A 2003-ban egy svéd baráti társaság által indított BitTorrent tracker, a Pirate Bay rövid idő alatt a világ talán leghíresebb fájlmegosztó oldala lett, ám mivel ezt a technológiát döntő mértékben jogvédett (főként média-) tartalmak megosztására használták, a jogtulajdonosok képviselői az utóbbi években jelentős mértékű ellenkampánnyal, bírósági eljárásokkal igyekeznek visszaszorítani a működésüket. E folyamat része volt az a szimbolikusnak is szánt per, mely a Pirate Bay üzemeltetői ellen indult.
Épp ezért is különösen érdekes, hogy a TorrentFreak beszámolója szerint az alapítók néhánya úgy gondolta, egy már korábban ismert megoldásra alapozva egy más típusú új fájltároló- és megosztó oldalt indítanak Bayfiles néven: „A BitTorrentet a szolgáltatók mindinkább igyekeznek elnyomni, szűrni, ám a HTTP-t általában nem” – indokolta a döntést Fredrik Neij, az egyik alapító. Neij beszámolója szerint a nyilvános cél a tárhelyszolgáltatás, természetesen a hagyományokhoz híven messzemenően védve a feltöltők személyes adatait.
A Bayfiles ugyanolyan módon működik, mint az egyébként a kiadók által szintén kevéssé kedvelt Megaupload vagy a Rapidshare: a feltöltés csak egy kattintás, és ezek után a feltöltő dönti el, hogy a tartalmakat megosztja-e másokkal, és ha igen, milyen feltételekkel. Az alapítók láthatóan lavírozni akarnak a szabályok között, mivel például az oldal nem kínál beépített keresési funkciót vagy mappalistát. A „hoztam is, meg nem is” elvet tovább erősíti, hogy az alapítók által létrehozott, Hongkongban bejegyzett cégük, a Bayfiles Limited elfogadja az amerikai szerzői jogi törvényeket, a felhasználási feltételek között szerepel, hogy tilos olyan anyagok feltöltése, melyek harmadik fél szerzői jogait sértik, és a rendszeresen ilyen tetteket elkövetőket anélkül tiltják ki, hogy a jogsértés bizonyítást nyerne (ezt a részt kissé nehéz értelmezni, feltehetően arra gondolnak, hogy panasz esetén nem mérlegelnek, hanem készpénznek veszik az illegális tevékenységet). Az alapítók egyébként a jelenlegi állapotot csak a kezdetnek tartják, hosszabb távon egy funkciógazdag felhőszolgáltatást szeretnének, ahol nagyon könnyű és egyszerű a tárolás, a hozzáférés és a megosztás.
A szerverekre a nem regisztrált felhasználók maximum 250, a regisztráltak maximum 500 megabájtos fájlokat tölthetnek fel, a prémium- (fizetős) felhasználók viszont akár 5 gigabájtosakat is, és az ő esetükben korlátlan a tárhely is. Ez utóbbi szolgáltatás havi 5, illetve évi 45 euróba kerül.
Az alapítók nem egészen világosan látható valódi szándékairól majd később derülhet ki, hogy mit is próbálnak meg most, de az biztos, hogy komoly muníciót adhat nekik, hogy nemrég egy amerikai szövetségi bíróság kimondta, hogy a Rapidshare nem felelős azért, ha a felhasználók jogvédett tartalmakat osztanak meg oldalukon.
