Amikor tavaly a nemzetközi szabványügyi szövetség (IEEE Standards Association) illetékes munkacsoportja bejelentette, hogy publikáltak egy új szabványcsomagot, a 802.22-t, mely a regionális vezeték nélküli hálózatok (Wireless Regional Area Network – WRAN) protokollját írja le, várható volt, hogy azokban az országokban, ahol az adottságok kedvezőek, sorra alakulnak majd a cégek ennek kihasználására.

Az angolul csak „szuperwifiként” emlegetett technológia egyébiránt valójában nem az elterjedt wifi, mivel egyrészt más frekvenciákon működik, másrészt pedig használatához speciális berendezések szükségesek. Az elgondolás abból fakad, hogy fokozatosan egyre nagyobb mértékben tűnnek el az analóg televíziós csatornák, és az így keletkezett kihasználatlan „réseken” hoznak létre széles sávú wifikapcsolatot. Előírás, hogy ezeknek a hotspotoknak a működése nem okozhat interferenciát, nem zavarhatja a bérelt sávokban sugárzó televíziós adókat. A szabvány szerint a főként a ritkán lakott területek számára kialakított technológia bizonyos esetekben képes 22 Mb/s-os sebesség biztosítására is, hatósugara pedig akár 100 km is lehet.

Együtt a Google és a Microsoft

Tavaly még csak arról számolhattunk be, hogy viszonylag élénk az érdeklődés a technológia iránt, ám egy tegnapi tudósítás szerint ott, ahol van értelme foglalkozni vele, már előrehaladottak az alkalmazások is. Michael Calabrese, egy ebben érdekelt alapítvány egyik vezetője arról beszélt a The Raw Story munkatársainak, hogy a néhány száz méterig használható wifivel szemben a „szuperwifi” sokkal nagyobb távolságon át, kevesebb energiával képes internetkapcsolatot biztosítani, ugyanakkor kevésbé érzékeny az épületek árnyékolására vagy a rossz időjárás okozta zavarokra. A vezető még hozzátette azt, hogy elvileg elképzelhető és kívánatos lenne, hogy e sávok használatát valamilyen intézkedéssel olcsóbbá tegyék, így a költségek is jelentősen csökkennének.

A „szuperwifi”, ahogy említettük is, nem csodafegyver. Alkalmazása egyrészt függ az adott ország televíziós spektrumának állapotától, illetve eléggé nyilvánvaló, hogy ott érdemes és gazdaságos megpróbálkozni vele, ahol egyébként gazdaságtalan lenne ritkán lakott területeket más megoldásokkal lefedni. Ilyen földrajzi adottságokkal rendelkező ország például az Egyesült Államok vagy Brazília. Érdekesség, hogy az USA-ban a jövő évben induló, a vidéki egyetemi körzeteket lefedni kívánó projektben (AIR.U – Advanced Internet Regions) a Google és a Microsoft közösen támogatja az ilyen hálózatok kialakítását.

Ami – egyébként gyorsan kiküszöbölhető – nagy akadálya lehet még a technológia terjedésének, az az, hogy a hardvergyártóknak is alkalmazkodniuk kell, olyan eszközöket kell készíteni, melyek alkalmasak az érintett spektrum használatára – addig is van megoldás, de a szükségből használt átalakítók nem tökéletes módszer.

A fentiekből következik, hogy Magyarországon a „szuperwifi” egyelőre még igen távoli, ráadásul az ország földrajzi adottságai következtében talán nem is a legjobb megoldás, de minden bizonnyal akadnak majd területek, ahol érdemes lesz megpróbálkozni vele a felszabaduló frekvenciasávokon.