A Microsoft tegnap igen nagy (egyelőre főként amerikai) sajtóvisszhangot kiváltó bejelentést tett: az Internet Explorer következő, a jövő év elején megjelenő 9-es verziójában lehetőség lesz bizonyos internetes nyomkövetések letiltására.
Az új eszköz, a „Tracking Protection” arra ad módot, hogy a felhasználó letilthasson egy lista alapján egy adott weboldalon megjelenő tartalmakat, így kizárhassa azt, hogy a meglátogatott mellett egy harmadik fél is információkat gyűjthessen webes tevékenységeiről, „követhesse” őt. A szolgáltatás nem működik alapértelmezettként, be kell kapcsolni majd (opt-in). Hogy milyen oldalak blokkolását végzi el a Tracking Protection, azt két módon lehet megadni: a felhasználó vagy feliratkozik egy számára szimpatikusnak, megbízhatónak számító listára, vagy pedig saját maga hoz létre egy ilyet (Tracking Protection List – TPL).
A megoldás mindenképp kétarcú. Az internetes cégek egyik legfontosabb stratégiai eszköze a felhasználói tevékenységekről információkat biztosító adatok (elvben anonim) gyűjtése, ugyanakkor e módszer tömegessé válása, elburjánzása joggal vethet fel adatvédelmi aggályokat is. A Microsoft sem önként lépett ebbe az irányba egy kicsit, ugyanis az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) a közelmúltban ajánlásában célul tűzte ki, hogy bizonyos mértékig visszaszorítsák az interneten a nyomkövetést és az erre épülő reklámozást. Az Internet Explorerben debütáló eszköz köztes megoldás: arra adnak lehetőséget, hogy egy adott weboldalba ágyazott külső hirdetéseket blokkoljanak, amennyiben a tapasztalat azt bizonyítja (erre valók a listák), hogy a beágyazott hirdetés kódja egyben – gyakran a weboldal üzemeltetője számára is eltitkoltan – a felhasználót nem értesítve nyomkövetésre is alkalmas.
A felemás megoldás egyrészt a közösségi bizalmi elvre épül, és ezért üdvözlendő lehet, ugyanakkor több problémát is felvet. Az azonnal látszik, hogy rossz szándékkal, hathatós marketingeszközökkel komoly károkat lehet okozni cégeknek, amennyiben sikerül elterjeszteni róluk az interneten, hogy ők olyanok, akiket a tiltólistákra fel kell venni. De az is világos – és a megkérdezett szakértők is felhívták erre a figyelmet –, hogy az átlagfelhasználó maga nem biztos, hogy képes ilyen döntéseket meghozni: vagyis túl sok befolyásoló tényező léphet fel, amikor tilt bizonyos hirdetéseket, talán épp olyat, mely érdekelné, talán épp olyan céget büntet, melyet egyébként támogatna. Összességében: bizonyos mértékben veszélybe kerülhet sok-sok, az üzleti modelljében a reklámokra és az anonim követésre építő, ingyenes tartalmat kínáló internetes cég – vagyis újra elértünk ahhoz a sokszor említett és megvitatott problémához, mely a hirdetések engedélyezése és tiltása kapcsán oly gyakran fellángolt már. Első ránézésre a Microsoft nem tett mást, mint kialakította a saját Adblockját, ami miatt üzleti körök biztosan támadni fogják még, hiszen a 8-as verzióban már megjelent egy hasonló eszköz, melyet az évi 23 milliárd dolláros forgalmat generáló online hirdetési ipar hangsúlyos szereplőinek fellépésére visszavontak, illetve átalakítottak.
Ugyanakkor a Microsoft igyekszik egyensúlyozni, hiszen hiába védi megoldásukat Dean Hachamovitch alelnök, valamint az adatvédelemért felelős Peter Cullen, több körülmény is arra mutat, hogy igyekeznek nehezíteni a nyomkövetés tiltását: nemcsak hogy be kell kapcsolni a funkciót, de bizonyos háttérismeretekre is szükség van a használatához, így feltételezhető, hogy csak a felhasználók kis része fogja igénybe venni – az eszköz hatékonyságával elégedetlen adatvédelmi szakemberek épp ezt hozzák fel kritikaként.
