Az Egyesült Államokban már hosszú ideje zajlik egy széleskörű társadalmi-politikai-szakmai vita az netsemlegességről (net neutrality), mely tavaly vett óriási fordulatot, amikor egy fellebbviteli bíróság érvénytelennek mondta ki azt a szövetségi szabályozást, mely a szolgáltatók számára a netsemlegesség betartását írta elő: ez a követelmény azt jelenti, hogy szolgáltatói oldalról minden közvetített bit egyenlő, a közvetítő nem tehet különbséget minőség és forrás szerint, vagyis (a lényeget megfogva) a szolgáltató semmilyen indokkal nem tehet rá plusz díjakat bizonyos tartalmak továbbítására, mindenkinek azonos feltételeket kell biztosítania.
Ez a döntés azért volt kiemelten fontos, mert egyrészt semmissé teszi a többek között a Google által közvetlenül is támogatott Barack Obama egyik hangsúlyos és teljesített választási ígéretét, mely a netsemlegesség garantálását jelentette, másrészt tovább élezi a küzdelmet a nagy, globális méretekben is meghatározó tartalomszolgáltatók (pl. a Google, a Hulu, a Netflix stb.) és az internetszolgáltatók között. E rég folyó vita tétje, hogy a szolgáltatók a kiemelt forgalomgenerálókként számon tartott netes cégektől magasabb díjakat szednének, arra hivatkozva, hogy a főként az általuk nyújtott szolgáltatások növelik a terhelést, ezért az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a hálózatfejlesztés költségeihez.
The internet must be fast, fair and open
A vita most új szakaszához látszik érkezni, ugyanis Tom Wheeler, a netsemlegességi szabályokat 2010-ben lefektető a távközlési felügyelet (Federal Communications Commission – FCC) elnöke a Wired vélemény rovatában megjelent írásában kijelentette, hogy az FCC legújabb javaslatával minden eddiginél keményebben áll ki a semleges internet mellett, és a tervezett szigorítások most először egyaránt vonatkoznának a vezeték nélküli és a vezetékes szolgáltatókra is, és a változtatás lényege, hogy – mint Barack Obama javasolta – az internetet közműként kezeljék.
A hálózatsemlegesség megtartásáért a nagy internetes cégek túlerejére panaszkodó kis- és induló vállalkozások mellett a nagy tartalomszolgáltatók is kiállnak, illetve polgárjogi aktivisták küzdenek a leginkább, míg a másik oldalon természetszerűleg a bevételeiket növelni kívánó szolgáltatók állnak. Különösen felszította a vita tüzét, hogy az FCC és az Igazságügyi Minisztérium épp jelenleg vizsgál egy 45 milliárd dolláros egyesülést: a két legnagyobb amerikai kábeltársaság, a Comcast Time Warner Cable olvadna össze.
Szigorítások
Az új szabályozás megőrizné a netsemlegességet, és büntetné azokat a szolgáltatókat, akik kereskedelmi okból blokkolnának weboldalakat vagy lassítanák az azokhoz való hozzáférést, míg másoknak kedveznének fizetett díj ellenében. Más előírásokkal (az Európából már ismert modell szerint: alig korlátozott hozzáférés a hálózathoz a versenytársak számára) serkentetnék a versenyt. Mindehhez újradefiniálás is szükséges, vagyis a szolgáltatók a távközlési törvényben a lazán szabályozott „information services” kategóriából átkerülnének a sokkal részletesebben és keményebben felügyelt „telecommunications services” kategóriába. Az is szerepel a javaslatokban, hogy az FCC bevonná a vizsgálati körbe a nagy tartalomszolgáltatók és az internetszolgáltatók közötti speciális szerződéseket (interconnection agreements).
A leginkább érintett felek, a szolgáltatók nem örültek Wheeler bejelentésének. Azzal érvelnek, hogy ők is támogatják a netsemlegességet, de a tervezett átsorolás szerintük visszafogná a befektetéseket és az innovációt. Képviselőik jelezték, hogy ha bevezetik az új szabályokat, akkor azt bíróságon fogják megtámadni. Ugyanakkor a republikánus többségű Kongresszusban is folyik törvény-előkészítési munka: itt egy olyan tervezeten dolgoznak, mely védené a netsemlegességet ugyan, de korlátozná az FCC jogosultságait.
A javaslatokat Wheeler ma osztja meg az FCC vezetőivel, bevezetéséről pedig február 26-án szavazhat az ötfős testület.
