Mondjuk óriási sorokra nem számítottam abban az országban, ahol a többség csak egy halántékhoz szorított fegyver miatt lenne hajlandó szoftvert vásárolni. Ehhez képest a Mammut II. Saturn áruháza tömött volt szerda éjfélkor, esküszöm, többen voltak, mint egy jobban sikerült hétköznap délután. Persze a Microsoft biztosra ment, mégpedig két módon: számos kutatásból levont tapasztalatnak, remek szakembereknek és hosszú évek fejlesztéseinek hála a Vistánál szerethetőbb operációs rendszert készített, ami megmagyarázta a bal szélen ácsorgó három fiatal jelenlétét, valamint óriási nyereményjátékot hirdetett, ezért jött el a maradék kétszáz ember.

Készültek

Budapest több pontján, így a Moszkva téren, a Deákon, a Blahán az Örsön és a Nyugatinál is sorsjegyeket osztottak, amikkel mindenféle értékes nyereményeket, például kulcstartókat és Windows 7 feliratú pólókat lehetett nyerni, valamint a nyitónap alkalmából az operációs rendszer Home Premium változatát is féláron, 16 ezer forintért adták.

A látogatók többsége persze nem a kulcstartókért, inkább az értékesebb ajándékokért, a Windows 7-esért, a webkameráért meg a laptopért jött el a bevásárlóközpontba, de az LCD-kijelzőkön megjelenő széfek többnyire üresek voltak, vagy csak filléres vackokat dobtak ki magukból.

Beálltam a sor végébe, hogy kiderítsem, az operációs rendszerért, vagy a nyereményekért érkezett-e a tömeg. Amikor megkérdeztem két fiatalt, hogy a Windows 7 iránti lelkesedésük hozta-e őket ide, hirtelen felindulásból kiröhögtek. Egy harmincas fickó meg visszakérdezett: „Windows 7? Dehogy! Sőt! Tudod mit? Neked adom, ha megnyerem!”. Nem nyerte meg.

Pedig ez az operációs rendszer tényleg nem sikerült rosszul, amit jól mutatott, hogy ahogy fogytak az éjfélből hiányzó percek, ahogy fogytak a nyeremények, úgy nőtt egy újabb sor, a Windows 7-esre váróké. Aztán éjfél előtt nem sokkal betoltak egy fekete lepellel takart szállítmányt, és közölték, hogy alatta már ott van a megváltó.

Megérkezett

A tömeg mozgolódni kezdett. A biztonságiak egymás fülébe súgtak. A konferanszié tőmondatokra váltott. A visszaszámlálás megkezdődött. A mindenhova kirakott microsoftos jócsajok mellbimbója megkeményedett.

Aztán egy hirtelen mozdulattal lerántották a leplet, és a vásárlók megrohamozták a dobozokat. Mint a sáskák Egyiptom földjét, úgy tarolták le a készleteket a dühös magyarok, akik közül néhányan csak értetlenül forgatták a dobozokat. „64 bites nincs?” – kérdezték, és az sem nyugtatta meg őket, amikor az egyik alkalmazott közölte, hogy a 32 bites is ugyanolyan jó. „De nekem 8 gigabájt memóriám van, a 32 bites a felét sem ismeri fel” – vágott vissza a vásárló, de egy vállrándítással kellett beérnie.

A többség azonban elégedetten ment a kasszákhoz az új operációs rendszerrel. Beköszöntött az új korszak, itt a Windows 7-es, ami talán képes lesz feledtetni a Vista miatt kialakult előítéleteket. Néhányan három-négy dobozzal mentek a kasszákhoz, kiskereskedők, akik féláron akarják megvenni a szoftvert, gondoltam, de nem, kiderült, hogy Magyarországon tényleg divat lett a szoftvervásárlás. Volt, aki a haverjainak, más a családtagjainak vett, mert ez már csak ilyen társas tevékenység: lehet együtt telepíteni, upgrade-elni, aztán supportálni.

Magyarósi Csaba (Index.hu)