A projekt vezetői a minap jelentették be, hogy hozzáférhetőek a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) ősnyomtatványai, amelyek a MTAK honlapján keresztül így elérhetővé válnak a szakemberek és az érdeklődők számára is.
A digitalizálási projektről Rozsondai Marianne, az MTA Kézirattárának és Régi Könyvek Gyűjteményének nyugalmazott osztályvezetője, illetve Rozsondai Béla, az MTAK nyugalmazott tudományos munkatársa tartott szerdán előadást az Akadémiai Könyvtár Agora programjának keretében.
Magyarország sajnos – főképp a pénzhiány miatt – sok tekintetben le van maradva a nyugat-európai digitalizálási projektekhez képest, így mindig nagy öröm, ha arról lehet beszámolni, hogy hazai közgyűjteményeink mégiscsak képesek a szűkös lehetőségek ellenére megoldani olyan feladatokat, melyek célja az, hogy egyrészt digitális formában is rögzítsék az itthon őrzött kultúrkincseket, másrészt pedig ezeket elérhetővé teszik mind a szakma, mind a nagyközönség számára.
A most a netre kerülő dokumentumok az Akadémia birtokában lévő ősnyomtatványok, azaz olyan szövegek, könyvek, melyeknek egy önkényes szakmai megállapodás szerint az a definíciója, hogy 1500. december 31. előtt nyomtatták őket. Rozsondai Marianne a tájékoztatón elmondta, hogy ma mintegy 29 ezer ilyen, az izgalmas félszázadból származó kiadványt tartanak számon a világon. A kézirattár korábbi vezetője azt is kiemelte, hogy az eredeti, a gróf Teleki József által alapított könyvtárban 409 ősnyomtatvány volt, majd Ráth György, illetve később gróf Vigyázó Ferenc könyvtárának hagyatékozásával 145, valamint 431 tétellel, majd további adományokkal és vásárlásokkal gyarapodott az állomány. Az Akadémia Könyvtárában ma mintegy 1020 ősnyomtatványt őriznek, 1200 példányban.
Ez hazánk második legnagyobb ilyen gyűjteménye. A régi könyvanyag túlnyomórészt tehát több magánszemély gyűjtéséből állt össze, ebből is adódik, hogy 112 ősnyomtatvány van meg két példányban, és továbbiak három vagy több példányban. A gyűjtők a könyveket főleg a 19. század folyamán külföldi antikváriusok útján szerezték be. Kevés olyan példány van, amely már a 15. században Magyarországon volt. Az Akadémia Könyvtára ősnyomtatvány-gyűjteményének legértékesebb jellegzetessége az, hogy gazdag magyar vonatkozású kiadványokban. Az állomány mintegy negyede ilyen: Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát és Michael de Hungaria prédikációi, Thuróczy János: Chronica Hungarorum (brünni és augsburgi kiadásából összesen nyolc példány), Mátyás király törvényei, magyar királyoknak és magyarországi humanistáknak ajánlott művek, magyarországi egyházmegyék használatára nyomtatott szerkönyvek, természetesen mindez latin nyelven – magyarázta Rozsondai Marianne.
Az ősnyomtatványok között van több olyan is, melynek egyetlen ismert példányát az MTA Könyvtára őrzi. Ilyen például az esztergomi rítusú temetési szertartáskönyv (1496) vagy a bolognai diákverseket tartalmazó Boazana (1495 körül).
Kiváló gyűjtemény, de nehéz hozzáférni
Annyi kritikát azért megfogalmaznánk a valóban nagyszerű vállalkozással szemben, hogy nem ártott volna egy webmestert felkérni az adatbázis webes megjelenítését illetően, ugyanis jelen pillanatban a képek megtalálása egy be nem avatott felhasználó számára a Da Vinci-kód megfejtésével egyenértékű. Az eljárás a következő: a könyvtár honlapján a főoldalon a keresőben az Aleph opciót kell választani (ez az alapértelmezett), majd úgy kell keresést végrehajtani, hogy nem írunk be keresőszót. Ekkor új lapon az Aleph oldala nyílik meg, ahol megtalálhatjuk a többi között az ősnyomtatványok linkjét. Ám a felhasználóbarátság továbbra sem jelenik meg, mivel itt nem tudunk böngészni, csak akkor juthatunk tovább, ha valamennyire képben vagyunk a magyar gyűjteményt illetően, ugyanis csak releváns keresőszóra kapunk találatot, De itt sem értünk még a képekhez, mivel először egy cím jelenik meg, majd erre kattintva a könyvtári leírás. Ha az oldal aljára lapozunk, akkor láthatjuk a képfájlok linkjét. Viszont még ez sem a vége, mivel a kép megjelenítéséhez először át kell küzdeni magunkat a szerzői jogi információs oldalon.
Hasonló angol, francia és főképp német oldalak ismeretében azt kell mondanunk, hogy a magyar megoldás sem nem felhasználóbarát, sem nem logikus, sem nem egyszerű.
