Hacsak valami csoda – értsd: váratlan politikai húzás – nem történik, akkor bízvást számíthatunk rá, hogy az országgyűlés megszavazza az adótörvény módosított változatát, melyben a korábbi beterjesztéshez képest az szerepel, hogy lesz internetadó (a távközlési adó kiterjesztése), ám a telefonhívásokra kirótt különadóhoz hasonlóan felső határt szabnak a szolgáltatók által fizetendő összegnek. Az elmúlt napokban számtalan elemzés jelent meg a várható hatásokról, illetve a tervezet látható hibáiról, így lehetetlen is összefoglalni mindent, de mi most kísérletet teszünk arra, hogy a legfontosabb elemeket kiemeljük. Bár maga a javaslat, illetve az ezt értelmező politikusi nyilatkozatok jó néhány ellentmondásra világítanak rá, megpróbálkozunk azzal, hogy a legsúlyosabbakat valamilyen módon kiemeljük, illetve értékeljük. Újdonságokat nem várhat az olvasó, legfeljebb koncentráltságot.

Nézzük tételesen, hátha úgy könnyebb.

1. Miért van egyáltalán szükség az új adónemre?

Adózni senki sem szeret – sem magánszemély, sem vállalkozás. De a modern kapitalista államok működésének alapját jelenti, így kikerülni nem lehet – sőt, egyesek szerint nem is illendő: akad olyan helye a világnak, ahol a közösséget megkárosító adócsalást súlyosabban büntetik, mint a gyilkosságot. Ugyanakkor az adók, főként az új adók kivetése mindig feszültséget okoz, melyet azzal lehet némiképp oldani, hogy az állam világosan megindokolja, hogy miért és mire kell az új bevétel.

Az internetadó tekintetében viszont súlyos hiányosságokat tapasztalhattunk e téren. Ha valaki a közmédia közleményeit figyelve azzal szembesül, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szinte naponta kiadott jelentései alapján a magyar gazdaság az utóbbi években kiemelkedően, folyamatosan növekedve teljesít, akkor nem igazán új adókra gondolna, hanem épp adócsökkentésre számítana, hiszen az erősödő gazdaság egyre vastagabbra tömi a költségvetés bukszáját. Vagyis máris itt vagyunk az első ellentmondásnál.

Önmagában egy, az internetre – a szolgáltatókra és/vagy a fogyasztókra – kivetett adó ötlete nem az ördögtől való – még akkor sem, ha ilyen sehol a világon nem létezett eddig. Ám ennek elfogadtatásához megfelelő indoklás kell – ilyet viszont mindeddig nem ismerünk. Ha a költségvetésnek még erre a várható összegre is szüksége van, azt közölni kell, és meg kell győzni mind a polgárokat, mind a vállalkozásokat, hogy feltétlenül vállalni kell a terhet a közösség érdekében.

Ilyen indoklást azonban nem láttunk, hiszen az adó pártolói kapkodva hol ezt mondták, hol azt – jelen pillanatban épp a vidéki netfejlesztés támogatása az indok, ám ez már önmagában is súlyos paradoxon.

Tehát: nem tudjuk, hogy az általános bevételnövelés mellett mi a konkrét célja az új adónak, és ez – számos egyéb tényező mellett – joggal tölti el kétségekkel az embereket és a vállalkozásokat.

2. Egyeztetés nélkül sokkal nehezebb

Ahogy az egyéb különadók, így a távközlési adó korábbi változatának bevezetésénél is egyfajta szűk látókörű akarnokság érvényesült, így most is. A távközlési cégek gyakorlatilag a sajtóból értesültek az új adónemről, nem történt előzetes iparági konzultáció. Márpedig ez súlyos szakmai hibákhoz is vezet – lásd a törvénymódosítási javaslat szövegének első változatát –, másrészt pedig az adóalanyok lekezelő bánásmódjára utal, holott a telekom szektor szereplői a telefonadó bevezetésekor is megmutatták, hogy – a kemény ellenállás mellett – hajlandóak a konzultációra és a kompromisszumokra. Az előzetes tárgyalások elmulasztása hiba, időrabló és feszültségkeltő.

3. A jól húzó lovat ütik

Mivel mobilarenás kollégánk már részletesen megírta, így nem térünk ki arra, hogy egy igen jól prosperáló, nagy jövő előtt álló iparág több szegmensét is hátrányosan érinti a bevezetendő adó. De annyit kiemelnénk, hogy a kedvezőtlen gazdasági és adózási környezet ellenére a magyar informatikai ipar (hazai és multinacionális szereplői egyaránt) sok mástól eltérően valóban „jól teljesít”. Ezt az iparágat mindenképpen visszafogja az új adó, holott épp ide kellene pénzt önteni – értsd: legalább a terheit csökkenteni –, hogy versenyképességét nemcsak hogy fenntarthassa, hanem tovább erősítse. Az internetet érintő új terhek – mivel alapinfrastruktúráról van szó – közvetve vagy közvetlenül újabb költségeket jelentenek, és ez nem kedvez a fejlesztéseknek és a terjeszkedésnek.

És arról még nem is szóltunk, hogy mind az európai digitális menetrend célkitűzéseivel, mind a magyar kormány korábban bejelentett nagyszabású digitális fejlesztési terveivel szemben áll az internetes szolgáltatókra kirótt újabb adó.

4. Unortodox adóztatás

Ez talán a legsúlyosabb probléma. Önmagában a jövedelem helyett a fogyasztás megadóztatása – ahogy ezt az elmúlt években a kormány szakemberei mellett maga a kormányfő is kijelentette – egy védhető és reális elképzelés, gazdaságserkentő lehet. Ám a mostani javaslat öszvér: a forgalomalapú kiszabás miatt fogyasztási jellegű, ám az adót nem a fogyasztókra vetik ki, hanem a közvetítőre, a szolgáltatóra. Politikai szempontból talán érthető – nem az embereket terheljük, hanem a „gonosz” cégeket –, ám közgazdasági szempontból nonszensz: ez olyan, mintha a szupermarketekben az eladott tejre mennyiség alapján adót vetnének ki, ám ezt az adót nem a vásárló fizetné meg, aki több vagy kevesebb tejet vásárol, hanem az áruház. Ilyen nincs.

5. Versenyszűkítő

Mivel a tervezet szerint az új adó levonható a társasági adóból, ebből az következik, hogy a távközlési piac nagy szereplői járnak jól. A Magyar Telekom esetében szinte biztos, hogy nem kell majd konkrétan adót fizetnie, ám már az utána következő nagy cégek is gondban lehetnek. De a kis szolgáltatók, akik egész biztos nem tudják majd kigazdálkodni az egyéni előfizetők esetében a plusz 700 forintot – a céges előfizetések esetében pláne nem az ötezret –, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Ez a piaci szereplők számának minimalizálásához, vagyis a verseny visszaszorulásához vezethet, ami senkinek sem jó.

6. Hibás a telefonanalógia

A módosító javaslat készítői láthatóan a hanghívásokra kivetett különadó mintájára képzelték el az internetadót is. Ám itt van egy nagy különbség: míg a telefonhívásoknál a különadót megfizető cégeknek minden egyes hívásnál újabb bevételük keletkezik, erre rakódik rá az adó, az internetszolgáltatás másképp működik. Itt ugyanis a vezetékes internetnél korlátlan csomagok vannak, vagyis a szolgáltató bevétele nem növekszik akkor, ha a felhasználó többet forgalmaz, az adó viszont ugyanúgy ráépül. Ez mindenképp aránytalansághoz vezet, így az internetadó döntő részét a vezetékes forgalom után kell fizetni, mivel a mobilos netforgalom Magyarországon még viszonylag csekély.

7. Mobilnetben tovább csúszunk lefelé

Habár a vezetékes netnél minőségben igen jól áll Magyarország, a penetrációban már kevésbé, a mobilinternet felhasználását illetően pedig Európa sereghajtói közé tartozunk. Bár a mobilnetes forgalomban a kivetett összegek az alacsony forgalmi limitű – és meglehetősen drága – csomagok miatt nem lesznek magasak, arányaiban azonban ez súlyos csapás, és tovább gátolja, hogy felzárkózzunk e téren a fejlett világhoz.

8. Mi fogjuk kifizetni

Ezt a kérdést nagyon röviden el lehet intézni: amennyiben a szolgáltatóknak – főként a mobilszolgáltatóknak – az új adó költségnövekedést hoz (márpedig hoz), akkor azt a piacféltésből már több adónemet is „benyelő” cégek – így vagy úgy, de – át fogják hárítani a fogyasztókra. Pont.

9. A fejlesztések visszafogása

Az internetszolgáltatók most már valóban olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy komolyan osszanak, szorozzanak. Amennyiben csak mérsékelten tudják áthárítani a terheket – ezt mindenképp megpróbálják majd –, akkor máshol kell spórolni: a befektetéseken, a fejlesztéseken. Mindeddig fogukat szívva és a szebb jövőben bízva alig vettek vissza, ám az új adó egész biztos a fejlesztési tervek újragondolására készteti majd őket.

10. Lehetőség a további szigorításra

A szikár, egyelőre még végrehajtási utasítást és miniszteri rendeleteket nélkülöző törvényszöveg – amelyekből például majd megtudhatjuk, hogy pontosan milyen módon számolják az adót: előfizetésenként, kártyánként, hogy mi van az M2M-eszközökkel, hogy mi a helyzet a flottás előfizetésekkel stb. – kinyitotta a kaput, és sokkal könnyebbé teszi egy későbbi, még szigorúbb adó kivetését.