A lazacok hasznos élőlények: sokan szeretik őket enni, a halászoknak munkát adnak, fontos részei az ökoszisztémának, és egy új felfedezés szerint adattárolásra is kiválóan használhatók – már nem a halak, hanem a DNS-ük.
Egy tajvani és egy német egyetem kutatóinak sikerült kifejleszteniük egy olyan egyszer írható, sokszor olvasható memóriatípust (write-once-read-many-times), melyet elektródákból, ezüst nanorészecskékből és lazac DNS-ből raktak össze. A jelenlegi prototípus inkább csak arra jó, hogy a modell működőképességét demonstrálja, de a tudósok már most kijelentették, hogy a halak DNS-ével a jelenleg használt, szilíciumalapú megoldásoknál olcsóbban lehet megoldani az adattárolást.
Az eszköz tulajdonképpen egy vékony rétegnyi, ezüst atomokkal impregnált lazac DNS-ből áll, melyet két elektróda közé helyeznek el. Ha a rendszer UV-fényt kap, az ezüstatomok nanorészecskékké állnak össze, és ezzel a felület alkalmassá válik adattárolásra. Ha nincs vagy csak nagyon kevés feszültség van az elektródák között, akkor minimális elektromos töltés tudja körbeutazni az UV-fénnyel megvilágított DNS-t, ami megfelel a rendszer kikapcsolt állapotának. Az anyag erős elektromos mező alatt nem képes megtartani a töltést, így ha az áram elér egy kritikus szintet, nagyobb töltés halad át, ami a bekapcsolt állapotnak felel meg.
Ha egyszer be- vagy kikapcsolt állapotba került a DNS, elvileg nem lehet átírni, a folyamat visszafordíthatatlan. Ugyanakkor az adatok megmaradnak, igaz, a kutatók jelenleg még csak arról számoltak be, hogy 30 óra elteltével is látszódnak az információk. A tudósok ettől függetlenül abban reménykednek, hogy felfedezésük új távlatokat nyithat az adattárolás területén.
Egyébként nem ez az elsó alkalom, hogy DNS-t efféle dolgokra használnak. Egy londoni egyetem kutatóinak már sikerült logikai kapukat kiépíteniük baktériumok és DNS használatával, amerikai szakemberek pedig genetikailag módosított baktériumok DNS-ét használták fel a számítástechnikában: egyszerű matematikai feladványokat oldottak meg vele.
