Még ma dönt az Országgyűlés a miniszterelnök által múlt szerdán bejelentett, egyes ipari ágazatokat terhelő különadóról szóló törvényjavaslatról. A távközlési szektortól a kormány a 2010 és 2012 között időszakban évente 61 milliárd forint „válságadó-bevételre” számít.
Azzal kapcsolatban, hogy mely technológiát használó szolgáltatókat sújtja az új adónem, a múlt héten még nagy volt a bizonytalanság. Egyes piaci szereplők – például a kábeles szolgáltatók – bíztak abban, hogy talán mentesülnek a befizetési kötelezettség alól, a pénteken elkészített javaslatból azonban világossá vált, hogy a teljes szektor érintett, a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR '08) szerinti 61. ágazat egészére érvényes a különadó megfizetésének kötelezettsége. Ide tartoznak többek között a vezetékes, vezeték nélküli és műholdas technológiával távközlési szolgáltatást nyújtó cégek, valamint azok is, amelyek mások infrastruktúráját veszik igénybe.
Az is kiderült, hogy szolgáltatóknak az árbevételük és nem a nyereségük után kell majd az adót megfizetni. Az adó mértéke a tervezet szerint sávosan növekszik, a kisebb vállalkozások esetében kisebb, a nagy forgalmú vállalatok esetében nagyobb: 500 millió forint éves árbevételig 2%, az 500 millió és 5 milliárd forint közötti sávban 4%, az 5 milliárd forint feletti rész után pedig 6,5%. Ez alapján a Magyar Telekomnak közel 42 milliárd forintot – a tavalyi nettó profit 54 százalékát –, a Telenornak körülbelül 12 milliárd forintot, a UPC-nek pedig 4 milliárd forintot kell az idén rendkívüli tételként befizetnie a költségvetésbe.
Ki fizet a végén?
Kérdés, hogy milyen hatása lesz a cégek által nem tervezett masszív költségnek a fogyasztókra, mert abban, hogy lesz, mindenki egyetért. Egy lehetőség az, hogy a szolgáltatók a terheket áthárítják az ügyfeleikre, ez azonban forrásaink szerint nem feltétlenül annyira egyszerű, mint ahogy hangzik. Egyrészt az idén befizetendő adót az idő rövidsége miatt biztosan nem lehet már így előteremteni, másrészt a hűségszerződéssel rendelkező ügyfelek díjához egyáltalán nem lehet hozzányúlni. Ahhoz tehát, hogy legalább a különadó jó részét a fogyasztókkal tudják megfizettetni, a szolgáltatóknak jelentős mértékű díjemelést kellene végrehajtania, ami az olcsóbb, kisebb sávszélességű csomagok felé terelné az új és idővel – a hűségidő lejárta után – a meglévő előfizetőket is. Ez hozzáférési sebességek tekintetében egyértelműen visszalépést jelentene a piacon.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint nem reális veszély az, hogy a szolgáltatók az adót áthárítják a fogyasztókra, mert – mint nemrég fogalmazott – „ezen a piacon gyilkos árverseny van, ami megakadályozza” ezt.
Egy másik lehetőség, hogy a vállalatok parkolópályára állítják vagy legalábbis visszafogják a beruházásaikat, melyek ebben az iparágban jellemzően a hálózatfejlesztést takarják. Ez a vezetékes szolgáltatóknál az optikai hálózatok, a mobilszolgáltatóknál pedig a nagyobb mobilinternetes sávszélességet biztosító hálózatok, technológiák kiépítésének megtorpanását jelentheti. A különadó miatt előfordulhat, hogy érdeklődés hiányában elmarad a 450 és 900 MHz-es frekvenciák pályáztatása is, pedig az utóbbi tartomány esetében a tavaly módosított uniós GSM-irányelv szerint még az idén lépnie kellene a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak (NMHH).
Európára várva
Az egyes európai távközlési vállalatokat tömörítő ETNO pénteken nyilatkozatban kérte a kormánytól a tervezet visszavonását, mert – mint fogalmaztak – egy ilyen mértékű adó igen súlyos terhet jelentene a hálózatfejlesztési beruházások miatt amúgy is jelentős költségeket bevállaló szektorra. A szervezet úgy véli, a különadó nincs összhangban az uniós távközlési szabályozással.
Tény, az Európai Bizottság (EB) alig három hete szólította fel a francia és spanyol kormányt az általuk bevezetett távközlési adó eltörléséré. Franciaország és Spanyolország tavaly kezdte meg a szolgáltatók „különadóztatását”, ott az indok az állami tévécsatornák reklámmentesítése miatt kieső kincstári bevétel pótlása volt. Az uniós távközlési szabályozás szerint a szolgáltatókra csak a hírközlési ágazat szabályozási költségeinek fedezése okán vethető ki különadó, melynek objektívnek, átláthatónak és arányosnak kell lennie – márpedig az EB szerint a francia és spanyol adó e követelményeket nem teljesíti.
Más kérdés, hogy a jogsértőnek talált helyzet rendezésének kikényszerítése akár évekig is elhúzódhat, már ha egyáltalán sikerül – ami nem túl biztató az esetleges uniós tiltakozásban reménykedő hazai szolgáltatók számára. Brüsszel mindenesetre megtette az első lépést: tájékoztatást kért a magyar távközlési adóval kapcsolatban is, egyelőre azonban más kommentárt nem fűzött a tervezethez.
Az adóval és annak lehetséges következményeivel kapcsolatban kérdéseket intéztük a nagyobb szolgáltatókhoz is, egyelőre azonban a cégek sem kívánták kommentálni a döntést. Úgy tudjuk, minden piaci szereplőt derült égből villámcsapásként ért a szektorspecifikus válságadó bevezetésének terve, annak súlyát és a lehetőségeket most próbálják felmérni.
