Új hozzászólás Aktív témák

• #91 Gucunja aktív tag

  Új Válasz 2007-07-24 08:24:39 #91

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gucunja

  aktív tag

  egy jópofa és egyben nagyon tanulságos történet nagyon ismerős sokaknak a helyzet:
  
  Van úgy néhanap, hogy az ember unalmában, jódolgában már nem is tudja, mit cselekszik. Minden rossz előjel és megérzés ellenére olyan dolgokkal próbálkozik, amelyekről a szíve mélyén tudja, hogy jól nem igazán sülhetnek el, mégis belevág. Én is így jártam a minap, gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat.
  
  De kezdjük inkább az elején.
  
  A több éves Windows XP-m vírusfertőzés áldozata lett. Nem foglalkoztam komolyabban a dologgal, ráeresztettem egy vírusirtót, amely látszólag letakarította a kártevőt, amely többek között véletlenszerűen reklámablakot dobott fel. A következő újraindításnál a rendszerem azoban ismét a régi tüneteket produkálta, pedig többféle vírus- és kémprogramírtót is bevetettem. Úgy döntöttem, hogy a toldozgatás-foltozgatás helyett teljesen újratelepítem a rendszert, mert egyébként is nagyon sok sallang (nem használt program, mindenféle temp könyvtárbéli maradék és egyéb digitális hulladék) halmozódott már fel az évek során. Ez még racionális döntés volt. Ekkor azonban elkezdett mocorogni bennem a kisördög. Mi lenne, ha egy füst alatt kipróbálnám a Vistát is?
  
  A gond csak az volt, hogy egy Nforce2 chipsettel rendelkező Abit NF7-S alaplapra, SATA-s merevlemezre szándékoztam telepíteni a Microsoft új operációs rendszerét – ez még az álmoskönyv szerint sem jó ötlet, hát még a különböző számtech fórumok hozzászólásai szerint! Mindenféle rémtörténeteket olvastam nem működő hangkártyákról, hivatalosan nem támogatott chipsetekről, hiányzó driverekről és inkompatibilis szoftverekről. Valamilyen velemszületett optimizmustól hajtva azonban irracionális módon abban bíztam, hogy én leszek majd a kivétel, akinél működni fog ez a kombináció.
  
  Óvatos ember lévén azonban tettem néhány előkészületet. Először is lefutattam a Windows Vista Upgrade Advisor névre hallgató kis programocskát, amelynek – ahogy a neve is mutatja – egyetlen feladata, hogy letesztelje gépünket, vajh alkalmas-e a Vista futtatására. A rohadék persze mindenhová kis zöld pipákat rakott, bár tudálékosan megjegyezte, hogy nem ártana több memória, gyorsabb processzor, ez-az. Arról egy szót sem szólt, hogy esetleg gond lehet az alaplappal.
  Letöltöttem egy csomó friss drivert, összekészítettem őket egy mappába, előszedtem mindenféle telepítő CD-t, drivert, lefuttattam egy defragot és belevágtam. Némi BIOS-beli turkálást követően be is bootolt a Vista telepítő DVD-je, és szépen nekiállt előkészíteni a telepítést. El is jutott egészen addig, hogy „Nem találtam merevlemezt, amelyre telepíteni lehetne” vagy valami ilyesmi. Persze, egyetlen SATA-HDD van a gépben egy elterjedt (Silicon Image) vezérlőn, miért is kellene ezt automatikusan felismernie egy 2006-os oprendszernek?! Annyi könnyítést engedélyezett a Vista, hogy már nem ragaszkodik a floppy-hoz (nincs is floppymeghajtó a gépemben pár éve), nagy kegyesen elfogadja pendrive-on vagy CD-n is a SATA drivert. Előkotortam a fiókból egy évek óta ott porosodó floppymeghajtót, kábelt és az alaplaphoz adott SATA-floppyt. Gép kikapcs, floppy rádug, lemez betesz, reboot. Vista telepítő ismét ügyködik, kéri a SATA-drivert, megmutatom neki a floppy-t, amelyet az XP telepítésekhez szoktam használni – merevre fagy. De komolyan, ilyen merevre fagyva a Win98 óta nem láttam még gépet. Hm, ez így nem lesz jó.
  
  Kiveszem a DVD-t, floppyt, WinXP hála istennek még működőképes, némi keresgélés után találok egy frissebb SATA-drivert, hurrá, letöltöm egy pendrive-ra, reboot, DVD be, telepítés. Kéri a SATA-drivert, megmutatom neki a pendrive-ot, megjelenik kismillió vezérlő, kikeresem az enyémet, nem fogadja el. Kiválasztok egy másikat, az sem jó. Anyád, reboot, WinXP, google, fórumok turkálása, egy külföldi guru nem a legújabb, hanem eggyel régebbi drivert javasol, nosza. Drivert lecserélem a pendrive-on, reboot, a többit tudjátok. A Vista végre méltóztatik elfogadni a SATA-drivert, elkezdődik a tényleges telepítés, állományok másolása, megnyugszom kissé. Néhány gyors kérdés és kb. 45 perc után bejön a grafikus felület, nagy baj már nem lehet, gondolom balgán. Tévedtem.
  
  Az Eszközkezelő tele van sárga felkiáltójelekkel – sebaj, telepítsünk Nforce driverkészletet, attól majd elmúlnak. Legújabb, még meleg drivert rányomom, közben leugrom egy pohár ásványvízért a konyhába, mire visszaérek, kék halál, de szöveg nélkül, Vista merevre fagyva. Affene, reboot, csökkentett mód, chipsetdriver levakar, reboot, előszedek egy régebbi verzót valami CD-ről, felmegy, látszólag minden rendben, oké. Nem is volt ez olyan vészes, ennyi még belefér.
  Akkor csatlakozzunk az internethez, Hálózati varázsló azt mondja, hogy nincs hálókártya telepítve. Hogyne lenne, hiszen itt is van az Eszközk… de miért van még mindig sárga felkiáltójel a hálókártya előtt? Ránézek a tulajdonságaira, valamit hablatyol a Vista, hogy ilyen-olyan konfliktus van, meg hogy telepítsem újra a meghajtóprogramot, érzem, hogy csak le akar rázni. Mindegy, frissítem a meghajtóprogramot automatikusan, Vista szerint ez egy tökéletesen megfelelő driver az eszköz számára – csak éppen nem működik vele. Kézzel kiválasztom az Nvidia mappából az ethernet drivert, hozzáadja a listához, ezzel sem működik. Radikális módszer, de néha beválik: eltávolítom és újra felismertetem a hálókártyát, tünetek megegyeznek az előbbivel. Cinikus Vista megkérdezi, hogy keressünk-e az interneten új drivert… ja, mondom neki, keressé, ha tudsz hálózat nélkül. 22-es csapdája, mert ugye amíg nincs hálókártya, addig nincs net, viszont a régi WinXP-t már felülírta a Vista. Jelenleg tehát nincs olyan operációs rendszerem, amelyről el tudnám érni az internetet.
  Közben nézegetem a Vistát, recseg a hangkártya is, persze, nem optimalizált drivert szuszakoltam rá, megváltozott az audio-alrendszer is, ezen még sokat kellene hegeszteni. A új felületből sem látok sokat, mert valami hibaüzenet után visszaállt az alap Win2000-es szürke skin, a fenébe.
  
  Úgy döntök, hogy részemről ezen a gépen ennyi volt a Vista-életérzés, megyek vissza a kényelmes, kitérdelt és megszokott kis XP-hez. XP CD elő, reboot, telepítés, F6, még szerencse, hogy a gépben hagytam a floppymeghajtót… Mi ez? Valami hibaüzenet dob a telepítő, hogy nem található az oemsetup.txt a floppyn, tegyek be egy másik lemezt. Hm, fura, javítókonzolból ránézek a lemezre, persze hogy ott van az ominózus file, mi a franc van már? Kezdem elveszíteni a türelmem, kétszer-háromszor próbálkozom, mindig ugyanaz. Aztán egyszer úgy indítom újra a gépet, hogy nincs benne a floppy, közben teszem be, zokszó nélkül betölti róla a SATA-drivert és elindul a telepítés… Az informatika misztikus tudomány.
  
  Már éppen kezdenék reménykedni, hogy két nap szívás után sikerül többé-kevésbé elérnem azt a pontot, ahonnan elindultam, amikor leáll a szöveges telepítő és kéri, hogy tegyem be a telepítő CD-t, mert nem találja a mittudoménmilyen dll-t. Újrapróbálkozás nem segít, ESC-et nyomok, ez még néhányszor ismétlődik, majd a grafikus telepítő közli, hogy végzetes hiba történt, a telepítést nem lehet befejezni és most ő újraindulna.
  
  Ez az a pillanat, amikor lefejelem a monitort, az egeret és a billentyűzetet kivágom a csukott ablakon és páros lábbal elkezdek ugrálni a gépházon, amíg a sorjás széle fel nem hasítja a lábam… Na jó, igazándiból csak az asztalra csapok párat dühömben és kikapcsolom az egész hóbelevancot, hogy végiggondoljam, mi lehet a gond.
  
  Arra jutok, hogy megsérült/elöregedett a telepítő CD-m, ezért gyors telefon unokaöcsémnek, install CD van-e kéznél, máris megyek. Nos, az ő telepítő CD-je tényleg megsérült (még szerencse, hogy ott nála kipróbáltam), ezért telefon a másik kuzinomnak, kérdés és válasz ugyanaz, ismét motoron ülünk, immár ketten. Az övé már jó, húzok haza, gép bekapcs, telepítés indul, floppy-val már rutinos vagyok, közben nyomom be, elindul a telepítés és ugyanannál a file-nál leáll. Unokatestvérem felvetéseit (gép el van átkozva, én el vagyok átkozva, nem péntek 13. van?, stb.) elhárítom, tehát nem a CD volt a ludas, hanem valami más. Szerencsére van egy SATA-s DVD-író is a gépemben, próbaképpen megpróbálok arról telepíteni, érdekes módon zokszó nélkül végigmegy az install, fél óra alatt szűz XP-m van, halkan sírdogálok örömömben, könnyeim a klaviatúrára potyognak.
  
  Gyors drivertelepítés, vírusirtó, tűzfal, stb. beállítása, alap szoftverek telepítése, már ezerszer csináltam, minden megy, mint a karikacsapás. Éjfél körül van egy működő XP-m, internetkapcsolattal, gyakorlatilag minden működik, már csupán a finomhangolások vannak hátra. Ekkor figyelmes leszek néhány oda nem illő mappára a D:\ADAT partíción. Windows, Program Files, Documents and Settings. Ezek meg hogyan kerültek ide? Eszembe jut, hogy az egyik Vista telepítést a D: partícióra tettem kínomban, hátha ott működni fog, ezek a mappák valószínűleg abból a telepítésből maradtak hátra. Sima F8-ra nem sok minden történik, a mappák zároltak, oldjam fel a zárolást. Megpróbálom őket törölni Intézőből, parancssorból, néhány mappa megadja magát és az örök bitmezőkre távozik, de a zöme marad és ragaszkodik a merevlemezemhez. Különféle segédprogramokat töltök le, Unlockert és társait, nem sokat használnak, pedig próbálom csökkentett módban is. Végül feladom, maradjanak.
  
  Közben hab a tortán, hogy a legelején említett vírus visszatért, ismét nyitogatja a reklámablakokat, ezt nem hiszem el. Rákeresek, leszedek egy kimondottan ez ellen készült ellenszert, többszöri próbálkozásra és pár újraindítás után végül sikerül levakarni a gépről a kártevőt és valami furcsa csoda folytán a Vista hátramaradt mappái is törölhetővé válnak.
  
  Két nap tömény szívás után kb. ott vagyok, ahol elindultam: van egy XP-m, van internetem és a megszokott kis munkakörnyezetem – meg persze jó pár ősz hajszálam, és magasabb vérnyomásom. Természetesen egy új operációs rendszerra való áttérés mindig rizikós, de ennyi szívás azért nem mindig fordul elő ilyen szerencsétlen kombinációban.
  
  A tanulságok? Nforce2-re ne telepítsünk Vistát. Ami működik, azt ne cseréljük le. Néha ellenőrizzük a kábeleket, mielőtt kidobnánk a telepítő CD-t.

Új hozzászólás Aktív témák