A feltöltött fájlok monitorozására kötelezhetik a RapidShare-t

A német szövetségi legfelsőbb bíróság egy régóta húzódó ügyben, a RapidShare ügyében mondta ki a végső szót a múlt héten, és a döntés szerint a fájlmegosztó oldalak akkor is felelősek bizonyos mértékig a jogsértésért, ha egy jogtulajdonosi panasz nyomán törölnek anyagokat, így nem fogadták el a RapidShare azon érvelését, hogy ők nem kötelezhetőek a proaktív védekezésre, vagyis a felhasználók által feltöltött tartalmak monitorozására.

A pert eredetileg az Atari indította 2008-ban, akik azzal vádolták a svájci székhelyű RapidShare-t, hogy szemet hunynak egy játékuk, az Alone in the Dark illegális terjesztése fölött. Első fokon nyertek is, a RapidShare törölte is a kifogásolt fájlokat. Az Atari további intézkedéseket, szűrők alkalmazását akarta elérni, de a következő szinten ezt a fellebbviteli bíróság elutasította. Habár a beperelt vállalkozás azzal érvelt a szövetségi bíróságon, hogy ők egyszerűen egy passzív szerepet betöltő tárhelyszolgáltató cég, Wolfgang Kirchhoff bíró ezt az érvelést nem fogadta el: „A szolgáltatás neve RapidShare, nem RapidStore, és ez mindent elmond” – jelentette ki Kirchhoff.

Ám hiába az elmarasztaló ítélet, azt még nem tudni, hogy a RapidShare-nek mit is kellene csinálni ezek után. A döntés szerint ugyanis a tárhelyszolgáltatót először is értesíteni kell arról, hogy ügyfelei jogsértő anyagokat töltöttek fel, és ezek után már kötelessége végignézni a rendszert, hogy megtalálható-e náluk az adott tartalom más példánya is. Ám teljes körű előzetes monitorozást nem írtak elő ebben a konkrét ügyben, csak annyit, hogy a RapidShare-nek kötelessége megtenni minden „technológiailag és gazdaságilag ésszerű” lépést, mellyel megelőzheti az illegális tartalommegosztást. Emellett úgy vélte az ítélkező bíróság, hogy a tárhelyszolgáltatónak „bizonyos mértékig” figyelnie kell harmadik felek oldalait is, hogy ott megtalálhatóak-e a jogsértő tartalmakra mutató linkek (ilyen, a linkgyűjtőket, fórumokat stb. figyelő technológiája egyébként már van a RapidShare-nek).

A nagy gondot természetesen a homályos megfogalmazások okozzák, vagyis hogy mi minősül „technológiailag és gazdaságilag ésszerűnek”, illetve mit jelent az, hogy „bizonyos mértékig” figyelni kell külső oldalakat is. Ezekre a kérdésekre valószínűleg majd az alsóbb fokú bíróságon fognak választ keresni, ugyanis a legfelsőbb bíróság visszautalta oda az ügyet, és itt fogják részletezni a RapidShare kötelezettségeit.

Előzmények