac-ünk, akkor megcélozhatjuk a modernizált AmigaOS-t, ez viszont önmagában sem olcsó. Hogy abszolút méltó, az ősi Amiga szellemnek megfelelően újratervezett vasat tehessünk alá, ahhoz viszont már nagyon a zsebünkbe kell nyúlnunk, nem árt hozzá nyerni a lottón. Az A-EON bírja a jogot, hogy olyan modern, PowerPC CPU architektúrájú hardvereket forgalmazhasson, melyek futtatják az AmigaOS 4-et és a kompatibilitási és emulációs rétegeknek köszönhetően az eredeti, Motorola 68000-es családra írt szoftvereket is. Legújabb, ma is rendelhető termékük az AmigaONE X1000, mely egy jól felszerelt modern toronyházra emlékeztet, USB csatlakozásokkal, HD megjelenítéssel, optikai meghajtóval, 8 csatornás HD hanggal. Eléggé exkluzív termék, billentyűzettel és egérrel közel háromezer euróba kerül.

Amiga One X1000, 3000 euró. Szinte ingyen van.

Fanatikusok mindenfelé

Végezetül vegyük át röviden, hogy miféle emberek képesek ma is ezzel a 30 éves kreatív platformmal örömmel foglalkozni. Amigás körökben a legismertebb „celeb” maga a többszöri név- és tulajdonosváltáson átesett Amiga „örökös” logisztikai és értékesítési vezetője, Petro T. O. Tyschtschenko. Az idén 72 esztendős, ausztriai születésű marketingszakember 1982-től működött közre a Commodore termékek logisztikájában, értékesítésében és máig szívügye az Amiga, rendszeresen hívják retro-konferenciákra, rendezvényekre. Sikerült néhány kérdés erejéig rabolni az idejét, amiből kiderült, hogy még mindig gyűjt és használ Commodore gépeket, a VC-20-tól az Amiga 1200-ig és van egy Amiga Walker prototípusa is, valamennyi működik és időnként használja is őket.

Az iMac designt időben megelőző hordozható Amiga Walker protípusa Petro Tyschtschenko gyűjteményéből. [+]

Tyschtschenko az Amigát ma nem üzleti, hanem sokkal inkább retro-platformként aposztrofálja, és hisz abban, hogy a lelkes rajongók sokasága miatt ugyan az öreg vas meghalhat egy nap, de a szoftver és az emlékek soha. Meglepő módon nem örül ugyanakkor egyértelműen az Amiga elaprózódott szellemi tulajdon morzsáin felnőtt alternatív Amiga OS-eknek, mert ha tehetné, inkább nyílttá tenne minden kapcsolódó szabadalmat, hogy közösségi projektként szélesebb kör számára élhessen tovább a platform. A Tyschtschenko interjú teljes szövege itt elérhető.

Petro T. O. Tyschtschenko és az Amiga Walker nemrégiben egy németországi rendezvényen

Rengetegen kezdték a programozást Commodore platformon. Trencsényi József azóta is programozóként dolgozik, de nem csak modern okostelefonokra, hanem a jó öreg Amigára is ad ki játékokat. Egyszerű kérdésemre (Miért?) elmondta, hogy az Amigának lelke van: „ha egymás mellé rakosgatom azokat a platformokat, amiken dolgozom, hát ezen szívesebben csinálok mindent, mint a másikon, mert logikusan van felépítve, látszik, hogy akik kitalálták, azok értettek hozzá, hogy miként kell felépíteni egy OS-t, hogy hogyan lehet a felhasználók és fejlesztők kezébe egy olyan dolgot letenni, amiből szinte mindent kihoztak, amit lehetett. A mai platformokkal pont az a bajom, hogy felépítésükből adódóan pazarlóak, már-már átgondolatlannak tűnnek.”

Soponyai Viktor (alias Dh1) diákkora óta Amigázott és akkora mázlija volt, hogy első munkahelyén, a helyi tévénél is ilyen gépekkel kellett dolgoznia. A gép multimédiás képességei ragadták meg kezdetben leginkább: „soha nem felejtem, hogy a North and South játék intrójában az Infogrames logó alatt szóló zenében egyre hangosodó lódobogás jelezte az érkező lovas katonákat. Mi pedig a Videoton erősítőnek köszönhetően azt hittük, hogy kint az utcán jön egy lovaskocsi, csak nem értettük mitől ilyen hangos. El sem mertük képzelni, hogy ez a valósághű hang a számítógépből érkezik. Eddig ilyen minőségű hangot és grafikát nem láttunk.”

Azóta is szerelmese a gépcsaládnak, és bár közben átnyergelt a kiadványszerkesztés (DTP) területére, ma DTP-s szakértelmét bevetve éli ki rajongását, ő az Amiga Mania tördelője: „Az Amiga Mania Magazin ennek a szeretetnek a gyümölcse.”

Akinek ez nem volt elég és további érdekességeket olvasna, mindhárom gyorsinterjú teljes szövege elérhető a Zimix-hu-n.