A finn parlament 96 igen, 56 nem és 48 tartózkodás mellett elfogadta a kormány előterjesztését, amely lehetővé teszi a cégeknek, hogy munkavállalóik elektronikus leveleit nyomon követhessék. Az új szabályozás nem terjed ki az üzenetek elolvasására, azonban a munkaadók megtekinthetik a levelek feladóját, címzettjeit, a feladás vagy érkezés időpontját, valamint kideríthetik, az e-mail tartalmaz-e csatolmányt. Amennyiben gyanús üzenetre bukkannak, természetesen a megfelelő jogkörrel felruházott hatóságokat kell értesíteniük.
A szabályozásra azért volt szükség, mert korábban a törvény nem rendelkezett egyértelműen e gyakorlatok legitimációjáról. Egyelőre nem ismert a szabályozás jogerőre emelkedésének pontos dátuma, azt ugyanis előbb a finn elnöknek ellenjegyeznie kell.
A munkaadói szervezetek beálltak a tervezet mögé, mondván az új szabályozás segít visszaszorítani az ipari kémkedést – az ellenzők tábora szerint azonban a „e-kukkolás” egyértelműen megsérti az állampolgárok személyes adatokhoz fűződő jogait.
A finn miniszterelnök, Matti Vanhanen is a támogatók oldalára helyezkedett. „Nem lehetünk naivak, nem mondhatjuk azt, hogy az ipari kémkedés Finnországban nem létezik. Meg kell nehezítenünk az ilyen cselekmények elkövetését, amennyire csak lehet” – mondta.
Nem csupán a politikusok voltak hangosak a vitatott szabályozást illetően. A sajtóban botrányszagú hírek kaptak szárnyra a mobilkészülékek gyártásában világelső finn Nokia óriásvállalat szerepéről: a cég állítólag azzal fenyegetőzött, hogy főhadiszállását áttelepíti egy másik országba, ha a tervezetet nem fogadja el a parlament. Olli-Pekka Kallasvuo, a Nokia vezérigazgatója határozottan cáfolta a nyomásgyakorlást, ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy a törvény „fontos a vállalat számára.” A cég első embere elkésett a mentegetőzéssel, a finn sajtó korábban az egész ügyet a „Lex Nokia” címmel illette.
„Lex Nokia, hibák özöne, nem akarunk rendőrállamot!” – skandálta néhány száz civil a parlament épülete előtt a tervezet elfogadásának időpontjában.
