Az űrturista Simonyi
Charles Simonyi (Simonyi Károly) magyar származású informatikus (és űrturista), aki a Microsoftnál végzett munkája következtében a világ leggazdagabb emberei közé tartozik, olyan levelet küldött tegnap a magyar kormányzatnak és a magyar távközlési szolgáltatóknak, melynek alapján a címzettek joggal gyanakodhattak áprilisi tréfára. Ám a megerősítésekből kiderült: szó sincs viccről.
A körlevél egy felajánlást tartalmaz: Simonyi úgy döntött, hogy magánvagyonából 200 millió dollárt arra áldoz, hogy egy, a széles sávú internet magyarországi terjedését segítő kísérleti (pilot)projektet indítson be. A felvázolt koncepció lényege, melyhez a magyar szervek, vállalatok támogatását kéri: az adományozott összeg lehetővé tenné, hogy ötven olyan magyar kistelepülésen, ahol vagy egyáltalán nincs internetelérés, vagy pedig igen alacsony annak színvonala, egy erre a célra létrehozott konzorcium lássa el az ott élőket a jelenleg elérhető legmagasabb technológiai szintű internetkapcsolattal, beleértve a bónuszként adott gépeket, illetve a létrehozandó szervezet állja öt éven keresztül a hozzáférés költségeit (az előfizetési díjat) is.
Habár Simonyi levele utal arra, hogy elképzelését a Google nagyszabású amerikai projektje inspirálta, ez a kezdeményezés ilyen formában egyedülálló. A terv indoklásában az adományozó kifejti a projekt célját is: úgy véli, ha sikerül bebizonyítani, hogy az internet-hozzáférés önmagában is generálja az adott térség, az ott élő emberek életminőségének javítását, a munkalehetőségek kiszélesítését, akkor nyilvánvaló lesz, hogy a modern technológia terjesztése mind az államok, mind a magáncégek számára kívánatos: „Nem vagyok naiv, tudom, hogy az ingyen kapott széles sávú hozzáférést arra fogják használni a magyar falvakban is, amire a világon mindenütt: filmeket, zenéket töltenek le, pornót néznek stb. Ugyanakkor biztos lesz kétszázaléknyi felhasználás, melynek célja a munkakeresés, -végzés, a művelődés, tanulás, továbbképzés vagy ügyintézés. Ez a két százalék több mint elég” – írja Simonyi.
Az ajánlat azonban szigorú feltételeket is szab. A létrehozandó konzorciumban Simonyi, pontosabban a képviselői vétójoggal rendelkeznének. A 200 millió dollár nem egyben használandó fel, hanem bizonyos feladatokra szétosztva. A döntő része az érintett felek egyeztetése után az infrastruktúra kiépítésére megy el (a legdrágább dolog egy 120 lakosú, hegyek közt fekvő településre elvinni a kábelt), de az adomány más célokat is szolgál: alapvető feltétel, hogy az érintett településeken a családok ingyenesen jussanak egy közepes kategóriájú PC-hez, egy részét tanfolyamokra kell fordítani, egy részét (magyar viszonyok között csekély mértékét) az előfizetések ellentételezésére a szolgáltatók felé.
Az még kérdés – ennek a levél is csak a lehetőségét veti fel –, hogy elképzelhető-e (vagy az eredeti összegből kihasítva, vagy pedig egy újabb, ám kisebb mértékű támogatás után) a mobilnet lehetőségeinek kipróbálása is. Az adományozó elvárása az is, hogy a kiválasztandó településeket egy nyilvános, áttekinthető pályázat keretében nevezzék meg, s törekedjenek arra, hogy ne elszigetelten, hanem „kisrégiónként” jöjjenek létre ezek kiemelt területek. Ezek mellett Simonyi – a fenntarthatóság érdekében – még egy dolgot vár el. Mivel a pilot célja, hogy bizonyítsa azt, hogy az internet megnöveli a lehetőségeket, ezért minden egyes felhasználó, aki ingyen jut számítógéphez és öt éven át térítés nélkül használhatja a világhálót, tartozik havi jövedelmének egy százalékát befizetni egy később létrehozandó, egymillió dolláros összeggel induló alapítvány számlájára. Ez az alapítvány az adott térségek folyamatos technológiai fejlesztését biztosítaná.
„Nagyon gazdag ember vagyok, és ez felelősséggel is jár. Ha már támogatok közösségeket, akkor számomra természetes, hogy informatikai területet választok, és az is, hogy Magyarországon teszem ezt” – zárja levelét Simonyi.
Frissítve: Igen, április elseje van...
