Azonnal a világ legerősebb számítógépes rendszereit rangsoroló toplista élére ugrott – igen meggyőző előnnyel – az IBM új világrekorder rendszere, amely a szuperszámítógépek közül elsőként lépte át az 1 petaflopsos lélektani teljesítményhatárt. A ma frissített Top500-as lista – melyet a tudományos számításokat szimuláló Linpack benchmarkkal mért eredmények alapján a Mannheimi és a Tennessee-i Egyetem, valamint az amerikai Lawrence Berkeley National Laboratory munkatársai állítanak össze évente két alkalommal – újdonsága, hogy először szerepelnek benne adatok a rendszerek fogyasztásáról és hatékonyságáról.
A másodpercenként 1,026 billiárd művelet végrehajtására képes Roadrunner – mely a nevét Új-Mexikó állam „hivatalos” madaráról, az amerikai gyalogkakukkról kapta – került tehát a rangsor élére. Az IBM által az amerikai energiaügyi minisztérium Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumának épített gép egy sajátos hibrid rendszer, amelyet javarészt kereskedelemben is kapható hardverekből építettek fel: alapját a két Opteron processzort támogató BladeCenter LS21, valamint a Cell (PowerXCell 8i) chipekre épülő BladeCenter QS22 szerverek alkotják. Az AMD chipjeből 6480, a Cellből 12 960 dolgozik a monstre masinában – ez összesen 116 640 processzormagot jelent. A közel 3 megawattot fogyasztó Roadrunnert olyan szimulációk futtatására fogják használni, amelyekkel kiválthatók az USA atomfegyver-arzenáljának naprakészen tartásához szükséges földalatti kísérletek.
A masina az első helyről 2004 novembere óta kimozdíthatatlannak hitt IBM BlueGene/L-t lökte le mégis, amelynek még regnálása idején egy bővítésnek köszönhetően duplájára, 478,2 teraflopsra (billió művelet másodpercenként) nőtt a teljesítménye. Ez kevesebb mint a fele az új csúcstartó lóerejének. A harmadik egy újonnan épített rendszer, az energiaügyi minisztérium Argonne Nemzeti Laboratóriumának IBM BlueGene/P masinája (450,3 teraflops), a negyedik a szintén új, AMD Opteron processzorokra épülő Sun SunBlade x6420 Ranger (326 teraflops), míg az ötödik a kibővített Cray XT4 Jaguar (205 teraflops) – ezek mindegyike az Egyesült Államokban található. A legerősebb európai szuperszámítógép Németországban, a Jülichi Kutatóközpontban működik: az IBM Blue Gene/P-alapú gép teljesítménye 180 teraflops.
Elsöprő Intel-dominancia
A frissített toplistán szereplő gépekben nagy arányban dolgoznak négy- (283 rendszerben) és kétmagos processzorok (203 rendszerben), egymagos chip az 500-ból csak 11-ben található. A maradék három szuperszámítógép a Sony Cell processzorára épül, amelynek kilenc magja van. Ami a processzorgyártók megoszlását illeti: az Intel növelte részarányát az illusztris mezőnyben, a korábbi 70,8 százalék után ma már a gépek 75 százalékában találhatók meg a chipjei. A második legnépszerűbb architektúra a Power (13,6%), a harmadik pedig az AMD64 (11%).
A lista készítői felhívják a figyelmet arra is, hogy 16 éve nem volt példa olyan teljesítménybeli ugrásra a rangsorban, mint most: a mostani utolsó helyezett a fél évvel ezelőtti listán a 200. helyre került volna.
Szuper étvágy
Korábban felmerült, hogy a szuperszámítógépek rangsorolásánál nemcsak a teljesítményt, hanem a fogyasztást is illene figyelembe venni. A zöld szempontot erőltető szakemberek szerint ugyanis e rendszerek irdatlan áramfelvétele és melegedése azzal jár, hogy más kritériumok alapján vizsgálva – ilyen a megbízhatóság, a rendelkezésre állás vagy éppen a birtoklási költség – rendkívül gyengén szerepelnek. A Top500 most először közölt ilyen adatokat, ha csak mutatóba is, mivel a fogyasztás és a hatékonyság mérésének módszertana még finomításra szorul.
Ezek szerint a tíz legerősebb szuperszámítógép átlagos teljesítményfelvétele 1,32 megawatt, hatékonysága pedig 248 Mflops/s/W, míg a listán szereplő összes rendszer esetében e két mutató 257 kilowatt, illetve 122 Mflops/s/W. A leginkább energiahatékony vasak az IBM Cell processzoros QS22 blade szerverei, amelyek hatékonysága 488 Mflops/s/W.
